Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-265
ÜS. ori»ág«B fllés 189S. ieeambcr S-éa, k*4é«n. 127 is fogott. Ez írat szerint arról van szó, hogy, mivel a törvény ezen kötelezettségek leszállítását megengedi, lépjen közbe az illető képviselő, s járjon el a minisztériumban, hogy a község az illetéktelen végrehajtástól szabaduljon. Az igen t. miniszterelnök úr azt szokta mondani panaszaink™, hogy konkrét esettel álljunk elő. íme, itt van a konkrét eset. Ez történik ma, a mikor a képviselőházban arról van szó, hogy a nyomorait vidékeket, a hol a szőlők elpusztultak, mentsük meg az illetéktelen és, szerintem, most már törvénytelenné vált szőlődézsmaváltsági kötelezettségtől. Íme, t. ház, itt van egy szerencsétlen község, a mely panaszkodik, hogy lakosai földönfutók lesznek. Ezeket voltam bátor előadni, és ajánlom a t. háznak, méltóztassék b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadni. (Élénk htlytslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Már csak azért is, mert b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam múltkori szavaim miatt, melyek a köztevékenység ébresztésére vonatkoztak, reám hivatkozott, és bizonyos ellentétbe állította azokat a nép tudatával, a mely szerint nem akar többé szőlőt, mert elexequálják tőle, már ezen ellentét miatt is kötelességemnek tartom e vitában röviden résztvenni. (Halljuk! Halljuk!) En is aláírtam a b Andreánszky Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát, mert megvallom, hogy a józan észszel sem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy egy gazdasági ágnál, melynek a jövedelmezősége abszolúte megszűnt, még mindig történjenek kirovások, mégpedig feudális alapon, és akkor, mikor a népnek, a mostani generáeziónak jogérzete már teljesen megváltozott ágy, hogy ennek a tehernek jogosságát többé belátni sem tudja. Ha ott rónak ki valamely terhet, a hol az alap maga megszűnt, nem vonom ugyan kétségbe a kirovás jogosságát, de minden bizonynyal áll az, hogy a teljes jog mellett teljes az igazságtalanság. Azért pártolom én b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát azokra a területekre nézve, a hol a filloxera fellépése következtében a szőlőmívelés abszolúte megszűnt. (Helyeslés bal felől.) De vannak más szempontok is, melyek e kérdésben csakugyan megfontolandók, és — azt hiszem — szintén mértékadók. Valahányszor tárgyaljuk a földmívelési miniszter költségvetését és elérkezünk a filloxera rovathoz, mindannyiszor általánosan felhangzik a ház minden oldaláról az a panasz, hogy a kormány elégtelen eszközökkel nyúl a szőlők regenerálásához; ha pedig a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása kerül elő, akkor a szőlőket illetőleg a legridegebb fiskálitási szemponttal állunk szemben, pedig, t. ház, még csak egyharmada a szőlőterületeknek az, mely megszűnt jövedelmezni, a melyre nézve tehát abszolúte igazolva van az, hogy reá egy feudális terhet még most is kiróni nem lehet. De mit akarunk csinálni ezen terület másik két harmadrészével?! Mert az előrelátható, hogy ez az egész terület a kormány és a társadalom mostani működése mellett szintén el fog pusztulni, és ez csak rövid idő kérdése. Ha tehát a t. pénzügyminiszter úr ezektől a szőlődézsmaváltságot továbbra is követeli, vájjon nem megfontolandó-e, hogy akkor, midőn az állam ré széről is el van ismerve az, hogy a regeneráczionális műveletekre eddig fordított költségek elégtelenek, fentartandó-e még ezen fennálló területekre nézve a fiskális szempont, hogy behajtassanak a szőlődézsmaváltsági követelések, vagy ha már behajtatnak, nem volnáuak-e ezen összegek, a melyek még ilyen forrásból befolynak, már előre is azon elpusztulandó és elpusztult területek fen tartására és regenerálására fordítandók? (~Úgy van! bal felől.) És itt felhívom b. Andreánszky Gábor t. barátom figyelmét arra, hogy igen bajos dolog Francziaországra hivatkozni. Már többször megmondtam, hogy miért. Először is ott a köztevékenysóg rögtön felbuzdul; másodszor ott a pénzügyminiszterek soha sem járnak el rideg fiskálitási szempontból: harmadszor, mert nem járnak el rideg fiskálitási szempontból, és a kormányzat kevéshbé a társadalmi ranghoz, mint inkább a belátásához és az értelméhez volt kötve, Francziaországban a társadalom már régen abban az állapotban van, hogy a legkisebb vinczellérnek is megvan a maga kis tőkéje, a mi nálunk abszolút képtelenség, mert nálunk a kormányzat minden téren csak azt lesi, hogy hol jelentkezik egy ki* jövedelem, a melyet a maga állami ezéljaira lefoglalhasson. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezt ki kell mondani, és szem előtt kell tartani, t. ház, s én felkérem a t. pénzügyminiszter és miniszterelnök urat, méltóztassék jól megfontolni, hogy egy gazdasági ág, a melynek már csak kétharmadrésze áll fenn valahogyan, sőt, a földmívelésügyi miniszter úr jelentése szerint, már ez a fennálló kétharmadrész sem adja meg többé azt a termést, a melyet várni lehetne, nagy katasztrófában van már, és még nagyobbal állunk szemben, ha feudális czímen ugyanezen pusztuló gazdasági ágat tovább is megterhelik. Ez csakugyan nem lehet államférfiúi és nemzetgazdasági ráczió, s épen ezért kijelentem, hogy elfogadom b. Andreánszky Gábort. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)
