Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

264. országos ölés 189$. deczember á-én, hétfőn. 105 urat arra, hogy akkor, a mikor itt bővebben szólani méltóztatott az ezredéves ünnepélynek a mikéntjéről, méltóztatott azt ígérni, hogy a törvényhozás elé ezen ő.^zszel a költségvetés tár gyalása alkalmával be fogja nyújtani a kormány a tervezetet. Nyugtalan voltam, megvallom, azért közbe is kiáltottam, hogy az Arpád-szobor akkorra nem lesz kész, mert nem lesz idő, már pedig az nem lehet, hogy a nemzetet az a háládatlanság vádja érje, hogy az ezredéves ünnepély alkalmával honalapítójának szobrot ne emeljen. A miniszterelnök úr még visszafelelt, azt mondván, hogy: De lesz Árpád-szobor, van reá idő, az előmimt álatokat addig is meg lehet tenni, és ezen őszszel be fogja nyújtani a kormány a törvényjavaslatot. Megragadom tehát ezen alkalmat, hogy felkérjem az igen t. miniszterelnök urat, méltóztassék nyilatkozni, mikor remélhetjük az ezredéves ünnepélyt tartalmazó tervezetet illető törvényjavaslatnak a benyújtását; mert attól félek, hogy 96-ról megint 97-re kell elhalasztani a dolgot, ha ilyen tempóban haladunk vele, mint a milyenben eddig haladtunk. Az összeget különben az országház építésére, minthogy már úgyis bennevagyunk a pénzpocsékolásban, elfogadom, de kérem az igen t, kormányt, méltóztassék annak tagjai közül akármelyik, a melyiket az ügy érdekli, — hisz egyik az építési bizottságnak elnöke, a másik alelnöke, — nyilatkozni és bennünket az elő adott kétségek iránt szíves válaszával felvilágosítani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Bernáth Dezső - jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Azok, a mik itt előttem elmondattak, arról győznek meg, hogy az országház építésére nézve úgy a képviselőház, mint a közvélemény és a sajtó teljesen tájékozatlan. Hírek közöltetnek és mondatnak el itt, és részletek, a melyek méltó aggodalmat keltenek úgy a képviselőház helyiségére, mint a nyilvánosságra nézve. Ezekre nézve tehát azt gondolom, hogy kívánnunk kell a tiszta és teljes tájékoztató nyilatkozatot, és én e végből határozati javaslatot nyújtok be, hogy (olvassa): »IItasíttatik a kormány, hogy az országház építéséről és berendezéséről a jövő költségvetés alkalmával kimerítő és részletes jelentést mutasson he.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. Gr. Tisza Lajos ő Felsége személye körüli miniszter : T. ház ! Minthogy az állandó országház építésének kérdésével már kezdettől fogva behatóan foglalkoztam, különben is a végrehajtó bizottságnak ma is elnöke vagyok, de közvetlenül is többen szívesek voltak szeinéKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. lyemmel foglalkozni, azt hiszem, egyfelől felszólalásom már ezért is jogosult; másfelől abban a helyzetben érezvén magamat, hogy talán leginkább vagyok hívatott tájékozni a házat az országház építésének kérdésében, vagyok bátor szót kérni. Es ha talán itt-ott részletekbe mennék, előre is bocsánatot kérek, mert épen az itten is felemlített mende-mondákkal szemben, a melyek, a mint mondva volt, az országház építése körííl folynak, sőt, a mint tudomásom van róla, itt-ott még a hírlapokba is utat törtek maguknak, igen helyes, hogy a ki világosan akar látni, világosan is láthasson ebben a kérdésben. (Balljuh!) Az 1884. évi XIX. törvényczikk, a melyre Pázmándy képviselő úr hivatkozott, elrendelte ä háznak bemutatott tervek alapján az országháznak építését s a törvény végrehajtásával megbízta a miniszterelnököt; imgyon természetesen, részletes utasításokkal arra nézve, hogy kiknek a közbejöttével, kiknek az igénybevételével, micsoda módon hajtandó végre ezen törvény, a miniszterelnök kezét meg nem kötötte, meg nem köthette. A. miniszterelnök követte a hasonló nagyobbmérvfí állami építkezéseknél általában gyakorlatba vett módot, nevezetesen összehívott egy igen számos tagból álló értekezletet, u. n. nagytanácsot, a melylyel az építésnek főbb elvi kérdéseit, az általános költségelőirányzatot, a művezető építészszel kötendő szerződésnek főbb pontozatait stb. megbeszélte, megvitatta, a végelhatározást természetesen magának tartván fenn. De minthogy — nagyon természetes— egy ilyen 50 — 60 tagból álló testület a gyakorlat szerint nem vezethet építést, a mint ez minden hasonló építkezésnél történik, összeállított egy építési végrehajtó bizottságot, kinevezte annak elnökét . . . (Egy hang bal felől: Az öcscsétf) Hát bün az történetesen? (Felkiáltások bal felöl: Bizony nem nagyon szép!) Ez, kérem, történet, erről nem tehet senki. Kinevezte, mondom, e bizottság elnökét, melléje rendelte segítségére az egyes szakközegeket, ellátta ezen bizottságot pontosan körülírt utasítással, eljárási szabályzatokkal, és ezen végrehajtó bizottságnak volt aztán feladata, intézni mindazokat a teendőket, a melyek az építés érdekében szükségesek voltak, és ellenőrizni az ügyet. Már most a miniszterelnök, valamint saját hatáskörében és belátása szerint állította össze egyfelől a nagyobb tanácsot, másfelől a végrehajtó bizottságot, azon jogánál fogva, a melyet rá a törvény ruházott, épen úgy teljesen jogában állott, belátása szerint, annyiszor összehívni azt a tanácsot, a hányszor szükségesnek látta, jogában állott volna a végrehajtó bízottság 14