Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

58 246. országos Illés 1893. norember ll-«a, HOmbfttoa. Issekutz Győzőnek az igazságügyminiszter úrhoz intézendő interpelláeziója van bejegyezve, »A magyar Panama epilógusa« czímü hírlapi czikk tárgyában. Elnöke Issekutz Győző képviselő úr az ülés végén fogja interpelláczióját megtenni. Következik a napirend, az 1894. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Bernáth Dezső jegyző: Erreth János! Erreth János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn a költségvetés, illetve az ennek alapjául szolgáló kormányzati rendszerrel szemben elfoglalt álláspontom rövid jelzésére és a felszólalásom végén kifejezendő szavazatom indokolására szót emelek, érzem helyzetem nehézségét, mert, nem lévén oly szerencsés, hogy egyik vagy másik párt tagjának vallhatnám magamat, már a priori velem egy elveket valló párttársak egyértelmű véleményére sem támaszkodhatom! Ha mégis felszólalok, teszem ezt azon, e t. házba történt belépésem első napjától kezdve, úgyszólván, szakadatlanul tett tapasztalatom megerősítette tudatban, hogy a vélemény egyöntetűsége vagy eltérése igen t. képviselőtársaim szíves türelmét és méltányosságát — párt különbség nélkül — annak meghallgatása tekintetében nem alterálja. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Közel egy éve, hogy a t. miniszterelnök úr a kabinet élén a 67-es kiegyezésre alapított programmját e t. házban előterjesztette. Határtalan bizalommal fogadta természetszerűleg a t. szabadelvű párt a t. miniszterelnök úr ebbeli legfelsőbb kineveztetését, de a rokonszenvnek — az én tudtommal elődeivel szemben ily fokban sohasem nyilvánult — mérvét előlegezte a t miniszterelnök úrnak az ellenzék is (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) e teremben épúgy, mint az országban egyaránt; s ezt igénytelen nézetem szerint az okból, mert a vezetése alatt álló pénzügyminisztérium élén kifejtett működésében államháztartásunk egyensúlyát, — bár, a mint ezt Horánszky Nándor t. képviselőtársam oly ékesszólóan mutatta ki tegnapelőtti nagyszabású beszédében, a nemzetnek már-már kimerülésig terjedő áldozatkészsége árán, — helyreállítania sikerűit, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) 8 mert ezenfelül és elsősorban a közvélemény ezen sikeres működése alapján azon reményt táplálta, hogy a t. miniszterelnök úr a 67-es kiegyezésben a nemzetnek biztosított jogait, állami önállóságát, Deák Ferencz ezen törvényben kifejezett intencziójának megfelelőleg a maga egészében érvényesíttetni, s a közéletünket és társadalmunkat alapjukban — mert erkölcsében, nemzeti szellemében, de anyagi érdekeiben is — mélyen megrendítő és veszélyeztető, közel két évtizeden át folytatatott, mélyen meggyökerezett, a közszellemet megzsibbasztó, s a személyes hatalmi érdeken nyugvó, addiglani államigazgatási rendszerről teljesen szakítani, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s ennek helyébe a szó valódi értelmében vett demokráeziai elvnek megfelelőleg, a minden ország főtámaszát képező törvény, jog és igazság uralmát meghonosítani fogja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A közvéleménynek ezen reménye azonban hiú ábrándnak bizonyult, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert, ha a t. miniszterelnök úi és elődei között e tekintetben párhuzamot vonunk, úgy különbséget csak abban fogunk találni, hogy a liberalizmus és belreformok megvalósítása szándékának magasabb skálában hangoztatása mellett, nemzeti integritásunk, nemzeti szupremácziánk és állami önállóságunk biztosítását s a 67 es kiegyezésnek az egész vonalon leendő végrehajtását harmadrendű, tehát legalább is alárendelt jellegűnek és fontosságúnak — (Úgy van! Úgy van! bal felől.) ha ugyan nem kormányzati feladatai keretén kívűlesőnek — minősítette, (Úgy van! Ügy van! a bal- es szélső baloldalon.) nagyobb bátorsággal, mint a minőt e részben elődei tűntettek ki, s hogy bátorsága annyira fokozódott, mik ép a nemzeti kegyelet merev megtagadása tényének mentegetése ezéljából, a minden magyar szívében kiolthatatlanul gyökerező alattvalói hűség, hódolat és szeretet érzelmeinek méltó megdöbbenésére, a korona tekintélyét is bevonta a pártküzdelembe. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy e teremben úgy, mint az országban, sem párt, sem egyes egyén előtt nem kívánatos dolog a közjogi sérelmek folyton és folyton megújuló hangoztatása, de, a midőn Európaszerte mindenütt a -nemzeti eszme predomináns uralomra tör, minden nemzet, legyen az nagy, vagy kiesi, hatalmas vagy kevésbé hatalmas, nemzeti individualitása kidomborítását ezélozza, hatalmát ezen eszme hatása alatt fejleszteni, növeszteni, a többi nemzeteket túlszárnyalni nemzeti létét minden külbefolyás ellen biztosítani, s hatalmát elsősorban saját erején alapítani törekszik; a midőn azt tapasztaljuk, hogy minden országban kormány és nép ez irányban karöltve, egymást támogatva működik, (Úgy van! Úgy van! a bal- es szélső baloldalon.) s egyedül hazánk az, melynek sajátlagos viszonyai hatványozott mérvben utálnak arra, hogy századokon át megtámadtatásnak kitett s mindig csak a nemzet saját ősereje vei, minden idegen segítség nélkül megvédett és megőrzött önállóságát féltékenyen megvédje és biztosítsa, (Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélső baloldalon.) mondom, egyedül hazánk az, melynek magát Deák Ferencz eszméi letéteményesének