Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-246
346. országos ülés 1893. november 13 án, hétfőn. 91 összealkotása, épúgy kellenek arra is biztosítékok és garancziák, hogy ezzel visszaélés, erősznkos, önkényes eljárás elkövethető nem lesz és azok ellenében a legmagasabb bírói védelem, akár a kúria, akár más független | felső bíróság védelmében, nyújtatni fog. Ennek mielőbbi megvalósítását feltétlenül követeljük. De nem zárkózhatunk el, t. ház, egy más dologtól sem, tudniillik az országgyűlés másik háza reformjának szükségétől. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Igaz ugyan, liogy most oly inczidens merült fel, a mely kissé zavarba hoz bennünket, hogy vájjon ezen kötelességünkkel most elő álljunk-e? Ez az inczidens az, hogy. míg mi évek során át hangoztatjuk s hangoztattuk úgy a főrendiházi törvény megalkotásánál, mint később, hogy a főrendiházat más alapokon kellene megvalósítani, mindezen hangoztatások és követelményeink süket fülekre találtak a t. kormánynál és annak minden közegénél mindaddig, míg el nem fogyott az a leltár, melyből a kormány hatalmi állását, többségének fentartását biztosította; mikor azonban újabb jogezímek kellettek a 15 éves uralom fentartására, az addig mellőzött, elhallgatott kérdést átvette tőlünk, úgy a vallás szabad gyakorlásának terén, mint más téren is, mindenek felhasználtattak arra, hogy a t. kormány az ő állását űöry a nemzet, mint a korona előtt biztosítsa. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy, midőn ezen a téren veszély fenyegette a t. kormányt, akkor az ő közegei részéről a törvényhatóságokban előállott a főrendiház reformjának követelése és sürgetésével. Méltóztassék megengedni, ha mi ezen újabb követelések intenczióit nem is tartjuk egészen helyeseknek, s ezekkel nem is identifikáljuk magunkat, de ez nem bir bennünket arra, hogy, a midőn magát a czélt, annak helyességét és annak szükséges voltát halljak hangoztatni bármilyen oldalról, azzal szemben állást foglaljunk. Ellenkezőleg mi kötelességünknek tartjuk, hogy rámutassunk arra, hogy mi nem egyes mellékezélokért, de a dolog lényegéért, az eszmében rejlő erőért magáért követeljük ezen reformok megvalósítását. Ezen erő pedig az, hogy ma már anakronizmus, hogy a törvényhozás egyik háza a születés, a rendiség alapjára legyen fektetve. Ma, t. ház, midőn a jogegyenlőség követelményei előtt minden téren meg kell hajolnunk, s a midőn az állam és haza érdekében kifejtett munkásságnak igazi jutalmazását mindenütt követeljük: akkor a született törvényhozói jog többé már egy modern államban fenn nem tartható. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nemcsak ebből a szempontból vagyok bátor hangoztatni, hogy ez a nagy anakronizmus a jogegyenlőséggel mily erős összeütközésben van, hanem bátor vagyok azt hangoztatni a nemzeti munkásság helyes szervezése szempontjából is. Hiszen nem lehet czélja egy államnak az, hogy bármily közét a nemzet rétegeinek elzárja a közmunkásság elől, hogy akár a magas születésű, akár a nagy vagyonú egyéneket az álla mélet szervezetéből kiszorítsa és eltávolítsa. (I'jnz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg helyes állami szervezetnek czélja lehet az, hogy minden tényező, minden elem a nemzeti közmunkásságba helyes szervezet mellett bevonva legyen s hogy azon eljárást kövessük, hogy a főrendi tagságot kössük ahhoz, hogy a ki egyes vidékeknek fejlődése, kultúrája, gazdasági életének emelése körül szolgálatokat tett, pontonkint az ország különböző részeihez lekötve legyen, és csak az nyerjen a főrendi házba bebocsáttatást, a ki magát a vidéken, vagy az ország egy részében azon vidék fejlődésének, anyagi előhaladásának szolgájává tette, a ki ott érdemeket szerzett, a ki azon megyében vagy törvényhatóságban polgártársainak bizalmát megnyerte. Ez által, t. ház, elérjük azt, hogy ott keressék az igazi érdemeket, ott igyekezzenek a hazának szolgálatot tenni és e réven a törvényhozói magas állásra eljutni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) s ezzel elérjük ép azt, a mit ma sajnosán nélkülözünk, hogy, midőn megadjuk a született főrendeknek a törvényhozási jogot, ők magukat mennél nagyobb mértékben akarják elkülöníteni a nemzeti élet fejlődésétől és előbbre vitelétől, elérjük ép annak ellenkezőjét, azt fogjuk látni, hogy a törvényhozói magas állás elnyerése végett a nemzeti élet fejlődése lesz az, a mi őket vezérelni fogja, s a mi tetteik rugójául fog szolgálni. Ezek azok a szempontok, a melyekből mi a reformokat úgy a képviselőházra, mint a főrendiházra feltétlenül kiterjeszteni] szükségesnek tartjuk, s ismétlem, hogy hosszasan ez ismert dolgokat és érveket hangoztatni nem szükséges, mert a t. ház minden tagja tud felemelkedni azok fontosságának tudatára, s itt csupán csak arról lehet a szó, hogy a t. ház belátja-e már, hogy itt van az ideje, hogy a reformokat e téren is felvenni és megvalósítani szükséges. (Helyeslés a szélsőba 1 felől.) Én azt hiszem, ennek ideje itt van, ép azért a pártnak, melyhez tartozni szerencsés vagyok, megbízásából egy határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni, melynek elfogadását a t. háztól kérem. (Halljuk! Halljuk!) A határozati javaslat következőleg szól: (Olvassa.) 12*