Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

HU 245. országos ülés 1898. november ll-én, szombaton. leszavazták. Mert annak a fenségesnek, annak a magasztosnak, a mit összekötünk e szóval: »tiíró«, még nyomát sem látjuk azoknak a ko­lozsvári bíráknak az eljárásában, a kik a meg­szüntető végzéseket hozták. S a közbejött fátum visszahozhatatlanul útját vágta annak, hogy a magyar bírói kar csorbát vallott reputáezióját a kúria határozata rehabilitálhatta volna. Az "illusztris csapat leaderjéűl, vezéréül méltán Bodor Lászlót, a válaszút? hamis jegyző könyv hírhedt fabrikálóját üdvözölhetjük. Ki­magasló alak ő és Isten őrizzen, hogy vétsek az ilyen hierarchia ellen! Bodort kivéve a kedélyes kolozsvári bírák magánjellemükre becsületes emberek. Lehet, hogy barátság, komaság irányozta bírói lelkiismere­tüket, de bizonyosan még inkább a kormány akarata és a Bokross boszújától való félelem. Egészen más szempont alá esik Bodor László hamis jegyzőkönyve. A mit a törvényszékről mondtam, az a ko­lozsvári kir. ügyészségre is ráillik. Ugyanazok a gyarlóságok, ugyanazok a bíínpaiástoló törek­vések és a felelősséget egy miniauimra alászál­lító körülmények. A kolozsvári főügyészség, mintha nem létezett volna. A kolozsvári királyi tábla e cause celébre első fázisában követett magatartását jellemzi az óvatosság és czirkutnspekczió. De szeinérmetes­ségöket csakhamar megbánták, felébredt bennök •AZ igazi bírói lelkiismeret, és midőn az ügy másodszori elbírálásra visszaérkezett hozzájuk, derekasan helyrepótoltak mindent, s tán az első folyamodású bíróságot is túlszárnyalták — oly példát állítva a palástolatlan bűnpártolásnak, az igazság megfőj tásának, a melyet a legszélesebb körökben nem ismerni, és melynek hamar fele­désbe menni kár volna. Ez már nemcsak meg­gyalázása a szííz istennőnek, ez legyilkolása az erőszak elkövetése után. S három héttel rá az az ember, a kinek a megmentéseért magukat prostituálták, a hamis váltók lejárati idejének várandóságában ön­kéntesen választott halállal az ellene emelt vádak valódiságát hitelesítve, az egész ország előtt ükét meghazudtolja és átadja a közmegvetésnek. De nem akarok embertelen lenni a nagy­ságos urak iránt. Csak eszközök voltak egy felsőbb hatalom kezében. Hogy a kormány a bíínpaiástoló cselszövény főszálait kezében tar­totta, annak számtalan jelensége forog fenn. Szeptember végén valami történt .... A kormány elejti Bokrosst. Leköszönésre szólítják fel. »Zu spät mein lieber Defour.« Most önökön van a lemondás sora ! Azonban a kormány által folytatott bűn­palástoló politika általános jelenségein kívül ily irányban konkrét vádak emelhetők egyes tagjai ellen. Szilágyi igazságügyminister két­ségtelenül hallott és olvasott a kolozsvári igaz­ügyi botrányokról, jelesen Bodor László hamis jegyzőkönyvéről, abszolúte lehetetlen, hogy tu­domására ne jutott volna a hamis jegyzőkönyv­felvétel, miután az napokig a lapokat foglal­koztatta. Mégis semmi intézkedés szükségét nem látta ő excelleiicziája. Már is megteremtette káros gyümölcáeit­Szilágyi bűnös hossz mtűrése. De Szilágyi dicsőségében a belügyminister is némileg osztozik. Suum cuique. A vezetése alatt álló budapesti állami rendőrség, midőn a nála jelentkezett Karácsonyi volt bonczhidai jegyzőnek Bokrosst kopromittáló vallomását föl kellett volna vennie, egyszerűen sztrájkol. Annyit merek határozottan állítani, hogy akár a dákorománok, akár a pánszlávok, akár az omladinisták a jogfosztó, törvénytipró magyar bíróságokban — elnevezhetném őket kortes­bíróságokmik —' és egy bíínpaiástoló, gyenge, ingadozó kormányban legértékesebb szövetsége­seiket birják.« Ebben a czikkben a t igazságügyminister úr és a t. belügyminister úr bűnp.ilástolással, a Bodor László vizsgáló bíró úr okmányhamisí­tással, a kolozsvári kir. törvényszék és kir. tábla és főügyészek hivatalos kötelességük meg­szegése és a budapesti állami rendőrség vaunak nyilvánosan vádolva T. ház! Hogy a t. miniszter urak ellen azon czikk rendén emelt vádak e házban egy interpellácziónak tárgyát képezhetik, ahhoz, azt hiszem, kétség nem férhet, hogy a bíróság­ellen emelt vádak a bírói függetlenség meg­sértése nélkül vonhatók e partamenti vita alá, arra nézve az angol parlamenti élet nyújt elég támpontot, hol még egyes sérelmes bírói intéz­kedések jóvátételére is hivatást érez a par­lament. De, t. ház, a bíróságok ellen nyilvánosan emelt vádaknak nyilvános parlament előtti fel­hozása a bírói függetlenség elveivel sem ellen­kezik, sőt épen a bírói függetlenség fentartása követeli, hogy oly esetekben, midőn a magyar bírák a kormánypolitika vak eszközeiként mu­tattatnak be, az egész törvényhozás emelje fel szava", követelje a bizonyítást, és ez által dokumentálja egyfelől azt, hogy a magyar bírák it politikai eszközül felhasználni nem engedi, hogy ily törekvésben alkotmánysértést lát, és ez által a magyar bírói karnak az erkölcsi értékét meg­adva, őket a neki tulajdonított szégyenteljes szereptől megvédje; ellenben az állásuk magas hivatásáról megfeledkezett tagjait e karnak The­mis templomából kiűzze. T. ház! Sem túlbecsülés, sem kicsinylés vádja e karral szemben nem érhet, életpályámon

Next

/
Oldalképek
Tartalom