Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

284. országos ülés 1893. dcczemTjer 4-én, liétffa. 115 ványt adott be, hogy ez összeg a költségvetésbe fel ne vétessék. Ha a tétel megszavazta tik, ez indítvány természetesen elesik. Kérdem tehát, méltóztatik-e az említett összeget megszavazni, igen, vagy nem ? (Jgen! Ném!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, és így Madarász képviselő úr ellenindítványa elesik. T. ház! Az idő előrehaladt. Ma még Zichy képviselő úr beadott indítványának indokolása van napirenden, és így a tanácskozást talán félbeszakíthatjuk, és a holnapi ülésben folytatjuk. Méltóztassanak hozzájárulni, hogy holnap reggel 10 órakor tartassák ülés és ennek napirendjén legyen a költségvetés első fejezetének folytatólagos tárgyalása és esetleg a pénzügyminisztérium költségvetése. (Helyeslés.) E szerint a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg van állapítva. A miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk i Halljuk i) Az államalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére vonatkozó előterjesztésemet (írom. 524) azon kéréssel vagyok bátor a t. háznak bemutatni, hogy azt előzetes tárgyalás végett egy e ezélra kiküldendő 21 tagú bizottsághoz méltóztassék utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Ennek értelmében a kinyomatás és a szétosztás elhatároztatván, méltóztatnak egyúttal hozzájárulni ahhoz is, hogy ennek tárgyalására egy 21 tagú bizottság küldessék ki. mely bizottság megválasztása iránt legközelebb leszek szerencsés javaslatot tenni. A megállapított napirend szerint következik gróf Zichy Jenő képviselő úr bejelentett indítványának (írom. 509) kifejtése. Gróf Zichy Jenő képviselő úrnak adom a szót. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy Jenő: T. ház! Igen sajnálom, hogy az idő ily előrehaladott stádiumában kell szólanom. (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 149. §-a szerint most érdemleges tárgyalásnak helye nincs; ezért főleg azon momentumra szorítkozom, mely engem arra kényszerített, hogy azon tbeoretikus indokolás után, melyet tavaly tartottam ezen kérdés szanálása szempontjából, ma egy konkrét javaslat indokolásával álljak elő. Hogy est miért teszem? Egyszerűen azért, mert a muzeális viszonyokról tavaly tartott beszédemben kimutattam, hogy a múzeum könyvtára az alapítónak és a dietális nagy adakozásnak épen nem megfelelő, nyomorult állapotban van. Ezzel kapcsolatban indítványt is adtam be, melyhez akkor a t. ház egyhangúlag hozzájárult, valamint a kormány részéről jelenvolt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is. Mégis ezee indítványomnak az állandó bizottságra vonatkozó pontja a t. miniszter úr által máskép lett kontemplálva, és utóbbi időiben az egészségre való hivatkozás folytán azon lehetőség előtt is állunk, hogy a miniszter úr talán ezen helyről elmegyen. Pedig második indítványomat minden körülmények közt óhajtottam volna keresztülvinni. Második indítványom pedig az volt, hogy az 1848: XVIII. tcz. 39. §-a, mely a köteles példányokra vonatkozik, megfelelő büntető hatálylyal felruházott törvénynyé alakíttassák át. (Helyeslés a halói-dalon.) Ez azért szükséges, mert e nélkül a múzeumban folytonos károk következnek be, melyeket azután többé nem lehet helyrehozni. A múzeumnak mint állami birtoknak fogalmán kívííl ott van a könyvtár, mint muzeális fogalom, mely letéteményese a nemzet szellemi fejlődésének. Ha ezen csorbát ejtünk, a mint az eddig történt, azt többé a legnagyobb költségek segélyével sem pótolhatjuk. (Igaz! Úgy van! abaloldalon.) Ha itt Magyarországon a nyomdászi, a grafikai közleményeket nézzük, azt látjuk, hogy a körülbelül 92 fővárosi nyomdán kivűl Magyarországon még 432 nyomda létezik, s hogy így összesen mintegy 530 nyomdánk van, a melyek »koteles példány« név alatt, beleértve az összes nyomtatványokat: szinlapokat, újságokat, falragaszokat, árjegyzékeket és könyveket, körülbelül 2500 nyomtatványt szolgáltatnak be, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon kevés !) úgy, hogy egy nyomdára öt darab nyomtatvány esik. Már pedig fel nem tehető, hogy egy-egy nyomda öt nyomtatvány után megélhessen. (Úgy van!) Ez az egyik momentum, a másik pedig az, hogy a mai állapotok szerint körfílbelül évenkintí 30—40 ezer forint értékű könyvmasszától esünk eb (Úgy van!) Én a sürgősség szempontjából adtam be ezen törvényjavaslatot, és mert nem akarom a t. ház figyelmét tovább fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) javaslatomat újból ajánlom a t. háznak, és kérem, hogy azt tárgyalásra kitűzni méltóztassék. Ha a t. kormánynak jobb, ezélszerűbb tör-' vényjavaslata lesz, én fogok ennek legjobban örülni, mert esélom nem az volt, hogy minden áron törvényjavaslatot adjak be, hanem az, hogy; az elv, az ügy, melyet képviselek, meg legyem óva. (Helyeslés.) Engem ez vezetett s ez fog vezetni e kérdés tárgyalásakor is, midőn az napirendre kerülvén, érdemleges megvitására több időnk lesz. (Helyeslés.) — Elnök : A t. közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Az a törvényjavaslat, a melyet gr. Zichy Jenő képviselő úr az imént indokolt, kétségtelenül tanúságot tesz azon me15*