Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

64 2*5, orgasagnB ülés 1898. november 11-én, szombaton. hogy maga a miniszterelnök úr is azt mondta, hogy kénytelenek vagyunk p. o. a politika terén olyanokkal kezet fogni, kiket a gentlemanség terén visszautasítunk és ép e kancsal mészáros típusnak elterjedése az, a mi az egész közéletet megmérgezi, (Igás ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) s a mi a karakterrel és komolysággal bíró férfiúra nézve a közéletben való munkálkodást mind tűrhetetlenebbé és kiállhatatlanabbá teszi. Ivánka Oszkár: Szabadelvű erkölcsök! Herman Ottó: A míg itt e magaslat és irányzat dominál, addig, különösen a már felhozott incziden-, ama forintos affér idejében, az egész világrész egy nagy esemény, a touloni tüntetések behatása alatt áll; a legnagyobb átalakulásoknak előrevetett, árnyékait látjuk egyfelől ily akcziókban, másfelől csak e napokban Barcelona színházában anarchisták bombát dobnak a közönség közé, így látunk egy óriási nagy küzdelmet keletkezni az egész világon végig, melytől meg fog rázkódni az egész társadalom, az összes szervezet. Azalatt pedig minket, a kik egy nemzet sorsát volnánk hivatva vezetni és gondozni, itt oly színvonalon tartanak, a mely színvonal segítségével a nemzet jövőjének kiküzdését semmiképen sem látom valósíthníónak. Bárki mit mond: a törvényhozás nem halad, hanem vezettetik. Miért? Azért, mert magában a kormányban nincs, és nem is lehet önállóság; nem lehet scminincmíí kormányban mindaddig, a meddig e szerencsétlen kapcsolat Ausztria és Magyarország közt fennáll. (Igaz! Úgy van.' a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Szorosan véve a jelenségeket, a kormányok itt mindig kénytelenek voltak egy bizonyos elzsibbasztási rendszert követni, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) mert az ő elhatározásaik nem függtek saját belátásuktól, sem azoknak a belátásától, a kik őket támogatják, hanem függtek egészen idegen külső faktoroktól, a kiknek előleges beleegyezése szükséges volt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A államélet. bármely terére tekintünk, mindig egy és ugyanaz áll előttünk. Az a lojalitás, az a felkínált lojalitás megtanít bennünket arra, hogy latoljuk mi azokat a jelenségeket, a méhek a magyar törvényhozás újabb korszakában előttünk lefolytak, a hol láttuk azt az óriási emberáldozatot, a melyet innék a kis nemzetnek kell hoznia egy áldatlan rendszerrévén; meri minálunk a politikusok és nagy hazafiak mindig a nemzet vállain kezdik politikai pályájukat, és hol végzik ? Végzik Bécsben, abban az áldatlan kapocsban, és mikor pedig megbuktak, el vannak veszve, soha többet sem kormányra, sem befolyásra nem jutnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Horánszky Nándor t. barátom rámutatott bizonyos kategóriákra, — és szavamnak azért van fontossága, mert hiszen arról van szó, hogy mi a nemzetet, a magyar államot ne csak abba a karba helyezzük, a melyet a miniszterelnök és pénzügyminiszter ezzel fejez ki: az egyensúly helyre van állítva, hogy mi abban már azt a végső reznltátumot lássuk, a melyre törekedtünk. Az egész politikai akczióknak fősúlya ott van_, és kell, hogy legyen, hogy vájjon a nemzet megerősodhetik-e e mellett a rendszer mellett úgy, hogy nehezebb napokat kibírjon, (Úgy van! a szélsőbalon.) hogy akkor, a midőn katasztrófák következnek be, a melyeket a történelmi események során ki nem kerülhetünk, mi, mint kisebb nemzet a nemzetek közt, bírni fogunk-e annyi ellenálló és annyi anyagi erővel, hogy a katasztrófákat túlélhetjük? S épen azért van Horánszky Nándor t. barátomnak igaza, a mikor rámutat azokra a kategóriákra, a melyek mindenütt csak felületesei! megkezdve vannak, a melyek kiépítve nincsenek. Egy államnak, t. képviselőház, a mely egy hosszú, hosszú békeidőt nem tudott felhasználni arra, hogy a szükséges erősödést megteremtse, megszerezze magának; egy országnak, a mely már mostan kell, hogy lássa a jövő kifejlődését, a melyet az általános felfegyverkezés előttünk mutat s a melynek vége okvetlen katasztrófákhoz fog vezetni; egy államnak, a mely így áll, mint Magyarország, annak nem leh t feladata az, hogy még továbbra is legeminensebb és legnevezetesebb ügyeiben függjön mások akaratától és belátásától; (Úgy van ! a szélső baloldalon.) mert az összes nemzetek története csak egyet bizonyít: hogy a megerősödés csak ott lehetséges, a hol az összes feltételek és az összes faktorok felett az illető állam és nemzet önállóan, saját belátása, saját akarata szerint intézkedik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) T. képviselőház! Nem lehet szándékom, hogy én most végigmenjek ezeken a kategóriákon, de nekem rá kell mutatnom egy körülményre, a mely rendkivííl fontos és nevezetes. A ki Magyarországot jól ismeri, igenis, megengedi, hogy haladás van ; de hol van a haladás és hol van a fejlődés? A közlekedési eszközök mentén, egyes pontokon. De azt, a mi az államoknak voltaképeni erejét és hatalmát adja és biztosítja: a terjedelemben és intenzivitásban való fejlődést, ezt én nem látom. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én látok fény mellett irtóztató nyomort, (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) fényes palota mellett oly szennyet és oly közegészségellenes állapotot, mely a legírtózatosabb. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Egész vidékeken a legtökéletesebb elhanyagoltság. És akkor nem ámítom magam azzal, hogy most,