Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-245
245. országos tlés 1893.november 11-én, szombaton. 78 erőt fejtettem volna ki a nemzeti követelések érvényesítésében, mint a házassági jogban, talán ugyanazt az eredményt is tudnám ezen e téren felmutatni. Ez neki meggyőződése. Itt köztünk a különbség esak abban van, hogy nekem nem meggyőződésem, (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem meggyőződésem két szempontból: először, mert ismétlem, én a 67-iki alapot csorbíttatni nem engedem, de úgy hajtom végre a törvényt, a mint van. (Mozgás bal felől.) Másodszor azért nem meggyőződésem, mert akkor, ha el is ismerem egyes kérdésekre nézve, hogy azok egy vagy más irányban módosíthatók, a mint tételenkint elismertem azt és megmondtam azt is, hogy mire vállalkozom és a miért politikailag felelős is vagyok; egyet azonban a sorrendre nézve nem ismerek el, hogy ugyanis ezen magukban véve talán jelentős, de mindenesetre viszonylag kisebb jelentőségű kérdéseket oly nagy kérdéseknek eleibe állítsuk, mint az egyházpolitika, kivált, ha a t. képviselő urak terminushoz kötik a kormány létét és nem létét az egyházpolitikai kérdések tekintetében. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr azután, midőn az adminisztráczió feladatairól szólt, igen szép szavakban ecsetelte azt, hogy mik azok a kívánalmak, melyeket az adminisztráczió irányában támasztani kell, hogy az tiszta és pártatlan legyen. Hát, t. képviselőház, az adminisztráczió kérdésével, azt hiszem, legközelebb fogunk foglalkozni, és akkor lesz helyén ezen intézményeket úgy megállapítani, hogy még a végrehajtás tekintetében is biztosítékait keressük annak, hogy az adminisztráczió minden tekintetben az igényeknek megfelelő legyen. Ivánka Oszkár: Az a kormányzati szellemtől függ, nem a törvényektől! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hát ha a kormányzati szellemre hivatkozik a t. képviselő úr, az én kezelésem alatt már évek hosszabb sora óta áll az adminisztrácziónak egyik legjelentékenyebb része; de meri-e valaki azt mondani erre az adminisztráczióra, hogy nem volt minden tekintetben tiszta és mindenek felett pártatlan ? (Úgy van! Úgy van ! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Tud-e nekem valaki egyetlen egy esetet felmutatni arra, hogy ez az alattam álló nagy adminisztráczió valaha pártérdekekből fogta volna fel feladatát, vagy a szerint járt volna el? (Élénk tetszés jobb felöl. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon! Akárhányat! Nagy zaj.) Kemény Pál: Itt vagyok én! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselő úr, akkor ön kötelességmulasztást követett el a közügy iráKÉPVEL NAPLÓ. 1892 -97. XIV. KÖTET. nyában, mert ha önnek tudomása volt arról, hogy közegeim ezt vagy azt tették pártérdekből, akkor önnek fel kellett volna szólalnia, (Félkiál'ások a szélső baloldalait: Meg is tette!) vagy legalább nekem az eseteket nem ilyen általános és elfogadhatlau panaszképen, de konkrét alakban tudomásomra hozni és a panaszt fentartani, ha én, mint ezen ágazatnak kezelője, orvoslást nem szolgáltattam volna. így áll a vásár. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Elmondta itt!) Még Herman Ottó képviselő úrnak leszek bátor némelyeket elmondani, azért, mert t. barátom a felség személye körüli miniszter úrnak azon nyilatkozatát, melyben a többi közt a lojalitásra hivatkozott, többszörös megjegyzés tárgyává tétetett. Azt hiszem, hogy t. barátom megjegyzései akkor lettek volna kifogásolhatók, ha azt mondta volna, hogy semmi más kormányprogrammunk nincs, mint ez a lojalitás. De midőn nem program mpontokát fejtett ki, hanem azt mondta, hogy egyik- sarkelvünk a lojalitás, vagyis a király iránti törhetetlen hííség, és hozzá tette azt, hogy e tekintetben a pártok közt különbség nincs: akkor azt a sok hivatkozást és kifogásolást a költségvetési tárgyalás alkalmával legalább is nem tartom indokoltnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úrnak másik megjegyzése egy itt tett észrevételemre vonatkozik, midőn azt mondtam egy eset alkalmából, hogy kár a gentlemanséget a politikába átvinni oly értelemben, hogy kizárólag politikai dolgokat ítéljünk meg kizárólag a gentlemanség szempontjából. Akkor tett nyilatkozatom talán senkiben sem hagyott kétséget az iránt, hogy a magam részéről a politikai téren kifejtett működésemben a gentlemanség követelményeit is szem előtt kívánom tartani; de egyet mondtam, s ezt fenn kívánom tartani, ez pedig az, hogy a politikai életnek mértéke és a gentlemanség két egészen különböző dolog; az egyik politikai a másik társadalmi dolog. Csak egy gyakorlati példára vagyok bátor utalni. Nemrég történt, hogy egy szomszédos államban egy elítélt gályarabot választottak meg képviselőnek. Vajay István: Cypriani, Olaszországban. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Talán természetesnek találja a képviselő úr, ha sem az országot, sem a nevet nem kívánom itt felemlíteni, mert csak azért hozom fel, hogy lehető eseteket jelezzek. Ha ilyesmi nálunk történnék meg, mi ezen választásban a népakarat nyilvánúlását tisztelni tartoznánk a politikai téren, és én, mint mindenkor, ha az illető tisztelt képviselő úr hozzám 10
