Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

198 266. országos ülés 1898. floczember S-én, kedden. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt a határozati javaslatot benyújtó képviselő úrnak személyem ellen irányuló táraadásával foglalkoz­zam. (Bálijuk! Halljuk!) A t. képviselő úr, — mi okból, nem tudom, — jónak látta engem azon váddal illetni, hogy én a kis ember érdekét el­hanyagolom, és csak a milliomost veszem figye lembe. Ezen minden indokolás nélkül, odavetett állítást nem foghatom fel máskép, mint egysze­rűen személyem ellen irányuló inzultust, s ezért azzal nem kívánok tovább foglalkozni. (Elénk helyeslés jobb felől.) Magára a dolog érdemére vonatkozólag bá tor vagyok megjegyezni, hogy én a t. képviselő úr határozati javaslata ellen lényegileg kifogást nem emelek. (Helyeslés.) Bizonyos differen czia van közlünk, a melyet fenn is kívánok tar­tani, s a melyet leszek hátor a t. ház előtt in­dokolni. (Halljuk! Halljuk!) Először is meg­jegyzem, hogy az 1891 iki törvényjavaslatot nem én készítettem, hanem készítette esv szőlő­termelő gazdákhói alakított bizottság. En az azok által kifejezett kívánalmaknak nemcsak hogy teljesen megfeleltem, hanem a maguk által kí­vánt kedvezményeken túlterjedő további kedvez­ményeket hoztam javaslatba a törvényhozásnál, (Úgy van! jobb felől.) úgy, hogy az 1891-ikifö­vény megalkotásánál engem ugyan a fiskáliz­mus vádjával terhelni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) Egyébirán' megjegyzem, hogy egyetlenegy esetben sem utasíttatott vissza senki, midőn szőlődézsmaváltsági tartozásának leírását törvé­nyesalaponkövetelte,akár ride^ formalitásból,akár a határidő elmulasztása miatt. Sohasem néztem az alakiságra, hanem a legmesszebbmenőleg akar­tam minden alakiság mellőzésével a kedvezmé­nyéket alkalmazni. (Elénk helyeslés jobb felől.) Fájdalom, a meghosszabbított határidőket sem vették az érdekeltek igénybe; sőt, a mikor már határidőhöz sem ragaszkodtam, hanem minden­kinek, a ki csak kérte a leíratást, leírattam, még így is elmulasztották sokan az egyszerű jelentkezést is. Hoitsy Pál: Ilyen a magyar ember. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ez indít engem egy más eljárásra, a melyet később leszek bátor a t. ház előtt röviden ecsetelni, A mi harmadszor az exekuczió kérdését illeti, nekem nincs tudomásom arról, hogy a szőlődézsmaváltság-tartozások miatt ma általános végrehajtások lennének. (Halljuk! Halljuk!) De azt hiszem, senkinek sincs tudomása olyan eset­ről, a mikor akár nekem, vagy ha nem is ne­kem, hanem az ügygyei foglalkozó bármely tiszt viselőnek szólott, ott, a hol az ügy rendezve nem volt, azonnal ne intézkedett volna a végre­hajtás felfüggesztéséről, és pedig nemcsak egyes egyénekje nézve, hanem egész községekre és vidékekre kiterjedőleg. (Úgy van! jobb felől.) Szederkényi Nándor t. képviselő úr is jobban tette volna, ha a helyett, hogy itt a ház előtt hozta fel a panaszt, az esetet nekem hozta volna tudomásomra; mert meg lehet győződve, hogy ha Saár községben, ha csakugyan úgy áll a dolog, hogy a szőlődézsmaváltság miatt és nem egyéb hátralékok miatt is történik az exe­kuczió, . . . Szederkényi Nándor: Csak a miatt! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: . . . már be lett volna szüntetve az exekuczió, a mint hogy be lesz az szüntetve a mostani felszólalása folytán is. (He­lyeslés.) Hogy a .szőlőbirtokoknak az adózás terén kedvezmények adassanak, különösen, hogy a szölődézsmaváltsági hátralékok rendeztessenek és leírassanak, arra készséggel vállalkozom. (Élénk helyeslés.) De ne méltóztassanak hinni, hogy ezzel már a szőlő regenerálása is meg­történt. Méltóztassanak csak megnézni, hogy miképen oszlanak meg niegyénkint a 13 millióra menő szölődézsmaváltsági hátralékok? Ezeknek egy viszonylag igen jelentéktelen része esik oly vidékekre, a hová, ha a szőlőterület nagyságát tekintjük, igen nagy résznek kellene esnie, így például az egész Hegyaljára mindössze csak 370.000 forint esik a 13 millióból. Miután lát­juk, hogy a szőlők regenerálása igen lassú lépték­ekéi halad, ez bizonyítéka annak, hogy a szőlő­/dézsmaváltság-tartozás — bár elismerem, hogy ez szintén részben okát képezi — de ne méltóz­tassék azt olyan panaczeának venni, hogy, ha egyszer leírjuk a hátralékokat, akkor azonnal regenerálódnak a szőlőbirtokok, sőt ezekkel a hátralékokkal csínján kell bánni, mert ez adja meg a segédeszközöket, hogy a regenerálásra na­gyobb mértékben hathassunk közre. (Helyeslés jobb fe ] ől.) Nem úgy áll a kérdés, a hogyan Simon­fay János képviselő úr feltűntette, mintha az állam már megkapta, volna a szőlődézsmavált­ságból azt, a mi őt illeti, mert az állam itt közvetítő szerepet játszott, évről-évre sokat rá­fizetett a szőlődézsmaváltságra s a kamatoktól eltekintve, tőkében is nagy veszteséget szenve­dett. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Számadatok nem állanak rendelkezésemre, most állíttatom, azokat össze, hogy feltűntessem a helyzetet már tudományos szempontból is, hogy bírálatot mond­hassanak róla, hogy az államra a szőlődézsma­váltság közvetítéséből milyen teher háramlik. B. Andreánszky Gábor t. képviselő úr

Next

/
Oldalképek
Tartalom