Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

2á6. országos ütés li*»8. u. m. »két sarkalatos pontja van e politikának; az első a tántoríthatlan hűség- urunk királyunk, a koronás magyar király és a dinasztia iránt.* A képviselő úr aztán itt megállott, tovább nem olvasott. Méltóztassék nekem megengedni, hogy valamivel alább egynehány e-ízel összefüggő sort olvassak föl. Később azt mondottam: »E pontra nézve, merem állítani,- egyetért és ezt vallj'a pártkülönbség nélkül a magyar állam minden hü fia« Ismét alább pedig azt mondottam azokkal szemben, a kik nem tartják őszintéknek a nemzet lojalitás! nyilatkozatait, hogy : »A felfogás téves«. Ha a most felolvasott passzusokat egybe vetjük, azt hiszem, kitűnik belőle, hogy mi volt az intenezióm, a mikor ezeket mondottam. Intenczióm volt nyíltan és nyilvánosan kifejezést adni ama nézetemnek és meggyőződésemnek, a melynek igen sokszor van alkalmam privát beszélgetés közben kifejezést adni olyanokkal szemben, kik a magyar nemzet lojalitási nyilatkozatait nem akarják mindenkor öszmértéknek elismerni, ismételten nyilvánosan kifejezést akartam adni ama meggyőződésemnek, hogy nincs a magyar nemzetnek hű fia pártkülönbség nélkül, a ki a korona iránt való hűséget ne vallaná, ne érezné és téves azoknak nézete kik másként okoskodnak, egyebet hirdetnek (Helyeslés jóbh felöl.) A mikor félreismerhetetlenül ez az iutencziója beszédemnek, akkor, megvallom, nem tudom indokát találni Helfy Ignácz t. képviselő úr következő kifakadásának. Azt mondja: »Tisza Lajos mindjárt bevezető soraiban konsta tálja, hogy a szabadelvű párt programmja két sarkalatos ponton áll, a melyek egyike a koronához való ragaszkodás. Lehet-e ez egy monarchiában egy párt programmja ? Oly szomorú a magyar király helyzete, hogy magyarországon csakis önök és Tisza Lajos képviselik a király iránti hűséget ?« Megvallom, beszédemben nem találom indokát Helfy Ignácz t. képviselő ár kifakadásának, de nem találom a Horánszky t. képviselő úrénak sem, a ki azt mondja: »Hát, t. ház, az ő Felsége és a dinasztia iránti odaadó hűség Magyarországon a politikai küzdelem, a negáczió tárgya lett?« Hát a politikai küzdelem vagy annak negácziója van az én beszédemben? Hát van erre hivatkozás? és nem épen azt konstatálom-e beszédemben, hogy igenis minden magyar ember pártkülonbség nélkül vallja és érzi a hűséget a korona iránt? Valamint megvallom azt sem egészen értem, hogy mit jelent ez: »Ha tehát az ilyen felfogásnak, az ilyen nyilatkozatnak továbbmenő czélját nem az képezi, hogy a nemzet, vagy annak egy része és a korona közt bizalmatlanságot hintsen«. november 13-án, hétfőn 87 Hát hogy hinthet ez — mint bátor voltam felolvasni — bizalmatlanságot akár a koronával, akár a nemzettel szemben? »Ér: ezt másnak, mint a legmegróvandóbb naivitásnak nem tekinthetetn«. p En meg, bocsánatot kérek, erre azt mondom, hogy jó szándékkal beszédemből ezeket a következtetéseket vonni ki, ez ha nem legmegróvandóbb, de a legszánandóbb naivitás. Ugron Gábor: Engedelmet kérek, világosabban kell beszélni! Nem lehet bolondokat beszélni és ezzel reparálni akarni a hibát! (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassak ilyen kifejezéseket használni! (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Tisza Lajos ö Felsége személye körüli miniszter: Az nem zavarja meg az én szótáramat, hogy micsoda szótárból veszi szavait egyik vagy másik képviselő úr. Továbbá Horánszky képviselő urnak lojalitása és tapintatossága megbotránkozik azon, hogy én bátor voltam Lengyelország példájára hivatkozni. »A história a múké«, úgymond. Ebben tökéletesen igaza van. Hanem azt már nem ismerhetem el, hogy a múltnak a tanúságait a jelen okszerűen fel ne használhassa, és ebben megvallom, semmiféle bűnt vagy politikai hibát nem látok. Egyébiránt csak mellesleg említem, e napokban forgattam gróf Andrássy Gyula beszédeinek most megjelent második kötetét, és abban lapozgatva, épen tegnapelőtt jutottam egy beszédére, a melyben ő itt e házban szintén hivatkozott Lengyelország példájára. E szerint tehát úgy látszik, hogy gróf Andrássy Gyulának is a Horánszky Nándor képviselő úr iskolájába kellett volna járnia tapintatosságot és lojalitást tanulni. (Teiszés a jobboldalon ) De nem folytatom tovább, mert czéíom nem a polemizálás volt, hanem Szegeden tartott beszédem igazi értelmének helyreállítása, annyival is inkább, mert mindezen megjegyzések a házban tétetvén, a Naplóban helyet foglalnak, míg äZ cl beszéd, a melyre a megjegyzések tétettek, a Naplóban helyet nem foglalván, így később nem lehetett volna annak, ki a Naplót olvassa, meggyőződni arról, hogy téves felfogáson alapultak ezek a megjegyzések. Épen azért nem is folytatom tovább felszólalásomat. Csak egyet kívánok még megjegyezni Herman Ottó képviselő úrnak, és ez az, hogy, a mint méltóztatnak beszédemből meggyőződni, én a lojalitást »árúba« nem bocsátottam, sem »fel nem kmáltam,« hanem igen is konstatáltam azt, hogy Magyarországnak pártkülönbség nélkül, minden hű fia érzi és vallja a korona iránti hűséget, és remélem, hogy ezen állításomat sem Helfy, sem Ho-