Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

72 24ő. országos illés lMjéí. november 11-én, szombaton. ügyminisztert, vezetett. Nagyon jól tudja a t. kép­viselő úr, hogy minden szakember nagy hajlandó­sággal bir arra, hogy az egész világot saját szakmája, és szakmájának szükségletei szem­pontjából bírálja meg. Ez megvan minden szak­mánál, így a vasúti szaknál is. Én, engedel­met kérek, nem tudtam azoknak a szükségle­teknek annyira utána járni, az ügygyei any­nyira behatóan foglalkozni, hogy én azoknak a szükségleteknek végmértékét öntudatosan elis­merhettem volna, s azért mentem koronkint és esetenkint azon határig, a mely határig elmen­nem okvetlenül kellett. (Helyeslés jobb felöl.) Ha így, t. ház, egy kölcsön megajánlása alkalmából állottam volna elő ilyen részleges követelmé­nyekkel, akkor igenis ez meg nem engedett dolog lenne: de akkor, t. képviselőház, midőn ezen jelentékeny beruházási szükségletek az állami költségvetés keretében fedeztetnek, és fedeztet­nek oly módon, hogy ez által további engage­mentokat nem vállalunk el, akkor engedelmet kérek, a budgetirozás és a teljes őszinteség leg­messzebb menő követelményeit is kielégítem ezen eljárásommal. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr úgy ezen alkalommal, mint későbben, a midőn úgy látszik, 27 eszten­dőért engem akart felelőssé tenni, szememre hányta azt a tulajdonságomat, hogy mindig szoli­daritást szoktam a múlttal vállalni és elődeimet mindig védelmem alá veszem. A vasúti beruházások tekintetében először is megjegyzem azt, t. képviselőház, hogy nem tagadom, hogy a vasúti beruházási szükségle­teknél oly újabb kiadásokra ébredtünk, melyekre annak idején nem számítottunk; nem tagadom azt, hogy ebben csalatkoztunk, csalatkozott egyik boldogult társam és csalatkoztam vele én is, mert együtt mentünk bele ebbe a financziális és közlekedési kísérletbe. De engedelmet kérek, t. képviselőház, így felállítani a tételt nem engedem. Nem arról van szó, hogy ennyi vagy ennyi millióval több beruhá­zásra volt szükség, hogy mi ezen beruházásokra előre számítottunk-e? Hanem csak úgy enge­dem felállítani a tételt, a mint az nem a mél­tányosság, hanem a teljes igazság szerint fel­állítható. Ha mi akkor azt mondtuk volna, hogy ennyi és ennyi beruházásra lesz szükség, de ennek a következése egy ilyen forgalmi fejlő­dés lesz, akkor nem csak ezen t. ház, hanem Magyarország nagy közvéleménye is azt mondta volna: nem hiszem, hogy olyan forgalmi fejlő­dés előálljon, mert akkor nem ezt a beruházást, hanem háromszor ekkora beruházási összeget szavaznánk meg. (Élénk helyeslés jobb felöl.) így méltóztassék, t. képviselőház, bírálatot mondani és azon immár boldogult elődömnek egyik leg­nagyobb tényét itt a közvélemény előtt meg­ítélni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De, t. ház, a képviselő úr, a ki a poli­tikai morál szempontjából szereti — és igen helyesen — a közférfiak szereplését meg­ítélni, egy szemrehányást nekem ne tegyen, t. i. azt, hogy én bizonyos tekintetben hivatalos elő­dömmel szolidaritást vállalok, mert méltóztassék elhinni, hogy minálunk a politikai erkölcsök­nek a dekadencziája akkor fog beállani, ha — a mit nem hiszek és adja Isten, hogy soha se legyen úgy — ezekbe a székekbe oly férfiak kerülnek, a kik nem azt fogják keresni, hogy mi a tenni való, nem azt fogják keresni, hogy az adott alapon és előzmények után miként tud­ják az ügyeket tovább vinni, hanem a kik elő­deiknek hibáit, mulasztásait kutatják és azok ellen emelt vádakból, kifogásokból, azok kiseb­bítéséből élnek. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Viszontbiztosítási eljárás! (Derült-ég a szélsőbalon. Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nekem, t. képviselő úr, a ki kora ifjúságom óta közvetlen és élő tanúja va­gyok annak az önzetlen és önfeláldozó mííkö désnek, a melyet Magyarország kormányférfiai 1867 óta kivétel nélkül tanúsítottak, (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) nekem, a ki az ő nyomdokaikba léptem, épen a politikai morál szempontjából az a- feladatom, hogy ne az ő hibáikat, ne az ő mulasztásaikat kutassam, hanem megadjam nekik e helyről azt az elisme­rést, a mely őket mindenki részéről, de külö­nösen az én részemről, mint utódjuk részéről megilleti. (Hosszantartó, élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Most engedje meg nekem a t. képviselő­ház, hogy közbevetőleg, mikor inkább talán politikai színezetben fogok nyilatkozni, Erreth kép­viselő úrnak egy állítására reflektálják. A t. kép­viselő úr igen téved abban, ha nekem azt adja a szájamba, hogy én a 67-iki törvényeknek végre­hajtását harmadrendű követelménynek állítom. Bocsánatot kérek, én ezt soha sem tettem. Én a 67-iki törvényeket úgy, a mint vannak, min­den fentartás és félremagyarázás nélkül ja leg­nagyobb őszinteséggel végrehajtani kívánom. Azt hiszem, ezen törvények ellenére nem is cselekedtem soha; a mint többször voltam bá­tor kijelenteni, végrehajtom a 67-iki tör­vényeket úgy, a mint vannak; és ha ezek alapján egyes minueziózus követelésekkel állnak elő, azokra nézve igen is mondhatom azt, hogy ezek harmadrendű jelentőségűek, de magában véve a 67-ikij alapra ezt soha nem mondtam. A t. képviselő úr azután még egy meg­jegyzést tesz és azt mondja: ha ugyanazt az

Next

/
Oldalképek
Tartalom