Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

94 846. országos ülés 1893- november 18-án

; hélfSn. netileg fejlődött megyék eddigi határait nem leszünk kénytelenek b lygatni, ha járási önkormányzatról és arról gondoskodunk, hogy ;izon rengeteg nagy megyéknek, a melyek nagyszámú járással és nagy kiterjedéssel birnak, járásaiban, de nem sablonszerííleg mindenütt, hanem csak ott, a hol a viszonyok azt kívánják és megengedik, ébreszszük fel az önKorrnányzati életet mindkét szempontból, t. i. úgy a hatóság, mint a képviselő testület szempontjából. Láttuk ennek hasonmását a főváros kerületi elöljáróságainak szervezésénél. Lehet e szerint a járásokban magát a hivatalt úgy szervezni, hogy a járási főszolgabíró alatt szerves összefüggésben -— noha e szerves összefüggés nem tetszik is t. képviselő úrnak — legyen egy járási orvos, egy járási állatorvos, egy járási számvevő és egy járási mérnök, a kik együtt működve, a járási főszolgabíró vezetése mellett képeznék a járási hivatalt. Én azonban nagyobb súlyt fektetnék arra, hogy e járásokban valójában fölébresztessék az önkormányzati élet, a mely eddig a nagy kiterjedésű vármegyékben lehetetlen vo't. Ezekben a járásokban szerintem úgy lehetne megalkotni a járási képviseletet, hogy nem új választás útján hívnák meg működésükre a járási képviselőket, hanem, hogy a. megyei közgyűléseknek ama tagjai, a kik bizonyos járásból választva vannak, képeznék a, járási bizottság tagjait. E szerint körülbelül 30—60 tagból álló járási bizottság alkottatnék, a mely sokkal jobban működhetnék, mint a rengeteg nagy 4—600 tagból álló megyei közgyűlés. Ennek, a valódi önkormányzatra sokkal inkább hívatott bizottságnak lehetne a megyei közgyűlés hatásköréből igen sok nagybecsű teendőt ügykörébe utalni. Mindenekelőtt arról lehetne gondoskodni, hogy a járási bizottság hatályosan ellenőrizze a járás közigazgatását. Ebből a szempontból arra kellene kötelezni a járások szolgabíráját, hogy fél, vagy negyedévenkint a bizottság elé a járás közigazgatásáról jelentést terjeszszen, a melyet e szűkebb körű képviseleti testűlet tárgyalna. Ebben a bizottságban a járási képviselők nyilatkozatot kérhetnek, fölvilágosítást követelhetnek, utasítást adhatnak s esetleg felelősségre vonhatják a járási közigazgatás vezetőjét, a főszolgabírót, s ebből a szempontból természetesen szükséges lenne, hogy e járási képviselőtestületnek, a járási bizottságnak elnöke, ne maga a já'ási főszolgabíró, a kinek viselt dolgairól ott szó lesz, hanem a megyei alispán legyen, a ki az egész megyében beutazva e bizottságokat, alaposan és sokkal jobban ismerné meg a közigazgatás testületét, mint az eddigi rendszer szerint. Ennek a bizottságnak hatáskörébe esnék a járási közigazgatás hatályos ellenőrzésén kívül számos más nagyfontosságú teendő, mint a jótékonysági és közművelődési intézmények felállítása, a laktanyák, helyi érdekű vasutak körűi való eljárás, de különösen a községeket egymással összekötő viezinális utak ügyét lehetne ügykörébe utalni az 1891 : I. tez. 4. fejezete értelmében, továbbá a viezinális úthálózat megállapítását s egyáltalában az úti bizottság öszszes teendőit. Fontos szerepe jutna még e bizottságnak a közegészségügy terén ; gondoskodni lehetne arról, hogy ők szabályrendeleteket alkossanak azon intézmények tekintetében, a melyek a járás területén s annak hasznára létesíttettek, ilyenek a közjótékonysági, közművelődési s közegészségügyi intézmények. E szempontból saját költségeik tekintetben budgetjoggal kellene bírniok és a zárszámadások megvizsgálása s helybenhagyása szintén az ő teendőjük volna. Különösen hívatottaknak tartom e járási bizottságokat arra, hogy a járás gazdasági életét fejleszszék, előmozdítását támogassák. Ezek gondoskodhatnának arról, hogy a járás területén faiskolák, csikó-udvarok és méntelepek létesüljenek. Ugyancsak a járási bizottságok vizsgálnák meg a községek költségvetését és mondanának arról véleményt, mert sokkal közelebb lévén az illető községekhez, mindenesetre jobban ismerik azok viszonyait, igényét, erejét és tehetségét, mint maga a megyei közgyűlés. így tehát, — de, ismétlem, nem mindenütt, hanem csak a nagyobb megyékben és csak ott, a hol a viszonyok ezt kívánják és megengedik, — nagybecsű munkakört lehetne adni a járási bizottságoknak, s ezzel hatalmas és hatályos önkormányzati életet lehetne ébreszteni ezen kisebb képviseleti körökben a nélkül, hogy ezzel megbénítanék magát a megyei közgyűlést, mely a megye összeségét érdeklő ügyekkel és minden politikai joggal, minő a levelezési és kérvényezési jog, fog ezentúl is foglalkozni. Különben azt hiszem, hogy a deczentrálizáczió elve, a mely a t. miniszter úr eddigi alkotásaiban már érvényesült, nem csak lefelé a megye és a járások közti viszonyban fog érvényesülni, hanem esetleg felfelé is; mert, ha elismerjük azt, hogy a megye a jelenlegi központosító rendszer mellett nem képes összes közigazgatási és különösen önkormányzati feladatainak teljesen megfelelni, még nagyobb mértékben áll ez a központosításoknak legközpontosítottabb közegére, a kormányra nézve. Nem lehet titok senki előtt, hogy a kormány erejének jeleulegi központosítottsága mellett a legjobb akarattal, a legnagyobb tigybúzgalommal és az egyes erők legfokozottabb tevékenysége mellett sem képes megoldani azon feladatok nagy halmazát, a melyek jelenleg reá vannak bízva. Igaz, hogy a közigazgatási feladatoknak lényeges része, tudniillik a vitás köz-