Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-245
245, orsíftgos Illés 1898. uovembcr ll-én, szombaton. 77 fogni nem lehet. (Tetszés a jobboldalon.) Ha a i. képviselő úr nemcsak állítani, hanem bizonyítani is akar, mondja meg, mikorra helyeztem kilátásba a kis lottó eltörlését. Polónyi Géza: Hisz ép az a baj, hogy időt soh'sem mond! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Dehogy nem mondok! 1894-re helyeztem kilátásba az előterjesztést! A t. képviselő úr tehát egy váltót lejárat előtt akar perelni! (Derüítséy és tetszés jobbról.) De ez csak alaki tévedés. A fogyasztási adók terén már az anyagi szabályok tekinteté ben jut a képviselő úr igen nagy tévedésbe. Először az Ígérve soha sem volt, hogy a bor fogyasztási adó alól a termelőknek saját borfogyasztása mentesítve lesz. Hanem, mikor az italmérési adót kiterjesztettük, a magánfogyasztásra azt mondtuk, hogy a termelőnek saját borából való fogyasztása az italmérési adó többletével nem fog terheltetni. Ez volt a kérdés. De ettől eltekintve akár így, akár úgy áll a dolog, azt a t. képviselő úrnak mindenesetre tudnia kellene, hogy az a bor csak egy helyen esik fogyasztási adó alá: ott, a hol elfogyasztatik. Nyílt helyeken, ha kiviszik a bort a községből, módjában van az illetőnek a fogyasztási adó alól szabadulni, úgy, hogy akár nyílt helyen, akár zárt városban, csak egyszer és ott tartozik megfizetni a fogyasztási adót, a hol a bort elfogyasztják. Ha a képviselő úr nincs tisztában a törvény anyagi dispozicziójával, bocsánatot kérek, ne a kormány egyes ígéretei be nem váltásának vádjával foglalkozzék, hanem méltóztassék a törvénynek rendelkezéseit szemügyre venni, vagy, a mihez szívesen nyújtok módot, szíveskedjék legalább az én felvilágosításomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Az előadó urat; nemkülönben Helfy és Horánszky képviselő urakat illeti a zárszó. Méltóztatik azzal élni akarni ? Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: Elállók! Helfy Ignácz: Elállók! Horánszky Nándor: Én a ház hangulatára való tekintettel a zárszó jogával élni nem kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Azon rektifikáczió kat, melyeket a t. ministerelnök úrnak felszólalása kell, hogy maga után vonjon, a melyből ismét sajátságos dolgok derülnek ki, lesz alkalmam annak idején a költségvetés tárgyalása folyamán felmerülő egyes kérdések alkalmából megtenni. Ezúttal a zárszótól elállók, de egy tartozásomat mégis le kell rónom t. képviselő társamnak, Miklós Gyula úrnak. Utolsó beszédem alkalmával arra vonatkozólag a mit ő kétségbe vont, megígértem, hogy a t. miniszterelnök úrnak erre vonatkozó nyilatkozatát fel fogom olvasni. Én, tudniillik megemlékeztem arról, hogy a t. miniszterelnök úr azon alkalommal, midőn a királyi válaszok szőnyegen voltak, a többi között igyekezett a borossebesi választ olyan színben és értelemben is feltüntetni, mintha annak egyik részében a nemzetiségek a túlzó sovinizmus tekintetében szintén intelmet kaptak volna. Ez kétségbe vonatott. Erre én akkor azt mondottam : ezt a t. miniszterelnök úr nekünk itt délben 12 órakor magyarázta és kívánta, hogy higyjük el. Most méltóztassanak megengedni, hogy a t. miniszterelnök úr akkori beszédéből egy részét felolvassak annak igazolására, hogy abból senki más következtetésre nem juthat, mint arra a következtetésre, hogy a t. ministerelnök úr nekünk azt akarta demonstrálni, hogy a túlzó sovinizmus vádja a nemzetiségeket is illette. Felolvasom a t. ministerelnök úr erre vonatkozó nyilatkozatát egéiz terjedelmében, — különben sem hosszú, — hogy a csonka feloíva sásból más következtetéseket ne lehessen vonni. (Olvassa:) »A poziliv helytelenség« — így szólt a miniszterelnök úr idézve gondolom a t. képviselő társam gróf Apponyi Albert beszédét — »az, hogy a magyar nemzet a nemzetiségek között említtetvén, ez által a magyar nemzet nemzetiséggé degradáltatik ; a * negatív szempontból kitalált hiány pedig az, hogy a magyar állam integritására, a magyar politikai nemzetre nem történik azokban hivatkozás, pedig ez a domináló szempont. Tetézve van e hiba még az által is, hogy a sovinizmus említtetik, a magyarnemzeti törekvések sértetnek meg s ítéltetnek el és ez által felbátoríttatnak a nemzetiségi izgatók.« (Mozgás a szélsőbalon.) — Madarász József: Tudja, hogy úgy van! — Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem csodálkoznám, ha azt mondanák, hogy úgy van, ha azt merném mondani, hogy most, a vita 8-ik napján sem olvasták el azokat a királyi válaszokat. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) — Meszlény Lajos: Ne tréfálkozzék! — Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nekem azt kell konstatálnom, hogy nem magyar sovinizmusról, hanem sovinizmusról általában volt szó.« Ebből mindenki csak egyet konstatálhat, azt nevezetesen, hogy a t. miniszterelnök úr ma is abban a hitben él, illetőleg nem tudom, ha abban el-e, de azt hirdeti, hogy a borossebesi királyi válaszoknak az a része, a mely a magyar sovinizmus elleni intelmet tartalmazta, a nemzetiségekre is értetett. Gondolom, hogy híven idéztem és beszédemben is erre reflektáltam. (Helyeslés hal felöl.)
