Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-264
104 364. országos fiién 1803. űeesémber 4-én, hétfőn. mert az oly épület, a mely 18—20 millió forintba kerül, 8 melynek terme nem fogadhat be 440 külön-küiön önálló helylyel bíró képviselőt, bizony abszurdum! Annak idejében felhoztam e dolgokat a főépítésznek is, de ez azt mondta, hogy fiz arány nem engedi, mert a teremnek a főrendiházi tárgyalási teremmel egyformának kell lennie, a főrendiházi teremben pedig csak 300 hely lesz, hogy csináljuk tehát a tervet nagyobbra? itt az ülések úgyis kisebbek, a főrendi házban pedig nagyobbak ; különben nincs minden képviselő jelen, s a jegyzőkkel és az elnökkel is fogy a szám. Nézetem szerint, minden képviselő joggal megkövetelheti, hogy legyen külön helye. Hiába hivatkoznak nekem az angol parlamentre. Tudom, hogy ottan valóságos rohamot intéznek a helyekért olyan gyűléseken, a mikor nagy számban vannak jelen a képviselők. Ezen, nem mintaszerű állapotát a régi angol parlamenti épületnek ne utánozzuk, mert, ha azok új parlamentet terveznének,^bizonyára gondoskodnának elég helyről. Hogyha olyan horribilis összeget áldozunk, tessék arra ig gondolni, hogy minden képviselőnek meglegyen a helye. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem állítom, hogy ez most is úgy van; de mikor én néztem a terveket, úgy volt, magával Steindl építész úrral heszéltem erről a thémáról. A hírlapok azóta hoztak közleményeket a dologról, de megvallom, nem kísértem azokat figyelemmel, és nem is tudom mi van bennük; azért szeretném, hal időről-időre jelentések közzétételével méltóztatnának eloszlatni azokat az aggodalmakat, a melyeket a bizonytalanság folytán mindnyájan táplálunk. Lehetetlennek tartom azt, hogy ne lehessen segíteni azon, hogy az illető képviselők mindegyikének meglegyen a helye, de még több helyről is kell gondoskodni, mert nem lehetetlen, hogy Boszniát is ide fogják bekeblezni. (Nagy derültség.) Én ezt nem akarom, csak példának hozom fel, mert én visszaadnám ezt az országot jogos urának, a török szultánnak, de előbb-utóbb az lesz belőle, hogy majd jönnek a bosnyák atyafi képviselők, és ha nem gondoskodunk a jövőről, hol fognak azok ülni? (Nagy derültség.) Meszlény Lajos: Pedig azoktól jó lesz messze ülni! Thaly Kálmán: Ezekre már most is nagy tekintettel vannak. Csak az imént említettem, hogy a közös hadügyminiszter elrendelte, hogy a bosnyák katonának nem kell az imánál térdepelni, de, H, szegény B 1 ^ millió kálvinistának kell. (Nagy derültség.) A bosnyákokkal már kivételt tesznek, de a mit mi már régen kértünk, azt nem teljesítették ; rajtunk a sérelem megesett. Krieghammer megszégyenítette a t. házat; a 700.000 bosnyákot felmentette a térdepléssel való imádkozástól. (Derültség.) Ismétlem, t. ház, hová fognak majd a bosnyákok ülni, ha még a magyarok sem találnak helyet? (Halljuk! Halljuk!) Jó volna, ha Tisza Lajos miniszter úr, már azért is, hogy emlékét azok a képviselők, a kik nem tudom hány esztendő múlva, keresni fogják helyüket, ne átkozzák, hanem áldják. (Derültség bal felől. Mozgás jobb felöl) A jövendő századokra szóló hírnevének jóvoltáért is gondoskodnia kellene tehát arról is, hogy kinek-kinek helye legyen az új parlamentben. (Nagy derültség.) De ez a kisebb baj volna. (Halljuk! Halljuk!) A nyilvánosság elve az, a melyet a magyar alkotmány mindig respektált, és a melyet valódi alkotmányos nemzetnek respektálnia is kell. Ha igaz az, a mit beszélnek, úgy az új parlament karzatain csak 60 és néhány hely lesz; ámde mondjuk, hogy háromszor ennyi lesz a helyek száma. Engedelmet, de ez valóságos botrány volna, ha így lenne, mert az új parlamentben a karzatokon legalább is háromszor annyi emberre kell helynek lenni, mint itten. (Igaz ! Úgy van! abalés szélső baloldalon.) Mikor Németország legnagyobb költője, Goethe, haldokolt, azt mondta: »Mehr LiehtU Én pedig azt mondom, hogy minden valódi alkotmányos magyar embernek azt kell kívánnia, hogy: mentől több nyilvánosság ! (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért abban az új országházban megfelelő nagyságú és szélességű karzatokat kell építeni, hogy a közönség a törvényhozás tanácskozásain minél nagyobb számban lehessen jelen. Senkinek sincs oka a nyilvánosságtól félni, sőt a nyilvánosságot hozzá kell szoktatni, hogy minél nagyobb érdeklődéssel vegyen részt a törvényhozás tanácskozásaiban. Épen azért erre a szempontra az új országház építésénél, a menynyire lehet, súly helyeztessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már oly irtóztató pénzébe került az adózó közönségnek az új palota építése, joggal megkövetelheti, hogy ott, ha tömegesen akar is megjelenni, hely legyen számára, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy, t. ház, az országház palotájának a megnyitását az ezredéves ünnepély alkalmával tervezik, —- tudom ugyan, hogy akkor az rendes használatra elfoglalható még nem lesz, de mégis tervben van, hogy ott ülés, vagy magyar szokás szerint való rettenetes parádé tartassák, legalább a miniszterelnök urnak annak idején tett nyilatkozatából ezt vettem ki, hogy akkorára teljesen tető alá jönne stb., •— minthogy tehát ennek az új országháznak a felépítése egyúttal a milleniumnak is emléke lesz, megragadom az alkalmat, hogy abból a szempontból is emlékeztessem az igen t. kormányelnök
