Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

Q« 246. országos ülés 1893. november 13-án, hétfőn. »Határozati javaslat. A képviselőház utasítja a kormányt, hogy törvényjavaslatot terjeszszen be: a választói jogosultságnak az állampolgárok nagyobb körére való kiterjesztése; a választói jogosultságnak az egész országban egyenlő alapokra való fektetése; a választói névjegyzéknek helyesebb összeállítása ; a választói kerületek ezélszerííbb beosztása ; végül a főrendiháznak képviseleti alapon leendő szervezése iránt. Beadják: Holló Lajos, Kiss Albert, Papp Elek. Justh Gyula, Miilek Lajos, Illyés Bálint, Szacsvay Sándor, dr. Barabás Béla, Beniczky Árpád, dr. Meskó László, Kun Miklós, Helfy Ignácz, Várady Károly.« (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! Nekem eredetileg nem volt szándékom a belügyi tárczának »központi igazgatás« tétele tárgyalásánál részt venni, mert alkalmazkodni kívántam azon egy bizalmas értekezleten nyilvánított közóhajhoz, hogy az egyes tárczáknál ne ismételjük az általános vitát, de, miután előttem szólt Holló Lajos t. képviselőtársam felszólalása követkéz ében e megállapodáson már túl vagyunk, azt hiszem, hogy nemcsak szabad, de kötelességemnek is érzem azokra reflektálni, a miket t. képviselő társam felhozott. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőtársamnak egészében nagyon is rokonszenves beszédéből különösen kitűnt azon kijelentése, hogy ő, de- pártja is, szívesen hajlandók a közigazgatási téren közreműködni minden üdvös reform alkotásában, hogy ők a jelenlegi állapotot megörökíteni, s a kormányt reformmunkájában akadályozni nem kívánják. Én köszönettel tudomásul veszem a képviselő ár e kijelentését, az ő részéről nem is lepett az meg engem, csak kívánnám, hogy ezen kijelentését nem csak saját felfogásából és intencziójából, hanem azok nevében is kimondta volna, a kiknek megbízásából most szót emelt. (Helyeslés.) T. képviselőtársam a leendő alkotásokra nézve különösen azt a kérést intézte a t. kormányhoz és a t. többséghez, hogy ne ragaszkodjanak csupán azon merev elvhez, mely az 1890-ik évi ismeretes tcz.-ben mint az államosítás elve meg van örökítve, hanem eltekintve ez elvtől is, szívleljék meg azokat az elveket, a melyeket ő itt szintén megpendített. Én azt hiszem, hogy bármily jóakarattal mondta a t. képviselőtársam ezt az óvaintést és ezt a felszólítást, még is már lehetett alkalma arra nézve, hogy belássa, miszerint a kormány, különösen a belügyminiszter úr, egészen eltekintve az államosítás elvétől, nagyon is szabadelvű és különösen az autonómiával szemben nagyon is rokonszenves elvek által vezéreltette magát már eddig is- És a t. képviselőtársam beszéde további folyamán azt az óhaját fejtette ki, hogy egészen eltekintve attól, hogy államosítás e, vagy önkormányzat, kinevezés-e vagy választás, gondoskodjunk arról, hogy erős csontvázat adjunk a leendő és teremtendő hansági közegeknek, épen erre nézve volt alkalma a t. képviselőtársamnak az utolsó héten a kerületi elöljáróságokról szóló törvény megalkotásánál arról meggyőződni, hogy az igen t. belügyminiszter úr valójában szabadelvű és az ügyet bölcs belátással felkaroló elvek által vezetteti magát. Hiszen maga a t. képviselőtársam méltán kiemelte, hogy azon törvényjavaslat keretében milyen szerepet játszott — és remélem, más leendő alkotásoknál is fog játszani — például a kijelölő bizottság. Látta a t. képviselőtársam, hogy alaposan szakított a t. belügyminiszter úr ezen intézménynek a múltból eredendő, előttem is gyűlöletes hagyományaival. Láthatta a t. képviselőtársam, hogy a hol választásnak még helye lesz, ott valójában szabad választást, tiszta lojalitást remélhetünk a t. belügyminiszter úr részéről. És remélem és azt hiszem, velem együtt reméli t. képviselőtársam is, hogy ezután is, és szerintem a megyei hivataloknak államosítása mellett és után is helye lesz a szabad választásnak ott, a, hol egyáltalán lehet helye, t. i. a városoknál, és itt ismét egy általunk már letárgyalt törvényjavaslatnak az analógiáját veszem. Azt hiszem, helye lesz ezután is mindenütt a városokban ott, a, hol főleg kommunális teendőknek, egy önkormányzati testület saját ügyeinek az ellátásáról lesz sző. Meg vagyok tehát győződve arról, s azt hiszem, tudja a t. képviselőtársam is, hogy ezután is és az államosítás mellett is a városokban úgy a törvényhatósági, mint a rendezett tanáescsal bíró városokban — meglelsz a tisztviselőknek szabad választása. De találkozott t. képviselőtársain a múlt héten a t. belügyminiszter úrnak egy másik elvével is, a melyet nem helyeselt ugyan, de a mely akkor tisztán ki volt fejezve s a mely mindenesetre ki fog hatni azon javaslat szűk és helyi érdekű korlátain túl, tudniillik a hivatalok állandósításának az elvével. T. képviselőtársam akkor nem helyeselte az állandósítást, mert ő nemannyira a hivatalra helyezte a, súlyt, mint inkább az önkormányzatra ; és igen lelkesítő és heves szónoklatában azt fejteg-ette, hogy hiszen az önkormányzat az egymással küzdő, egymást felváltani törekvő pártoknak a tusája, a mely harezból aztán az erősebb és a természeténél