Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-245
5*6. orse&ges filés 18%. november 11-én, szombaton. bíi nevező kormánya ezen nemzeti igények iránt hideg, állami önállóságát biztosító törvényei végrehajtása iránt közömbös, de sőt ellenszenves indulatot is tanúsít, (Úgy van ! Úgy van! a balés ssélső baloldalon.) s ebből folyólag a jelenlegi közjogi helyzetünk alapját képező, Deák Ferencz mííve: a 67-es kiegyezéssel szemben határozott visszaesés kétségbevonhatlan bizonyítékait szemléljük, s ennek mindinkább továbbterjesztését ép azok ezélzatának kell felismernünk, a kik állásukból folyó kötelmeiknél fogva első sorban vannak hívatva a nemzeti jogok, állami önállóság érvényesítésére és biztosítására teljes erejükből működni; a midőn ezt tapasztaljuk : akkor, t. ház, a nemzet képviselőinek elodázhatlan kötelme, ha csak a rezignáczió, a nemzeti lét megtagadása politikájának osztályrészeseivé s az Összbirodalom eszméjének apostolaivá válni nem akarnak, hogy a nemzeti követelmények kielégítését sürgetni, a nemzet alkotmányos jogainak érvényesítésére minden törvényes eszközzel törekedni meg ne szűnjenek. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélső baloldalon.) S hogy ezen ő felsége által szentesített törvényekből folyó kívánalmak teljesítésének és egy erős nemzeti politika követésének elmulasztása a t. miniszterelnök és kormány e részbeni erélytelenségében, s a nemzeti érdekek iránt érzéketlenségében találja forrását, arra bizonyítékul szolgálnak a delegáczió tárgyalásai. (Hall • juh! Halljuk! a bál- és szélső baloldalon.) De illusztrálja ezt különösen azon magatartás is, a melyet a t. igazságügyminiszter úrnak múlt hó 12-én tartott nagyszabású beszédének azon részével szemben, a melyben nagy elméje és mély tudománya egész súlyával s oly magaslatról fejtegette a 67-es kiegyezés jogi természetét, a minő magaslatra még egy szabadelvű párti miniszter sem helyezkedett, a t. miniszterelnök úr akkori szigorú komolyságával megegyezőleg a t. kormánypárt tanúsított. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Linder György: Beksies melegedett! (Derültség.) Erreth János: A hidegségig hallgatag maradt a t. kormánypárt. S hogy ezen hidegség nem szólt tán a t. igazságügy miniszter úr egyéniségének, hanem az általa fejtegetett ezen elvnek, legkirívóbban illusztrálta azon frenetikus helyeslés, melylyel a t. kormánypárt e beszéd azon részét fogadta, melyben Ugron Gábor és Ásbóth János t. képviselő urakkal polemizált. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De mindennél fényesebben igazolja ebbeli nézetem helyességét azon siker, a melyet a t. miniszterelnök úr és a kormány a polgári házasság kérdésében kivívott. Köztudomású e részben, hogy a koronának nyomatékos aggályai voltak ezzel szemben, s a t. miniszterelnök urnak mégis sikerűit azokat eloszlatni, s a koronát ezen kérdés javára megnyerni. Ha a t. miniszterelnök úr az e kérdésben kifejtett buzgalmával hasonmérvíí igyekezetet fejtett volna ki egy erős, magyar, nemzeti politika inaugurálása érdekében, úgy bizonyára a korona, meg lévén győződve a magyar nemzetnek jó és balsorsban egyaránt kipróbált tántoríthatlan hűségéről a trón iránt, nagyobb készséggel szentesítette volna a kormány e részbeni javaslatait, mint a mily készséggel hagyta helyben a polgári házasságot. A mi már most a kötelező és egységes polgári házasságot illeti, nem tartom ezt a liberalizmus elsőrendű kérdésének, (Helyeslés bal felöl.) hanem igenis tartom nemzeti konszolidácziónk tekintetéből elodázhatlan és elátasíthatlan társadalmi követelménynek, szükségletnek, a melynek helyes megoldása elől kitérnünk nem szabad, nem lehet, ha csak azon ziláltságot és járatlan jogbizonytalanságot, mely házasságjogunk terén fennáll, és a közmorál és a vallás szilárdságába vetett hit meglazulásának oly bő táplálékot nyújtott, fen tartani nem akarjuk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kérdés helyes megoldását hangoztattam t. ház, s ez alatt azt értem, hogy első sorban létesíttessenek azon előfeltételek, a melyek nélkül nagyon könnyen, sot, mondhatni, feltétlenül a polgári házasság és anyakönyvvezetés hitelvesztetté válna vajmi hamar, mert ezen teendőkkel a jelenlegi közigazgatási hatóságokat, jelen szervezetükben, megbízni, annyi lenne, mint házasságjogunk terén jelenleg méltán nehézményeít jogbizonytalanságot átvinni a polgári anyakönyvvezetós terére is, a hol a jelen szervezet mellett a korrupczió és megbízhatlanság sokkal kevesebb bizonyítékait tárja fel a közélet, mint a közigazgatási hatóságoknál. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Közigazgatási hatóságaink gyökeres, s határozottan a valódi liberalizmus követelményeinek megfelelő sürgős reformálására van szüksége az országnak, az átalános jogbiztonság érdeke szempontjából. Legyenek e közegek kizárólag a jogot és igazságot kiszolgáltató állami közegek, ne a hatalom önkényének szolgálatában álló kortesek, a minők — tisztelet a kivételnek —• közigazgatási közegeink jórészben a jelenlegi főispáni intézmény égize alatt voltak eddigelé, a kik a közszellem lenyügözésével, az önérzetnek a honpolgárokban meglazításával s a hatalom előtti meghódol ássál érdemeket szerezni oly eredmény dúsan működtek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon). Lépjen valahára a t. kormány a valódi liberalizmus terére, (Élénk helyeslés bal felöl.) ne 8*
