Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

76 84S. országos fllés 1898. november 11-én, szombaton. valamelyik miniszter, 8 égy hiszem, hogy az más, mint az igazságügyminister nem lehet. (Nagy derültség a baloldalon.) A legmélyebb részvétemet kötelességemnek tartom iránta bejelenteni. (Hosszantartó, zajos derültség a hal- és szélső baloldalon.) Most kötelességemnek tartom megmagyarázni, hogy mit értettem én a lefőzetés alatt. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) A fogyasztási adókról volt szó. Én, t. miniszterelnök úr, a dolgot konkrét alakban vagyok bátor felhozni. Midőn a borfogyasztási adó tárgyaltatott, voltam szerencsés az akkori ministerelnök úrtól, Szapárytól, megkérdezni azt, vájjon a termelőknek saját fogyasztásukra szánt boruk is meg lesz-e adóztatva, vagy nem? Azt a választ kaptam a miniszterelnöktől, hogy ez nem ezéloztatik és ez nem fog beköyetkezni. És most mi történik ? Történik az, hogy az a szőlőbirtokos, a ki a legnagyobb erőfeszítéssel védekezik a filloxera pusztítása ellen, saját borának fogyasztása tekintetében, melyet vagy a szőlőben, vagy a községben fogyaszt el, ha véletlenül két fogyasztási kerületbe esik a község és a szőlő, mindkét bérlővel kénytelen vagy átalányban kiegyezni, vagy pedig mindkettőnek megfizetni a fogyasztási adót; (Élénk félkiáltások a szélső baloldalon:Igaz! Úgy van!) ha pedig tovább szállítja borát, például Budapestre, akkor a fogyasztási adót harmadszor is köteles megfizetni. (Élénk felkiáltások a bal és szélső haloldalon: Igaz! Úgy van!) Ez az egyik dolog. A másik dolog ez : a t. miniszterelnök űr még nem is volt miniszter, csak államtitkár, szívesen figyelmeztettem őt erre, de miniszter korában, ahányszor felszólalt, mindig megígérte a kis lottó eltörlését és a börze-adónak behozatalát. Ezeket régóta megígérte ; sem az egyik, sem a másik he nem következett. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Én nem tudom, hogy ha ilyen kérdésekben világos Ígéretek adatnak és be nem tartatnak, hogy minek neveztetik az; annak megítélését a miniszterelnök úrra bízom. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) De különösen azért szólaltam fel, hogy az pártkülönbség nélkül minden emberre nézve megbotránkoztató, hogy a termelőnek ilyen módon való három-négyszeres megadóztatása történik. Igyekezzék a t. kormány az alkalmat fölhasználni arra, hogy ilyen kérdésekből a lefőzés vádjával senkit ne illessen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Kemény Pál! Kemény Pál: T. ház! A t. ministerelnök úr engem egy nagy bíín elkövetésével vádolt, a midőn azt mondta, hogy én a választókerületemben elkövetett visszaéléseket előtte tel nem fedeztem. Nevezetesen azokat, a melyek az ő administratio reszortjába tartozó közegek által követtettek el. Erre vonatkozólag van szerencsém felolvasni a képviselőház 1892. évi április 30-án, a választások után tartott ülés naplójából azon részt, a mely igénytelen felszólalásomat foglalja magában. (Halljuk! Halljuk!) Én akkor felsoroltam azon választási visszaéléseket és elmondottam a ház színe előtt; megjegyzem, hogy azon az ülésen a kormány részéről jelen volt Wekerle pénzügyminiszter. Ezen beszédemben a következőket mondottam: (Olvassa.) » És mondhatom t. ház, annak a járásnak az a lángbagyúlása, a mely ezután következett, a megyei tisztviselőknek az a folytonos utazása, egymásnak kontrolirozása, az az óriási pénzeiszórás, annak az eddig szűz kerületnek teljes tönkretétele, a pénzügyi hatóságok kiküldöttjének fenyegetése, hogy elveszik a regálét s a trafikot az illetőktől: ezek mind oly momentumok, a melyek igen alkalmasak arra, hogy a választások tisztaságát megmételyezzék.* T. ház ! Akkor elmondottam azon egyéni indokokat, a melyek engem arra késztettek, hogy ezen egyének ellen a bűnügyi feljelentést meg ne tegyem. De ezen tényeket, mint megtörténteket itt a ház színe előtt felhoztam és konstatálni kívánom, hogy a miniszterelnök úr legalább elkövetett olyan nagy bűnt mint én, mert ezen felszólalásom folytán sem indított az illetők ellen vizsgálatot (Helyeslés a szélsőbalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Én úgy tudom, hogy a t. képviselő úr nemcsak a politika, hanem a jogtudomány terén is nagy jártassággal bír. És így talán méltóztatik azt az alapelvet tudni, hogy ismeretlen tényezőkkel küzdeni nem lehet. (Derültség johh felől.) Ha a t. képviselő úr általában emel egy vádat, hogy a pénzügyi közegek ezt, vagy azt tették azon járásban, és azt sem tudja megmondani, kik azok. Kemény Pál: Nem is fogom. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Akkor én, ha csak valami inquizitórius eljárásra vetemedni nem akarok, generális vizsgálatot megindítani nem fogok. Polónyi t. képviselő úrnak felszólalására én is csak kettőt kívánok megjegyezni. Sajnálatomra ő, a ki Kemény képviselő úrnál még nagyobb jogtudós^ (Derültség a jobboldalon.) itt a jogtudomány alapelveivel jutott ellenkezésbe. A mi először a kis lottót illeti, én ígéreteimről jegyzéket is szoktam vezetni, (Élénk derültség. Felkiáltások a szélsölalon: Ki kell nyomatni!) Agy, hogy engem ígéreteimmel egykönnyen meg-