Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

j |0 IBI. »!•»•%« Hl ét IMá a dézsmayáltság létrehozatott, és az úrbéri váltság rendezéséből kiszállíttatott, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) akkor egy elv vezérelte az akkori kormányt, azon elv, hogy az a föld, a melyen a szőlő terem oly különleges jövedelmet ad a birtokosoknak, hogy annak a dézsmának fejében, mely azon földnek a terméséből az illető uradalmaknak és birtokosoknak jár, az illető birtokos megfizetheti a váltságdíjat. Ez helyes volt akkor, mert ez a föld, mondom, a mely ezen produktumot létrehozta, csakugyan tetemesen nagyobb becscsel birt, mint egyéb föld. Az elv tehát az, hogy azután a föld után a gazda fizessen váltságdíjat, mert annak a földnek nagy a becse, és az olyan különleges gyümölcsöt hoz, a melynek fejében ő megfizetheti a díjat. De hát most azt vélem, t. ház, hogy, midőn a földnek ezen produktuma megszűnt, mégpedig nem a gazda hibájából, — mert hisz, ha annak a hibájából szűnnék meg, akkor annak az elvnek a konzeqnencziáját én nem gyengíteném, — hanem megszűnt a természet sajátszerű hatalmánál fogva, akkor megszűnt az a föld több szőlőt és bort teremni, ha pedig megszűnt, ezt a különleges gyümölcsöt adni, akkor megszűnt egyszersmind annak a földnek a kötelezettsége, hogy az után külön váltság fizettessék, mert ez a kötelezettség a földnek ezen produktivitásához volt kötve. (Igaz! Ügy van! hal felől.) Ez itt az elvi kérdés; és én most a további következményt levonom, és ez az, hogy ennek következtében az államnak meg kell szüntetnie azon földhöz kötött külön követelést azon elvnél fogva, mert megszűnt a földnek is az ereje, a mely egészen külön termőképességét létesítette. Erre alapítom én tehát azt, hogy, ha ma a t. pénzügyminiszter úr elzárkózik is az elől, hogy b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadja, nem zárkózhatik el végképen, mert az igazság kitör és követeli a maga jogát; csak az a baj, hogy addig sok szegény polgártársunk, kiktől szerintem addig a legigazságtalanabbúl szedik a dézsmaváltságot, elpusztul, más része pedig képtelen, — mint erre b Andreánszky Gábor t. képviselőtársam is utalt, — a szőlő regenerációjára, újjáalakítására, mert ki fogna hozzá oly terűlet beültetéséhez, a melyen oly óriási teher van, minő a szőlőn a dézsmaváltsági követelés ? Senki ! Az illető nem fog hozzányúlni, megvásárolni pedig az ilyen földet senki sem fogja, mert hiszen elég teher maga az újjáalakítás munkája, nem hogy még ilyen szolgálmánynyal vegye azt át. De még egy más körülményt is vagyok bátor nemzetgazdasági szempontból a t. háznak figyelmébe ajánlani. Igaza van b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársamnak, hogy itt a szőlőé&immbtír 8-én, kedden. újjáalakítás kérdése is szóban forog, mert a törvény, úgyszólván, kiváltságot ad a szőlődézsmaváltsági teher alól azon területre, a mely többé nem vétetik mívelés alá, mert az 1890 : I. tcz. az olyan szőlőterületet, a mely többé semmiféle mívelésben nem részesül, fölmenti a dézsmaváltság kötelezettsége alól, de, ha az illető gazda azt a terméketlen területét nem akarja teljesen parlagon hagyni, s kapálgat, kínlódik vele, hogy valami hasznot mégis hozzon neki, azt már alávetik bizonyos kataszteri számításokkal a dézsmaváltsági kötelezettségnek, megengedem, alacsonyabb mértékben, de alávetik, holott már az többé nem szőlőterület. Én tehát nagyon melegen ajánlom, hogy a t. ház fogadja el ezt a javaslatot, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és a t. pénzügyminiszter úrhoz azon kérést vagyok bátor intézni, hogy, habár itt tekintélyes összegről van is szó, a mint b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam kiszámította, mintegy hat millió forintról, s habár tudom, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak meg keli gondolnia, hogy ezen jelentékeny ö.sS;eget egyszerre, vagy ha fokozatosan is, törölje az évi költségvetésből, de hisz ily nagy nemzeti szerencsétlenséggel szemben más alakban is megtette már az ország azt, hogy adóelengedéseket nyújtott, csak oly múló szerencsétlenség következtében is, a minő az árvíz, a jégkár, vagy tűzvész, az állam e méltánytalan adóját ne szedje be azokon a vidékeken, a melyek értéktelenné váltak ahhoz képest, a milyen értékkel előbb dicsekedhettek. (Helyeslés a baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr közegei kérlelhetetlenül járnak el e s erencsétlen vidékeken is. Sokszor tudni sem akarnak róla, hogy törvény van, a mely a szőlődézsmaváltsági kötelezettség leszállítását is megengedi bizonyos esetekben. E kötelezettségek elő vannak írva, oda mennek behajtani ; ha nem fizet az illető, exequálják. és semmi egyébbel nem törődnek. Mindjárt bátor leszek néhány sort felolvasni, a melyek igazolják, hogy mikép járnak el ezek a közegek. (Halljuk! Halljuk !) Hevesmegye egyik szerencsétlen községében talán épen e pillanatban folyik az exekuczió. Saár községe, a Mátra vidékének egyik legterméketlenebb helye, valaha nagyon becses szőlőterület volt, mert azokon a hegyeken igen jó vörös bor termett. Mi történik ma e kietlen vidéken? (Halljuk! Halljuk!) Ezen írat szerint, mely Saáron 1893. év deczember 2-án kelt, és a községi elöljáróság által egyik képviselő barátomhoz van intézve, hogy járjon közbe ügyükben, az egri királyi pénzügyigazgatóság a mólt napokban Saár községbe a szőlődézsmaváltsági hátraléktartozás behajtása, végett állami végrehajtót küldött ki, és a kiküldött végrehajtó kiküldésének teljesítéséhez hozzá