Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

245. országos files 1S8S. november 11-én, szombaton. 65 mikor felkarolva kellene lenniök ezeknek a kommunikáczión kivííleső érdekeknek is, azok még is el vannak teljesen hanyagolva, hogy akkor elhitessem magammal, hogy ez az állam immár rendezés, a megerősödés útján van, sőt már annyira megerősödött, hogy katasztrófákkal szemben is megállhat. En ezt nem hiszem, mert nem hihetem. Lánezy Leó t. képviselőtársam rámutat ti holt kézre, rámutat a latifundiumokra, és rámutat másokra. De ez még mind csak a felszín, magát a zömöt, a népet j'obb sorsba helyezni az egész területen: ebben van a hatalomnak, a nagyságnak fundamentuma, egyebütt sehol (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) T. képviselőház! Az anyagi téren így vagyunk. Illusztrálja a dolgot nem a népesség felszaporodása az intenzi vitás révén, hanem a kivándorlás terjedése; a hiánynak pótlása pedig új jövedelmi források megnyitásával, melyeket már Horánszky Nándor t. barátom jelzett i?, fiskálitási szempontok révén. Egy másik dolog, t. ház, az, — tüzetesen fogok foglalkozni vele majd a közoktatási táreza tárgyalásánál, — hogy teljes meggyőződésem, hogy a nemzet nem maradhat meg az európai népcsaládok keretében, nem tarthatja fenn magát semmiképen, csak iigy, ha a gazdasági megerősödés mellett egyszersmind hatalmas nemzeti kultúrát is teremt. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ebben a tekintetben, t. ház, rendkívül veszedelmes szimptoma az, hogy már kezdik hinni az emberek, hogy itt a kultúra magas fokon áll, a mi pedig nem úgy van. (Úgy van! Úgy van! bal felől) Itt is csak felszínnel és kezdésekkel van dolgunk, és hogy ez nem elégséges, majd ki fogom mutatni konkrét alakban. Itt csak rámutatok a költségvetésre magára., hogy az valóságos tarthatatlanság, kép telenség, mikor egyik félen maga a kormányzat is azt állítja, hogy hátra vagyunk maradva a kultúrában, s mindenki, látja, hogy irtóztató nagy űrt kell kitölteni: akkor Magyarország közoktatásának budgetje hallatlan koldus-szegény, (Úgy van! Úgy von! bal felől.) semmi arányban sem áll a többi körökhöz. Pedig tudnunk kell azt, hogy úgy a magyar faj hegemóniája, mint az amalgamizáczió, melyen a nemzetet keresztül kell segítenünk, ha itt csakugyan hatalmas, maradandó fajt akarunk teremteni, a gazdasági és hatalmi föltétel mellett, első sorban a kultúrának igazi felkarolásában, nemzeti értelemben való hatalmassá tételében áll. (Úgy van! Úgy van! hal felől.) T. ház! Felhozták itt napjainknak legnevezetesebb eseményeit, melyek önként feltolakodnak, és melyeket kicsiségeknek mondanunk nem lehet. Én ezek közül csak a nemzetiségi KÉPVH.NAPLÓ. 1892 — 97. XIV. KÖTET. kérdést kívánom érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igazat adok Molnár József t. képviselőtársamnak, hogy ez' a kérdés olyan, melyet kis eszközökkel, apró adminisztraczionális intézkedésekkel többé megoldani nem lehet. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) De hát a megoldás, t. ház, hol van? Teljesen igaz és ágy áll, hogy a nemzetiségi mozgalmak elmérgesedése mindig azon nyomon halad : megkeresik maguknak az érintkezési pontokat a magyar állam keretén kívül. Mi megértük már azt, hogy mikor a szász elem mozgott, a Schulverein-ra támaszkodott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az oláh elem a régi műhelyben, Bécsben keresi összeköttetéseit, a hol az utolsó kártya mindig a nemzetiségeknek a magyarok ellen való felhasználása volt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és keresi újabb időben már kifelé is. Ha e jelenségeket a magunk népfiziologiai és pszichológiai karaktere szerint vizsgáljuk, be kell vallanunk, hogy ily körülmények közt csak egyetlenegy hathatós eljárás van, az, hogy azok előtt, a kik a magyar állameszme ellen állást akarnak foglalni, mindenkép demonstráltassék, hogy itt magyar állam van, a mely önmagával rendelkezik, és a mely csak egyetlenegy hazafiságot ismer: a feltétlent, melyet semmiféle feltételekhez kötni senkinek sem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a magyar állam gúny tárgya, és hogyne legyen gúny tárgya a nemzetiségek szemében, mikor a magyar állam kormánya kénytelen minden, a leglényegtelenebb kérdésben is Magyarország keretén kívül keresni a beleegyezéseket; a mikor ez a kormány nem képes, és nem is lesz képes sohasem megtörni azon összes reminiszczencziákat, a melyek a nemzet bizonyos részében benne vannak, és ha ráutalnak arra, hogy ha okkal, vagy ok nélkül elégedetlenek, hova forduljanak, hogy segítséget kapjanak a magyar állam fennállhatása ellenében?! De hát hogyan? Hiszen láttuk, hogy a belügyminiszter múltkori gondolata, az anyagiakban való kielégítés mily fogadtatásban részesült, mi volt a visszhang. Sem ezen a réven, sem azon panaczeával, mely a közigazgatás államosításában van tervezve, nem találjuk meg a megoldást, csupán csak a világos, független, önmagával teljesen rendelkező magyar állam oldhatja meg az eszközöket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, nekem bámiílnom kell, hogy alig három évtized után itt panaczeát akarnak látni egy rendszerben, mely kudarczot vallott a magyarság előtt a nagy reakczió alakjában és korszakában. Hiszen az adminisztráczió államosítása soha, sehol tökéletesebben, ideálisabban alkalmazva 9