Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

114 SOI. országos ülés 1898. deestember 4-én, hétfőn. akár Magyarországban, akár Magyarországon kivül legyenek azok, olyan tankönyveket keli használni, melyek államjogi helyzetünkkel nem ellenkeznek, s az államjog? helyzetet valójában tüntetik fel; a mennyiben pedig ilyen tankönyvek még nem lennének, az eddigiek ennek megfelelően cserélendők ki. Ez volt az első álláspont. A másik kérdésben, a nyelvkérdés tekintetében az álláspont az volt, hogy a Magyarországon lévő katonai intézetekben, ugy a reáliskolákban, mint a kadetiskoiákban, tehát most már a Magyarországon levő minden katonai intézetben a magyar nyelv oktatása kötelező legyen mindenkire nézve, hogy ne választhassanak, ne a bifurkáczió hozassék be, hanem hogy kötelező legyen a magyar nyelv oktatása. A katonai akadémiát illetőleg pedig az volt a delegáczió határozatához mért álláspontja, hogy akkor, mikor szüksége merííí fel. igenis, fog Magyarországon egy katonai akadémiát felállítani, a melyben természetesen a magyar nyelv szintén kötelezőleg fog oktattatni. Ez volt a hadügyi kormány álláspontja, ennél messzebbmenő kötelezettséget, hogy t. i. a magyar nyelv oktatásán kívül ott több, vagy minden tantárgy kizárólag magyarul oktattassék, hogy egyáltalában a dolog lényegétől eltérő, más alapokon nyugvó katonai akadémia állíttassák fel, mint a milyen alapokon a mai katonai akadémiák vannak: a hadügyminiszter el nem vállalt, és e tekintetben én is kénytelen vagyok kinyilvánítani, hogy ezen alapokon túlterjedő;, más katonai akadémiának létesítésére sem nem vállalkoztam, sem nem vállalkozom. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Meszlény Lajos: Ez az ára a polgári házasságnak! (Zaj.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk') Nekem egy kérésem van a t. képviselőházhoz, mert tudom, hogy szólási jogom nines. Most sem akarok a kérdés mélyébe hatolni, csak a t. ház engedelmével egy pár deklaráczióra kívánok szorítkozni. Deklaráczióra, a mely egyfelől klarifikál, másfelől a félreértett, félremagyarázott és elhomályosítani szándékolt tényeket akarja helyreállítani. (Halljuk! Halljuk •) A delegáczióban felvettetett a katonai akadémia kérdése, mégpedig a közös hadügyi kormány válasza folytán, melyet évek óta sürget a deíegáczió többsége. Á katonai akadémia kérdésében ugyanis válasz adatott, a mely azonban nem úgy adatott, hogy tisztázta volna a kérdést arra nézve, vájjon magyar katonai nevelés hozassék-e be, a mit t. i. mi követelünk, a mely nem zárja ki, hogy ott a német nyelv oktatása is azon legmesszebb határig történjék, a mely legmesszebbmenő határig ezen oktatás a vezénylet szempontjából teljesen kielégíthető, hanem a mely válasz ezen kérdést teljesen homályban akarta hagyni, és a német nyelvíí akadémiát akarta intendálni. Ezen kérdést sürgette a többség a delegáczióban, s ezen kérdéssel szemben foglaltam én el azon állást, hogy nekünk ilyen katonai akadémia Magyarországon nem kell, mert most is óhajtom, hogy, ha ilyesmi megtörténnék, akkor legyen az ellenzéknek elégbátorsága, hogy a magyar állam dualisztikus helyzete ellen elkövetett ilyen merényletet minden tőle kitelhető módon visszautasítsa. Mert, ha itt egy tisztán a bées-újhelyi akadémia természetével biró. akadémia állíttatik fel, akkor azt innen eltávolítani egyhamar nem lesz lehetséges. Szívesebben várok azért oly kormányra, — ha nem is érem meg — mely a nemzet ezen jogos kívánságát teljesíti, mintsem beleegyezzem, hogy a nemzet hadügyi institucziói közé ilyen bécsújhelyi-féle akadémia beillesztessék. . (Élénk helyeslés bal felöl.) 'Ezzel szemben mondtam tehát a hadügyi albizottságban, hogy nekem ily akadémia nem kell, hanem megkérdeztem a hadügyminiszter urat, hogy mily állást foglal el egy magyar tannyelvű akadémia felállítását illetőleg. Azon akadémiát illetőleg, nevezetesen, melyet őseink már a 40-es években, már az akkori viszonyok között is, oly határozottsággal követeltek. Erre felelte azután a közös hadügyminiszter úr azt, hogy magyar tannyelvű akadémia felállításába semmiképen beleegyezését adni nem fogja. Erre kértem én most határozott nyílt választ a miniszterelnök úrtól. Ilyen volt-e a miniszterelnök úr válasza? Ám ítélje meg az ország. És íme, a miniszterelnök űr kedvez annak a felfogásnak, mely a tiszti hiányt Marburgban és a többi helyeken felállítandó kadetiskolákkal akarja pótolni, csakhogy a kérdés elől kitérhessen, de nem akar menni azon az úton, melyet a magyar állam a kiegyezés erejénél fogva joggal megkövetelhet. Egyébiránt akármit csinál a miniszterelnök úr, e kérdés csak ideig-óráig halasztható; végre is ki fog törni a nemzet érzelmi ereje, és meg fog ütközni oly kormánynyal. mely jogos kívánságának nem enged. Különben e kérdés nincsen eltemetve, mert én most is csak azért intéztem hozzá e kérdést, hogy adandó alkalommal erre visszatérhessek, és az ország érdekeit, valamint magát a kérdést is tőlem telhetőleg bővebben megvilágíthassam és érvényre juttatni igyekezzem. (Zajos helyeslés és tetszés bal felöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani"? Ha nem, a vitát bezárom. A kérdés az, méltóztatik-e a tételt, 28,278.772 frtot megszavazni? E tétellel szemben Madarász József képviselő úr ellenindít-