Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-265
265. országos ülés 1893. deczember 5-én, kedden. 119 az egész dolog — hivatkozom az összes Jelenvoltakra — oly gyorsan pörgött le, hogy lehetetlen volt oda mennem feliratkozni; ezért történt meg rajtam az, a mi, megvallom, nekem is kellemetlen volt, hogy még közbeszóljak! 1 az elnök úr előadása közben. Kijelentem, hogy távolról sem volt czélzatomban megakadályozni a ház határozatát, pláne egy olyan tárgygyal szemben, a melyet magam is sürgetni kivánok. Csak miután a szó tőlem megvonatott, és a mint utóbb értesültem — a zaj miatt nem hallottam — rendreútasításban is részesültem, csak akkor említettem, hogy határozatképesek nem vagyunk; de megelőzőleg ez eszem ágában sem volt, utólag sem az, hogy megolvastassam a ház jelenlevő tagjait, mert hiszen sürgetni akartam magam is a törvényjavaslat tárgyalását. Ez volt, t. ház, az én intenczióm. Ha a zajban, a sietségben a dolog más folyamatot vett, méltóztassék az intenczió szerint megítélni, és azt hiszem, a t. elnök úr is, a kinek igazságszeretetére appellálok, így tudván a dolgot, és így informáltatván, nem fog úgy ítélni, mint hirtelenében tegnap ítélt. (Helyeslés.) Elnök: Azt gondolom, hogy talán egyszerűen, a mint Thaíy Kálmán képviselő úr elmondotta az esetet, elmondhatom én is. Sajnálja ő, és sajnálom én, hogy egymást nem értettük meg. Ha Thaly képviselő úr jelentkezik, feliratkozik, tudhatom azt, miről kíván szólani, nem kell, hogy korlátozzam benne; de mivel a házszabályok 149. §-a érteiméhen egy indítvány kifejtésénél szólani nem lehet, ő előre nekem nem jelezvén, hogy mit akar, mely irányban akar szólani, természetes volt, hogy őt szóhoz jutni nem engedhettem. (Helyeslés jobb felöl.) Ily körülmények közt azt gondolom, t. ház, térjünk a kérdés felett napirendre. (Helyeslés.) A magam részéről úgy, mint az ő részéről, egyfelől a, félreértés, másfelől a sietség az oka nz egésznek. A sajnálkozás kifejezése az egyik és a másik részről kiegyenlíti a dolgot. (Áltála nos helyeslés.) Beöthy Ákos: Úgy veszszük, mintha meg sem történt volna! (Derültség.) Elnök: Napirend szerint következik, t. ház, az 1894. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, mégpedig a kisebb tárczáknál a rendkívüli közösügyi Idadág. (írom. 483). Schóber Ernő jegyző (olvassa): Rendkívüli közösügyi kiadás. 1. és 2. ezím. 6,530.561 forint. Bernáth Dezső jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház ! Ezen rendkívüli kiadásokra nézve ellenindítváiiyomat vagyok bátor beadni. Kérem azt felolvastatni. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Bernáth Dezső jegyző (olvassa).- »EUenindítvány. Közösitgyi kiadás. 1. ezím. 5,397.021 forint. 2. ezím. Bosznia és Herczegovinában stb. 1,133.540 frt a költségvetésbe ne vétessék fel. Madarász József.« Elnök: Kíván valaki szólani, t. ház? Ha senki sem kíván szólani, a vita be van zárva. A kérdés az, t. ház, méltóztatnak-e a rendkívüli közösügyi kiadás 1. czímén előirányzott 5,397.021 frtot, és a 2. czímen a Bosznia és Herczegovinában és a Lim területén álló parancsnokságok, intézetek és csapatok részére 1,133.540 frtot, szemben a Madarász József t. képviselő úr által beadott indítvány nyal megszavazni? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a rendkívüli közösügyi kiadásoknál ezen 2. ezím alatt felvett összegebet megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, és így Madarász József képviselő úr ellenindítványát mellőzi. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Az 1849. évtől az 1867. évig tényleg fennállott központi kormány közegeinek nyugdíjai: Rendes kiadások. V. fejezet. Kiadás 37.032 frt. Bernáth Dezső jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Röviden kívánom előadni, tudja a képviselőház, hogy mi ez oldalról és e padokon soha egyetlenegyszer sem szavaztuk meg azon összegeket, a melyek az 1849-től 1867-ig tényleg fennállt kormány közegeinek nyugdíjazására, illetőleg javadalmazására fordíttattak. Tartózkodom ezen szégyenletes dolognak további fejtegetésétől, csak azon óhajomat fejezem ki, mivel tudom, hogy a többség folytonosan megszavazta és meg is szavazza ezt az összeget, a míg egyetlenegy egyén is van abból a — gondolom, 1861-ben így nevezték őket — esernyős és sárczipős ívadékból, (Derültség a szélsőbálon.) hogy ennek minél előbb ne legyen nyoma a ház költségvetésében, és ne legyünk kénytelenek továbbra is kérni • a házat, hogy ezt a költségvetésből törülni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőb baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólói? Ha senki sem kíván, a vita be van zárva. A kérdés az, hogy méltóztatik-e a 37.032 irtot, mely a költségvetésbe be vau állítva, elfogadni, igen, vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik az összeget megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazza. Folytatjuk a tárgyalást. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Nyugdíjak, Rendes kiadások: VI. fej. 1—12. ezím. Pulszky Ágost előadó: T. ház! Minthogy