Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

2 245. or-zái;"­1 Illés 18!>3 november 11-én, szombaton. intézkedéseket a miniszter úr már megtette, lehet, hogy azt fogják interpelláezióm ellen felhozni, hogy magán úton kell vala megelőzőleg a t. miniszter úrnál informácziót szereznem. Mindkét felelettel már előre számoltam, és mégis a kérdés feltevését szükségesnek tartot­tam a következő okokból: A birói függetlenség, a birák erkölcsi szín­vonala az országnak oly féltett kincse volt minden időben, hogy ez ellen intézett támadás és ez ellen felhangzó vád a törvényhozás termében a vele való foglalkozást már akkor is megköveteli, hogy úgy a bírói kar, mint az ország közérzfí­lete megnyugtatást nyerjen arra nézve, mi­szerint e kar függetleuségét pártérdeknek nem tekinti és pártczélokra felhasználni a képviselő­ház nem engedi. Viszont e kar függetlensége megköveteli ily jelenségek közepette a törvényhozás foglalkozá­sát a kérdéssel, mert a jeleztem törvények, melyek e kar helyzetét az alaptörvények meghozatala után a kormányhoz függőbb viszonyba hozták, szükségessé teszik minden jelenséggel szemben a törvényhozás érdeklődé­sét, hogy, ha netalán jönne oly miniszter, ki párt­politikájával ínég e kar erkölcsi értékét is alá­ásni merészkednék tanúiságot merítsen arra nézve, hogy a magyar közélet jelen sötét kor­szakában is, hol minden intézmény kortespolitika hatalmi czéljainak szolgált alapúi, a bírói kar ellen irányuló legkisebb gyanúsítás esetében a törvényhozás a kérdéssel foglalkozni, a birói függetlenség akár a hatalmi politika nyomása, akár a nyilvános megtámadások terrorizmusa ellen megvédeni alkotmányos kötelességének te­kintette. (Helyeslés a bal- és szélső balo J dalon.) És végül szükségesnek tartottam e kérdés feltevését még azért is, hogy jelezzem: hogy azon súlyos bántalom tekintetében, mely hazánk közéletét a fenforgó esetben érte a párt, melyhez tartozni szerencsém van, semmi szoli­daritást sem érez, nem vállal, és ebből kifolyó­lag a kormánypárt tegnapi szónokával szemben, ki e párt létjogát megtagadta, kijelentsem, hogy már e szolidaritás hiánya a párt létjogát a ha­talmi politika rendszerével szemben biztosítja. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezek után vagyok bátor az igazságügy­miniszter úrhoz a következő interpellácziót in­tézni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Inteipelláczió a t. igazságügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak a »Pesti Napló« politikai napilap 1893. évi 299. számá­ban *A magyar Panama epilógusa« ezím alatt, Kolozsvárit 1893. október 23-áiól keltezett és gróf Klebersberg Zdeuko aláírásával megjelent hírlapi czikkről? Van-e tudomása, hogy ezen czikkben az Összkormány, majd az igazságügyminiszter, és később a belügyminiszter urak külön-külön is bünpalástolással, a kolozsvári kir. törvényszék egyik bírája hamis vizsgálati jegyzőkönyv fel­vételével, a kolozsvári kir. törvényszék és ügyész­ség, valamint a kir. ítélőtábla és kir. főügyész ség, úgy a budapesti állami rendőrség bünpalás­tolással és kötelességük megszegésével vannak nyilvánosan vádolva? Meg van-e a miniszter úr győződve, hogy ily nyilvánosan és figyelemre méltó helyről emelt sú­lyos vádakat hallgatással mellőzni, és a mélyen megrendült közérzületet ezen vádak hatása alatt hagyni a magyar állam reputácziója^érdekében nem szabad? Meg van-e a miniszter úr győződve arról, hogy a kormány, mely ellen ilyen súlyos vádak nyilvánosan emelvék, nemcsak önmagának, de a magyar állam tekintélyének is tartozik azzal, hogy alkalmat nyújtson a vádak bizonyítására, egyúttal teljes elégtételt szeiezzen a vádak alaptalansága esetén a benne megsértett állami legtöbb végrehajtó hatalomnak? Meg van-e a miniszter úr győződve arról, hogy a magyar igazságszolgáltatás reputáeziója megköveteli, hogy a magyar birói karnak egyik megnevezett tagja és két bírói testülete ellen .emelt vádra, nézve a bizonyítás útja megnyittas­sák, egyúttal elégtételt keresve a vádak alap­talansága esetén a megsértett közhivatalnoki tekintélynek? Meg van-e a miniszter úr győződve, hogy a jogbiztonság érdekében ily eljárás a budapesti állami rendőrség ellen emelt vád tekintetében is kívánatos ? Ha meg van győződve, — a mint azt a miniszter úr magas állásából folyó erkölcsi kö­telességének felismerése mellett feltételeznem kell, — úgy kérdem a miniszter urat: Tett-e, vagy szándékozik-e lépéseket tenni arra nézve, hogy a sajtóügyi felelősségre vonás által, az ezen vádak alatt mélyen megren­dült közérzííletnek, azon biztosítás nyújtassák, hogy a vádak bizonyítására az út megnyittatik, és ez úton a való tény kideríttetik ? Elnök i Az igazságügyminiszter kíván szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán megengedi a t. ház, hogy erre az interpelláczióra rögtön válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Bevezetésül csak annyit kell mondanom, t. ház, hogy teljesen alapnélkűli a t. képviselő úrnak az a panasza, a melyet nem interpellacziójában, hanem beszé­dében hozott fel, hogy íme, 18 nap eltelt már azon hírlapi czikk megjelenése óta, és mégis hi­vatalos nyilatkozatot nem nyertünk arra nézve, hogy az illető büntetőügyi megtorlás iránt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom