Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

•245. országos Illés 1893. keresni arra nézve, hogy a látszat nem bír alappal, hogy a hatalmi politika bár könnyelnríííeg, de jóhiszemfíleg járt el és, hogy magyar bíróságok sem felsőbb i\tasításból, sem politikai eszélyességből az igazság kiderítéséi meg nem kiiWtották. Ez azon ok, mely arra bírt, hogy ne térjek ki azon kötelesség elől, mely különben is e ház minden tagját egyaránt terheli, (Halljuk! Halljuk!) hogy a közélet terén fel merülő, és a politikai morállal ellenkező jelenséggel szemben férfiasan emeljük fel szavunkat, és e kérdés feltevése által magamra vegyem annak eshetííleges ódiumát is; és tettem ezt azon bizalommal, hogy az adott körülmények között is képes leszek, magam fegyelmezve, a tárgyilagosság korlátai között maradni, és talán a magyar közélet szégyenét képező subjektiv tárgyalását kikerülni, (Halljuk! Halljuk!) Fontos állami érdekek azok, t. ház, melyek veszélyeztetve vannak és melyek megkövetelik, hogy e kérdésben ne pártérdeket, hanem a közügy érdekét keressem, (Helyeslés a baloldalon.) és melyek megkívánják a kormánytól is, hosry e kérdést ne a hatalmi politikájuk által (Halljuk ! Halljuk !) előidézett eredmény által méltán megérdemlett kritikának, hanem a m.igyar közélet javítására, a megrendült közérzület megnyugtatására irányuló szándéknak ismerje el. (Helyeslés a baloldalon.) A »Pesti Nap1o« 1893. évi 299. számában »A magyar Panama epilógusa* czíme alatt gróf Klebersberg Zdenko úr aláírásával egy a magyar közéletet több irányban és az államélet több intézményeiben rnélyer megrendítő czíkk jelent meg. A parlamentarizmus elveinek és követelményeinek szem előtt tartásával — midőn e czikk azon részeit, melyek a nyilvános ellenőrzés alá tartozó személyek és szervezetekre vonatkozó jogosult vádakat, vagy talán indokolatlan gyanúsításokat tartalmaznak — felolvasni bátor leszek, egyúttal szigorúan kerülni fogom azon helyeket, melyek részben általános jellegű reflekeziókat, részben a parlamenti ellenőrzés alá nem tartozó, az állam szerves intézményeibe be nem állított személyekre, és meg nem határozott politikai egyénekre vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Kerülni fogom ezen czikkben foglalt támadások indító okát képező sajnálatos esemény előzmé nyeit, és azon részeit a ezikknek, melyek egy hatalmi rendszer fentartására törekvő politika által a közélet kimagas'ott alakjává emelt, de onnan örökre lelépett egyén ténykedéseire vonatkoznak, (Halljuk! Halljuk!) kerülni fogom pedig azért, mert bárha nem vagyok azon nézeteiig hogy miként a fizikai egyén elhunytával vetnfoer 11 én, szombaton. . yg a magánélet titkainak kutatása ildomtalan, épen úgy a politikai élet terén szereplő egyén nyilvános tényei bírálata a pálya befejeztével jogosulatlan lenne, mégis nem tartom helyes dolognak a fenforgó misztiezizmus homályába bepillantani, ezen miszticzizmushoz egyéni reflekeziókat fűzni, és abból konzequencziákat levonni; nem pedig azért, mivel közbotrányok emlegetése a közügy hasznára soha sem válhatik, és mert felszólalásom czélja nem az egész magyar közéletet mélyen sújtott esemény kombinálásából vádakat a javítás lehetősége nélkül emelni, hanem czélja felszólalásomnak az, hogy a megsértett közérzülefcnek elégtételt, megnyugtatást szerezzek az által, hogy az igen t. miniszter urat nyilatkozattételre kérjem, hogy ha a nyilvánosan emelt azon vádak, melyek a raaig is fungens tényezők ellen emelvék, igazak, abból a konzequem-ziákat levonva, a vádolt személyek, a miniszter uraktól le a rendorfogalmazóig, mentsék meg a magyar közéletet a további botrányoktól, (Élénk helyeslés bal felöl.) ha pedig nem igizak, a mit Magyarország repatáeziója érdekében hiszek és óhajtok, akkor a törvény egész szigorával lépjenek fel jogtalanul vádolt személyük és hivatalnoki karuk védelmére, (Élénk helyeslés bal felöl.) mert csak is a nyilvános és törvényes eljárás keretében, hol a vádlóként fellépett gróf Klebersberg Zdenko urnak a teljes és korlátlan szabadság megadatik arra, hogy vádjait bizonyítsa, nyugtathatja meg a mélyen megsértett magyar közérzííletet arra nézve, hogy nincs el tusolni való semmi a dologban, de szerezhet is egyensúlyt az állam intézményei működésében és nyújthat garancziákat arra nézve, hogy akár taktikai, akár más szempontokból a magyar közhivatalokat méltatlanul gyanúsítani nem lehet és nem szabad. Ígéretemhez képest, t. ház, n ezikknek csapán ama részeit fogom felolvasni, a melyek egyfelől megértetik talán a ház azon tagjai előtt, a kik a czikket nem olvasták, más felől megértetik azon nagy közönséggel, a mely csak magáról a sajnálatos eseményről, de nem az ezen mterpelláczióm tárgyát képező czikkről bír tudomással: azt a méltó megütközést, azt a felháborodást, a mely engein, azt hiszem, jogosan fogott el akkor, a midőn ma, azt hiszem már a nyolezadik napon is túl, még hivatalos nyilatkozatot a törvényhozás termében nem nyertünk arra nézve, hogy azok a törvényes intézkedések, melyek szükségesek, megtéve lettek volna. (Halljuk! Halljuk! bal felől. Olvassa): »Az első és legszomorúbb tanúiság, a mit e perből meríthetünk, az: hogy Magyarorszá^ gon bírák nem voltak. • Legalább mm láttuk. Ha voltak, életjelt nem adtak, a való tényeket