Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

106 2e ** országos tlés 189S. dcczember 4-éa, hétftin. szervezetét változtatni, ha szükségesnek látta volna, és épen ezért bármely miniszterelnöknek is törvénymulaszlás vádját szemére vetni azért, hogy ő esetleg azi a nagy tanácsot, ha nem látta szükségét, össze nem hítta, abszolúte nem lehet. Ezen végrehajtó bizottság tagjai először is a miniszterelnöki államtitkár, azután a kereske­delmi minisztérium egyik kiküldöttje, a főrendi­háznak és a képviselőháznak a háznagyai, a főváros képviseletében az általa kiküldött polgár­mester, a közmunkatanácsnak kiküldöttje, az építész- és mérnökegylet kiküldötte és a mű­vezető építész. Megvallom, t. ház, hogy sértő­nek találom a bizottság ezen tagjaira nézve Pázmándy képviselő úrnak azon állítását, hogy csak egy ember önkénye és szeszélye vezeti az építkezést. Vajay István: Igen, mert különben a tinta­flaskával argumentál! (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza Lajos ő Felsége személye körüli miniszter: Van abban valami, hogy a legsöbb esetben a végrehajtó bizottság csak­ugyan elfogadja az elnökség javaslatát és elő­terjesztését; de ennek indokát nem kell az ön­kény előtti meghódolásban keresni, hanem abban, hogy a kérdések a művezető építész s az ellen­őrző szakközegek, valamint az elnökség részé­ről kellőleg előkészíttetvén, az illető tagok leg­jobb meggyőződésük szerint szintén magukévá teszik azt a nézetet; azt feltételezni róluk, hogy nem meggyőződésük szerint szavaznak, megvallom, sértőnek találom. (Helyeslés a jobb­oldalon) Pázmándy képviselő úr hivatkozott az 1884 : XIX. tcz. 3. §-ára, és azt mondja, hogy ez a törvény egyenesen megmondta, hogy az építés ügyében új törvényt kell behozni. Ez tévedés, mert a törvény 3. §-a így szól: »A mennyiben az országház építése, vagy környékének megfelelő szabályozása és rende­zése érdekében további intézkedések kívántatná­nak, ezekről külön törvény fog rendelkezni*. De a mennyiben ez a szükség nem állt be, a törvény egyáltalában nem követeli, hogy erre nézve újabb törvény alkottassék. Természetesen mindig a törvényhozás belátásától függ, ha el­érkezettnek látja az időt, újabb törvényhozási akcziót kezdeményezni; de azért, hogy a kor­mány nem tett eddig ez ügyben előterjesztést, nem lehet neki szemrehányást tenni. A képviselő úr anomáliának mondta, hogy a, végrehajtó bizottságnak elnöke most pláne a kormány tagja, és nem egyszerű tagja a kép­viselőháznak. Bocsánatot kérek, én ebben összeférhetetlen­séget és anomáliát épen nem látok. Akkor, mi­dőn a törvényhozás a miniszterelnököt bízza törvény végrehajtásával, és a viszonyok iigy adják, hogy a miniszterelnök, a ki maga csakugyan nem végezheti azon ügyeket, törté­netesen épen a kormánynak egyik tagját találja, a ki azokat végzi: ebben, azt hiszem, úgy a miniszterelnökre, kit a felelősség terhel, mint — akarom feltételezni — az országra nézve is majdnem egy garancziával több van, mintha alantosabb közeg, vagy egy független képviselő közeg vezetné az ügyeket. De azt sem lehetne függetlennek tekinteni, mert függnie kell a mi­niszterelnöktől, minthogy a törvény a miniszter­elnököt bízta meg a törvény végrehajtásával. Több alapja van a kifogás ama részének, a mely azon miniszter ellen szól, — nem tu­dom, a képviselő úr mondotta-e vagy más, —­a kinek hivatalos székhelye ez idő szerint Bécs. Megvallom, kezdetben magamnak is aggályaim voltak, hogy e két állás összeegyeztethető lesz-e; de egy év lefolyása alatt tapasztaltam, hogy mindig be lehet osztani e teendőket, mert, a mint méltóztatnak tudni, ő Felsége személye körüli miniszterének hivatalból igen gyakran kell megfordulnia Budapesten, 8 ezért mindeddig nem tapasztaltam, hogy az országház építését e körülmény hátráltatta, volna. Arról meg lehet győződve a t. képviselőház, hogy a mely percz­ben azt látnám, hogy a két teendő nem egyez­tethető össze, levonnám a konzequencziát, mert sokkal inkább szívemen viselem az országház építése ügyét, semhogy azt legkevésbbé is kocz­káztatni akarnám. (Helyeslés jobb felől.) Már most áttérek a pékiákra és a kérdé­sekre. Az építésvezető bizottság elnökének ön­kényére és személyére vonatkozólag Pázmándy Dénes t. képviselő úr felhozta, hogy az elnök egy festőművészünknél egy képet rendelt meg, és csak most derűi ki, mikor a kép már el­készült, hogy be sem fér a terembe, de azon kívül hat esztendeig kell dugdosni, mert a mil­leniumra készült. A hány állítás, annyi tévedés. Azt a képet nem a végrehajtó bizottság elnöke rendelte meg, mert hisz akkor túllépte volna hatáskörét; azt elismerem, hogy része volt a megrendelésben. A végrehajtó bizottság elnöke épúgy, mint a kormány tagjai, abban a nézetben voltak, hogy szegénységi bizonyítvány volna az Magyar­országnak, hogy van világhírű festőnk, a kinek műveit a mfíbarátok az egész világon kapkod­ják, és ez a művész elérte élete korának delét, de Magyarországnak még mindig nincs birto­kában valamely nagyobbszabású müve. Ez volt az egyik indok, a mely a kormányt és a végre­hajtó bizottság elnökét vezette. (Általános he­lyeslés.) A másik indok az volt, hogy általában ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom