Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

J20 2"*** orsíágos ülés 1W>8. űeczember 5-én, kedden. a nyugdíjak tárczánként szoktak megszavaztatni, és itt azoknak összege szokott beállíttatni, ezúttal e czímen tényleges propoziezió nem történik, hanem, ha az egyes tárczáknál a nyugdíjak mind megszavaztattak, a pénzügyi törvénybe természetesen majd e czímen fognak bevétetni, Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Az 1867, évi XV. törvényczikkben elvállalt államadóssági járulék. Kiadás: 1. ezím. Évi járulék folyó pénzértékben 17,385.417 frt. Elnök: Kíván-e valaki szólni? Ha" senki sem, megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Évi járulék ezüstben 11,776.000 frt. Elnök: Kíván-e valaki szólni? Ha senki sem, nieg-szavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Évi törlesztési járulék folyó pénzértékben 1,000.000 forint. Elnöki Kíván-e valaki szólni? Ha senki bem, megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Évi törlesztési hányad ezüstben 150.000 frt. Elnök: Kíván-e valaki szólni? Ha senki sem, megszavaztatik, Schóber Ernő jegyző (olvassa): fFöldtehermentesítés és örökváltságok. Papp Elek jegyző : Désy Zoltán! Désy Zoltán: T. ház! Első sorban is bátor vagyok előre kikérni a ház engedélyét, hogy a miniszterelnök úr által adandó felvilágosítás után tárgyalhassam magának a felvetett. kérdésnek lényegét, és abban a reményben, hogy erre a háztól az engedélyt meg fogom kapni, most egyszerűen egy kérdést vagyok bátor a minisztereioük úrhoz intézni. A költségvetés beterjesztésekor mondott expozéjában — megemlékezve a földtehermentesítésnél kárpótlásra felvett 370.000 forintról — a t. miniszterelnök úr azt a kijelentést tette, hogy az elmaradt úrbéri kárpótlásokat szándékozik Erdélyben egy legközelebb előterjesztendő törvényjavaslattal pótolni. « Ezután pedig az a kifejezés következik, hogy a következő évben fokozatosan fogjuk kielégí-, teni. Bátor vagyok kérdezni, hogy e legközelebb beterjesztendő javaslat tartalmazza-e a fiskális dézsma, valamint az úrbéri dézsma és kezelési költség czímén levont Y

G kielégítését, másfelől a fokozatos kielégítés alatt azt érti-e a t. miniszterelnök úr, a mit a közvélemény ért, hogy e kárpótlás legalább is 10 év alatt fog az erdélyi birtokosoknak megadatni ? Kérem a t. miniszterelnök úr válaszát. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Szokatlannak tartom, hogy egy be nem terjesztett törvényjavaslat alapelvei most vitattassanak meg, azért bocsásson meg at. képviselő úr, ha kérdés :

re teljesen precziz választ talán nem fogok adni. Először is az, hogy az elmaradt kamatokat kárpótolni fogjuk-e, vagy sem, eldöntetlen kérdés, őszintén szólva, én azon az állásponton vagyok, hogy a kamatokat ne kárpótoljuk, hanem igenis a dézsmát. Azzal az eszmével foglalkozom, hogy több évi rátákban adassék ez meg, nem 10, hanem több esztendőre felosztva. Ez nem oly pont, a melyet objieziálnék. Van még egy kérdés, hogy kinek adassanak a kárpótlások. Ez is oly kérdés, a mely e napokban tisztáztatui fog, a mi eddig azért nem történt, mert a kormány tagjai más dolgokkal voltak elfoglalva. Ismétlem, hogy közelebb elő fogom terjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Bátorkodom megjegyezni, hogy a földtehermentesítés czímén felvett 9 milliónyi összegből s egy másik fedezetből, a mely fel van véve, feltehető, hogy a jövő évben folyósítandó kárpótlás legalább részben ezen összegekben fedezetét fogja találni. Csak azt ismételhetem, hogy méltóztassék bevárni azt a rövid időközt, a mely a törvényjavaslat beterjesztésétől elválaszt bennünket, s akkor méltóztassék annak érdeme felett bírálatot mondani. (Helyeslés jobb felöl.) Désy Zoltán: T. ház! Előzetesen kértem a t. ház engedélyét, hogy az igen t. miniszterelnök úr válaszára azonnal megtehessem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Magam is elismerem, hogy felszólalásom alakja szokatlan, de el kell ismerni, hogy a kérdés is szokatlan, a melyben felszólalok. Miben áll a kérdés? Oly úrbéri tartozások, a melyek részint erdélyi szász papoknak, másrészt-a kiváltságos magyarországi osztálynak jártak, kárpótoltattak 1858-ban; az erdélyi kiváltságos osztály ma sincsen kárpótolva, mégpedig egy császári nyiltparancs alapján. Ez az egyetlen jogalap, a mely szerint azt megtagadták, holott 1851-ben ő Felsége, midőn az egész ügyet az országgyűlés elé utasította, maga semmisítette meg azt. Hogy császári nyiltparancsokkal akarták tönkretenni az erdélyi birtokosságot, azt értem; azoknak büszkeségére is válik, hogy mostohább elbánásban részesültek, mint a magyarországiak. A mi az alkotmányosság helyreállítása után történt, azt az eljárást elfogadni, méltányolni, engedjen meg a t. ház, a magam részéről legalább is nem tehetem. Bővebben foglalkoztam ezzel az egész ttgygyel az 1892. évi költségvetés tárgyalása alkalmával ; foglalkoztam azonkívül azokkal az indokokkal is, a melyek akkor felhozattak. 1888-ig a főindok az volt, hogy nines pénz. Szó van a földtehermentesítési járulékokról, azok nagyságáról, a földtehermentesítési adósság czímén viselt terhekről. Átnéztem az összes zárszámadásokat,