Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-264
102 804. ersi6go« illés 1898. deeiemfeer 4-én, hétfőn. niszter úr a törvényhozó terem számára egy nagy kép festését rendelte el, mégpedig a nélkül, hogy méltóztatott volna magát kellőleg tájékozni arról, vájjon az a kép azon teremben felakasztható-e vagy sem ? Magam jártam utána a dolognak, és az építés vezetésével megbízott igen kitűnő szakember kijelentette előttem, hogy azt a képet a teremben egyáltalában nem lehet felállítani, és miután megnéztem a termet, és tudomást vettem annak arányairól, magam is meggyőződtem, hogy tényleg be fog bizonyulni az, hogy azt ott felakasztani csakugyan lehetetlenség, mert azon kép arányai oly óriásiak, hogy eltekintve attól, hogy az erkély egész góthikai architektúrája el volna általa takarva, a kép lejönne mintegy \ X J2 méternyire a padozat színe felé. Hogy képzeli tehát az igen t. mi niszter úr, hogy egy óriási teremnek egyik falát teljesen az a festett vászon foglalja el? Hisz az csak színpadi dekoráczió czéljára szokás, j (Derültség a szélsőbalon.) másrészt hogyan képez- j hetné a terem díszét az a kép, ha az l 1 /** mé- ) ternyire ér le a terem padozata fölé ? (Mozgás \ jobb felől.) A t. elnök úr most angyalok által van környezve, akkor pedig Árpád lovai közé jut. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ily kép nemcsak díszére nem válnék annak a teremnek, hanem örökre elcsúfítaná azt, úgy, hogy ma már az igen t. miniszter urat kivéve, ki persze ragaszkodik az ő egyszer elrendelt tervéhez, mindenki meg van győződbe arról, hogy a kép ott fel nem akasztható. (Mozgás jobb felöl.) A kép, t. ház, meg van rendelve, ma már készen is van, mert mintegy a millenium szimbóluma ezéljából lett megrendelve; holott tudjuk, hogy az a terem csak 1900-ban fog megnyílni. Mit méltóztatik tehát azzal a képpel hat éven keresztül tenni? Mert az talán mégsem lehetséges, hogy azt hat éven keresztül dugdossuk, és valamely magazinban összegöngyölve tartsuk, és senkinek ne mutassuk, mert ez az illető festőművészre nézve sem közönyös dolog. A millenium alkalmával tehát a kép nem lesz látható, ha azt a képviselőház termében akarjuk felállítani; 1900-ban pedig, midőn a terem elkészül, az nem lesz felakasztható. fisagy mozgás.) Ez is bizonyítja, t. ház, hogy a kép megrendelése sem volt a bizottság akarata, mert az meg sem kérdeztetett. Ez egyedül a t, miniszter úr magánszeszéíye. (Nagy mozgás jobb felöl. Úgy van! bal felől.) Nem akarom ezen országgyűlési palotát, melynek évszázadokon át kell hirdetnie Magyarországnak dicsőségét, a szegedi épületek nívójára sülyeszteni, (Zaj és mozgás jobb felől.) hol méltóztatott a t. miniszter úrnak monogrammját, szobrait és czímerét bevésetni. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez nem a Tisza-család építkezése, (Nagy zaj a jobboldalon.) ez Magyarország palotája. (Úgy van! a szélsőbalon.) Méltóztassanak tehát ezen építkezésnél mindazon szabályokat megtartani, melyek minden ilyen középületnél megtartattak, s ne méltóztassék ezen épületnél több jogot vindikálni, és több intézkedést magának fentartani, mint a mennyi szorosan véve egy egyénnek megadatott. (Helyeslés a szélső baloldalon) Hogy micsoda önkénynyel járnak el ezen építkezésnél, ezt mutatja az is, hogy, míg ezen egy kép festésére 100.000 frtot szavaztak meg, noha nem akarok azon kép artisztikus értékéről beszélni, sőt beismerem, megengedem, hogy megéri ezt az öszszeget, a mely horribilisen nagy, addig más művészeknek, pl. a szobrászoknak, egy életnagyságú szoborért 600 frtot adnak. Itt tehát az artisztikus kivételnél annyira kell takarékoskodni, hogy a helyett, hogy a szobrokat valami jó anyagból készíttetnék, takarékossági szempontból ónba öntetik, mert 600 frtból tisztességes szobrot felállítani nem lehet. Ez is mutatja azt a részrehajlást, a mely a megrendeléseknél történik, mert, a míg tíz, vagy nem tudom hány szobrásznak együttesen alig állapíttatott meg azon összeg, a mibe tényleg maga az anyag kerül, addig egy embernek 100.000 frtot adnak. Azt kívánom, hogy kellő mértékben mérjünk e tekintetben is. Ha ezen épületnél a művészetet, a tehetséget akarjuk honorálni, akkor arányosan állapítsuk meg a többieknél is azt, a mi őket megilleti. (Ügy van! bal felöl.) Arra kérem a törvényhozást, hogy, a midőn ezen tételt megszavazza, egyszersmind utasítsa a miniszterelnök urat, hogy az 1884 : XIX. tcz. értelmében tegyen újabb előterjesztést a képviselőháznak, s kérje beleegyezését abba, hogy végérvényesen állapíttassák meg: micsoda faktorok által és hogyan gondolja az építés továbbvezetését eszközöltetni? (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Vajay István: Szót kérek. Elnök: Vajay István képviselő úr kíván sz 61 ani. (Halljuk ! Halljuk !) Vajay István: T. ház! Az állandó országháznak nem annyira az építésére, mint inkább a berendezésére vonatkozólag nekem is volna néhány igénytelen szavam. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, a mikor az állandó országház építésének eszméje és terve fölmerült, elvileg ellensége voltam annak, hogy egy ország, a mely oly sok szükséggel küzd, a melyben oly sok instituczió vár még megvalósításra, több milliót költsön egy állandó országház építésére. Azonban a törvényhozás megszavazta a milliókat, s mert ma már tételes törvénynyel állunk szemben, ez ellen kifogást emelni nem lehet. De azt mindenesetremeg lehet várni, hogy ha az ország
