Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

2i6. orsMgos ülés 189S. fogva jobban igazolt és hívatottabb pírt túlsúlyra vergődik és a maga eszméit iparkodik és bírja megvalósítani a közigazgatásban. Igen, kérem, de a közigazgatási közegeknek van két neme: a hatósági közegek és a képviseleti közegek. A képviseletre nézve teljesen igaza volt és van t. képviselőtársamnak; ott hadd küzd jenek egymással az ellentétes pártok, vagy, a mint jobban szeretném kifejezve látni, az ellentétes elvek, és vergődjék túlsúlyra az, a melyik a derekabb. Igen, de a tisztviselő és különösen egy közigazgatási testület főnöke nincs hívatva arra, hogy ő ott pártvezér legyen, és hogy ő legyen hívatva arra, hogy a maga pártjának elveit diadalra vigye, hanem ő csak arra lehet hívatva, hogy a törvényben vagy szabályrendeletben megállapított elveket és szabályokat hajtsa végre; ő nincs, de nem is lehet hívatva arra, hogy pártvezér legyen, és, hogy mint a győztes párt vezére, egyúttal főnöke legyen az ottani helyi érdekű közigazgatásnak; mert különben egy, ilyen faktornak az ediktum perpe tnuma csupán azon két szóból állana: »Vae victis!« Ez a veszedelmes rendszer és elv lehetetlenné tenne a közigazgatásban minden folytonosságot, lehetetlenné tenné a részrehajtatlanaágot és a szakképzettséget és egyáltalában a hivatal jó és helyes vezetését. A hivatal jelenleg hivatalossá vált, ahhoz szakképzettség kell, de az is kell, hogy az illető egész életét hivatalának szentelje és ne legyen kitéve annak, hogy az egymást felváltó pártok harezából kifolyólag ő néhány hét, vagy hónap múlva másnak legyen kénytelen átengedni hivatalát. Biztosítani kell tehát a hivatalt, a hivatalnok jövőjét. Disztingváljunk hatóság és képviselet közt. Teljesen igaza van t képviselőtársamnak, a képviselet kebelében legyen valaki pártvezér, de a vezér maradjon abban a keretben és ne ambiczionálja, hogy a hivatali apparátusnak és a pártmozgalmaknak legyen vezére, mert ez a legnagyobb visszaélésre vezetne és bennünket végleg elzárna attól, hogy kellőleg szervezett hatóságokkal bírjunk, a mit t. képvislő társam is kíván. (Helyeslés.) De ha a t. miniszter úr a hatóságok szervezésére nézve a múlt héten letárgyalt törvényjavaslat keretében kimutatta, hogy ő nem ridegen alkalmazkodik az államosítás elvéhez, hanem hajlandó ott, a hol kommunális teendők ellátásáról van szó, még a választásnak is helyet adni, de a választást minden illeték telén éskülönösen felfelől jövő befolyásolástól meg is óvni, — ezzel még nincs kimerítve azon elvek nagybecsű kincse, melyet a t. miniszter úr a jövő reformalkotásra nézve eddig is nyilvánított. T. képviselőtársam figyelmét elkerülte a múlt héten letárgyalt törvényjavaslat kereténoTemher 13-án, hétfőn. 93 ben a deczentralizáczió nagy elve, melyet a t. miniszter úr akkori indokolásában találóan úgy formulázott, hogy ha az alantas közegeknek adjuk a kellő és jó alkotást, akkor bátran rájuk lehet bizni mindazon teendőket, melyeknek természete a központban való egyöntetű elintézést nem kívánja. Ezzel formxilázta a t. miniszter úr a maga deczentralizáczionális elveit és t. képviselőtársam ép oly kevés é fog kételkedni, mint én abban, hogy a t. miniszter úr a deczentralizácziót és ezen ott általa formulázott elvet nemcsak ennek a részleges és helyi érdekű javaslatnak kedvéért jelentette ki és formulázta, hanem hogy azon elv, a melynek akkor kifejezést adott, *emmi esetre sem fog megállapodni a főváros sorompóin belül, hanem ki fog terjedni széles Magyarországra. Feltehető, hogy a t. miniszter úr a deczentralizáczió elvét, t. i , hogy a munkát adjuk meg az alantasabb köröknek, a me lyek a gyakorlati életbe közvetlenül belehatnak, és a melyek képesek ezen munkát közvetlenül teljesíteni, — valószínűleg azon nagy alkotásoknál, t. i. az ország összes közigazgatásának újjáalakításánál fogja alkalmazni, a melyekről t. képviselőtársam említést tett. Hiszen megvan az analógia a megyék és azok alkatrészei, a járások közt, mert tudjuk, hogy Magyarország jelenlegi közigazgatási beosztása igen sajátságos és aránytalan. Léteznek rengeteg nagy megyék, minők például Bács-Bodrog, Bihar, Pest-PilisSolt vagy Krassó-Szörény megyék, a melyek a terű'etükre nézve a 10.000 négyszögkilométert is felülmúlják, és ezekkel szemben vannak oly apró kis megyék, minők például Ugocsa, Túrócz, vagy Esztergom megyék, a melyek ezen kiterjedésnek alig egy ti^ed részét ütik meg. Vannak megyék, a melyeknek lakossága megüti a félmiilót, például Pest, Bihar, Bács-Bodrog megyék, és léteznek megyék, például Esztergom, Ugocsa, Túrócz, a melyek ezen lakosságnak alig tized részével bírnak; például Túróczmegye 45 ezer lakossal bir. Tudjuk, bugy vannak megyék, a melyeknek cs ik két járása van, például Túrócz és Esztergommegye és vannak olyanok, a melyeknek 17 járása van, példáál Biharnak. Tudjuk, hogy léteznek Magyarországon járások, a melyeknek lakossága és térfogata jóval túlhaladja egész megyék lakosságát és területét, ])éldáúi Tolnamegye dombrádi és Vasmegye muraszombati járása, a melyek jóval nagyobbak, mint egész Esztergom-, vagy egész Ugoesamegye. Erezzük tehát mindannyian, hogy egy új alkotásnál ezen a nagy aránytalanságon segíteni kell; de azt hiszem, hogy ez a segély nem fog radikaliter és a történeti fejlődéstől eltekintő módon véghez menüi, hanem, hogy ezen aránytalanságon úgy is lehet segíteni, hogy a törté-