Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-246
88. 246 országos Blés 185*8. november 13-án, hétfőit. ránszky képviselő urak nem fogják megczáfolni akarni. Ezzel befejezem szavaimat, megköszönvén a t. háznak, hogy rektifikácziómat meghallgatni méltóztatott. (Élénk helyeslés jobb felől.) J^lnÖkj Következik a napirend: az 1894. évi állami költségvetés részletes tárgyalása, jelestíl a belügyminisztérium költségvetése. Molnár Antal jegyző {olvassa): Központi igazgatás és földtehermentesítési pénzalap magyar királyi igazgatósága. Rendes kiadások: XV. fejezet 1, czím. Kiadás. Személyi járandóságok 378.028 frt. Papp Elek jegyző : Holló Lajos! Holló Lajos : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Talán a belügyi tárcza volna az, a hol legtöbb alkalom nyílnék a küszöbön levő reformok egész terével foglalkozni, mert mindannyian tudjuk, hogy minden más tárcza feladata odasarkal, hogy a közigazgatási szervezet ebben az országban elvégre egészséges alapokra legyen fektetve, mert úgy a pénzügyi, mint az igazságügyi és tanügyi tárezák vezetői mind azt mondják, hogy addig erélyesebb igazgatást egy és más terén az állami életnek várni nem lehet, míg az országban egy hatályos, életteljes, erőteljes adminisztratív organizáczió fel nem állíttatik. Hogy én még sem foglalkozom ez alkalommal ezzel a kérdéssel, ennek oka abban rejlik, hogy a t. belügyminiszter lírnak és az egész kormánynak ígérete alapján, legközelebb abban a he.yzeíben lesz a ház, hogy magával a javaslattal, annak szövegével és részleteivel behatóbban foglalkozhassak. Mégis legyen szabad idevonatkozóig csak két általános megjegyzést tennem, a melyek közül az egyik vonatkozik arra, hogy a t. kormány figyelmét felhívjam, hogy ezen közigazgatási szervezési törvények szerény véleményem szerint milyen sorozatban volnának a t. ház elé térj esztendők. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy mindenekelőtt azon javaslatokat kellene beható tárgyalás alá venni, a melyek úgy a ház másik oldalának, mint ezen oldalnak kívánságaival és követeléseivel megegyeznek. Mert ebben nemcsak az rejlik, hogy ekként a vitás kérdéseket, melyek a pártokat és az ország közönségét szétválasztják egymástól, távolabbi időre toljuk ki, hanem következik az is, hogy azon igazságok, a melyeket az ország minden pártja felismert, s a melyek már az egész ország közvéleményében megértek, megvalósítás elé vezethetők lesznek, ellenben azok, a melyek líjabb igazságokként tűnnek fel a kormányzati politikában, azok talán még hosszabb időre is háttérbe lesznek szorítandók. Ne méltóztassék hinni ; e házban mi már többször kifejezést adtunk annak, hogy mi a közigazgatás terén távolról sem vagyunk a negáczió emberei. Mi nem azt kívánjuk, hogy . rendezetlenség, a mai állapot, egy bizonytalanság tartassák fenn a közigazgatás terén; mi szigorú rendet és határozott alkotást, várunk, a mely az ország közigazgatásának biztosságát és jólétét : elő fogja mozdítani. (Élénk helyeslés a.szélső baloldalon.) Kell tehát a t. kormánynak keresnie azokat a lánezokat, a melyek összekötik őt a mi álláspontunkkal s a melyek kifejezésre tudják juttatni azokat az igazságokat, melyek a mi lelkünkbe is erősen be vannak vésődve. (Tetszés a szélsőbalon.) Ezeknek elseje az, a melyet a miniszterelnök úr is felismert és ő is elsőnek tekint, tudniillik a közigazgatás terén a jogbiztosságnak elvégre megvalósítása, helyes közigazgatási bíróság szervezése, erőteljes anyagi jogszabályok alkotása és a jogvédelmet teljesen biztosító közigazgatási eljárás megvalósítása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A közigazgatási bíróságról szóló javaslattal legközelebb lesz szerencsénk foglalkozni. Én azt igen helyes gondolatnak tartom, hogy ez megelőz minden szerves törvényt a közigazgatás terén. De tovább megyek, t. ház, és azt mondom, hogy nagy tévedés volna a kormánytól, ha a közigazgatás bajainak panaczeáját egyedül abban találná, hogy az állami közigazgatást vegye fel programmjába és ne vegye azokat a motívumokat figyelembe, melyek a közigazgatásban elsőrangú teendőknek tekinthetők. Ezek közé sorolom, — eltekintve a politikai jelentőségű kérdésektől, a melyekre később rátérek, — ezek közé sorolom egy helyes közigazgatási szervezet létesítését, a mely egy jó exekutiv életet képes keresztülvinni. Ezek közé sorolom egy igazságos szolgálati pragmatikának létesítését, a mely a tisztviselőt függetlenné teszi fel- és lefelé egyaránt, legyen az önkormányzati vagy állami adminisztráczió. Ezek közé sorolom a helyes alapokra fektetett közigazgatási képzést, a melylyel azon orgánumok számára a kellő elemeket szolgáltathatjuk. Ezek közé sorolom a közigazgatás terén azon sok szabályozatlan jogviszony rendezését, a mely előidézi azt, hogy a tisztviselő tevékenysége a pärtoskodás és a hatalom tévesztőjébe nem vezettetik. Ezt csak jó anyagi jogszabályok által lehet elérni. Csak mikor mindezen kérdések előzetesen meg vanak oldva, akkor méltóztassék felvetni azt a kérdést, hogy vájjon önkormányzati, vagy állami közigazgatást akarunk-e szervezni? De kérem, hogy méltóztassék még egyszer meggondolás tárgyává tenni, vájjon csakugyan elérkezett-e annak ideje, hogy azt az álláspontot,
