Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-244
244. orgságos ttlés 1898. nOTember 10-én, pénteken. ;u$ ha a veszély leküzdésében csakugyan a lehető legnagyobb eredményt akarják elérni. Midőn a magái.kereseti biztosításnak sokszor érdekében sem áll a veszély kikerülése és legyőzése, ha csak elég számos és nyereségi üzletek elérhetők, a nyilvános biztosítási ügy a legnagyobb súlyt fogja fektetni a veszély kikerülésére és legyőzésére, mi által a biztosítási díjak leszállítása elérhető. A veszély kisebbítése, valamint a biztosítási díjak leszállítása pedig nagy nemzetgazdasági előnyök. Az eddig felhozott indokok nemzetgazdasági szempontból szólanak a biztosítási ügy államosítása mellett. Ezeket az indokokat támogatja még a társadalmi politikai szempont is. A szoeziálizmusnak számos tévtanai, túlzásai és kinövései mellett van egészséges magva is és ez a szigorú hangsúlyozása azon ténynek, hogy az állam összes polgársága oly érdektársaság, a mely a közös gazdasági czélokat nem engedheti át kizárólag a nagy tőkének, hanem azt közösen, amennyiben lehet, kell, hogy megvalósítsa. Es épen a szocziálizmus leghevesebb üldözője, Bismarck herczeg, a szocziálizmus ezen alaptanát elsajátította és azt állami intézmények által részint érvényre juttatta. A biztosítási ügy államosítása által a nagy magántőkétől elvonatik egy olyan kiterjedt tér, melyen a szegényebb állampolgárokat kizsákmányolhatja, és az államosítás tulajdonképen semmi egyéb, mint az összes állampolgárok társulása a biztosítási ügy közös vitele czéljából. Tehát ezen szempont is fontossággal bir. És most még az állampénzügyi szempont. Már rámutattam, hogy nem nélkülözhetünk új bevételi forrásokat az állam sürgős szükségleteinek fedezése végett. A biztosítási ügy államosítása pedig az államnak új és bőven fizető bevételi forrást nyitna meg. A rendkívüli nagy nyeremény, mely évenként a biztosítottak zsebeiből a biztosítási társulatokhoz ömlik, az állam javára szolgálna. És még ha nemzetgazdasági tekintetből a biztosítási díjak tetemesen le szállíttatnának, az állam részére még mindig igen nagy tiszta nyereményt lehetne biztosítani. Tudomásom szerint Magyarországon jelenleg 10 belföldi biztosítási társiílat létezik. Az első magyar ált. biztosító társulat például 1886-ik évben 20°/o osztalékot ért el, 1891-ben 16°/o osztalékot, a magyar visszbiztosítási társulat 1888-ban 21 2 /3°/o osztalékot, 1891-ben 25°/o-ot. Az érintett 10 belföldi biztosítási társulat azonban esak csekély részét képviseli a biztosítási üzletnek Magyarországon. A biztosítottak legnagyobb része külföldi biztosítási társulatoknál van biztosítva, melyeknek nagyobb a hírnevük és melyek nagyobb osztalékot, némelykor 100°/o-on felíüit érnek el. A németországi tüzbiztosítáai bank p. o. a részvényeseknek az 1889-ik évre 77°/o osztalékot fizetett ki. Ily társulat Ausztriában 48 van, melyek nagyrészt Magyarországon csinálnak fényes üzletet, sőt Ausztrián kívüli biztosítási intézeteknek számos biztosítottjai vannak Magyarországon, mint p. o. a »Grresham Life Sas. Comp.«-nak. Biztosítási t díjak fejében tehát évente óriási összegek kivándorolnak a külföldre. Ezen öszszegek csakis a biztosítási ügy államosítása által tarthatók meg az országnak. A biztosítási ügy államosításának keresztülvitele nem találkoznék igen nagy nehézségekkel. A szükséges üzleti tőke megszerezhető egy állami kölcsön által, melynek kamatjai és törlesztési jutalékai a jövedelemből törleszthetők az adózok megterhelése nélkül. A szükséges hivatali személyzet a most létező belföldi biztosítási társulatok hivatalnokaiban már megvan. Számos feladat átruházható a létező állami, megyei és községi hivatalnokokra. Gazdasági érdekek károsítását a biztosítási ügy államosítása alig vonná maga után. Az az utóbbitól elvont részvénytőke majd termelő befektetésekre fordíttatnék és ez által a nemzetgazdaság esak előmozdíttatnék. A míg pedig annak részére új befektetések találtatnak, a felveendő állami kölcsönben nyerhet szerény értékesítést. A létező biztosítási társulatok hivatalnokai sem szenvednek nagy hátrányt, miután ezek nagyobb része átvétetik az állami szolgálatba. Ezek alapján ajánlom a t. minisztériumnak, fontolja meg komolyan a biztosítási ügy államosítását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az idő előre haladt. Szólásra többen vannak felírva. Méltóztassék tehát hozzájárulni, hogy a tanácskozást a holnapi ülésre halaszszuk, és hogy holnap d. e. 10 órakor, a szokott időben tartassék ülés, melynek napirendjén lesz a költségvetés általános tárgyalásának folytatása, s a mennyiben holnap szombat van, interpellácziók is lesznek tehetők. (Eelyeslés.) Méltóztatnak ezt elfogadni ? (Helyeslés.) E szerint meg van állapítva a jövő ttlés ideje és napirendje, azonban (Nagy mozgás. Halljuk!^ Halljuk!) bátor vagyok már most a jövő heti munka- és napirendet illetőleg javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk !) Méltóztassék elfogadni, hogy a jövő héttől kezdve, a mennyiben a költségvetés tárgyalásával fogunk foglalkozni, a kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken tartandó ülések 10-től 3-ig tartassanak. (Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől. Nagy zaj.) A mennyiben a t. képviselő urak ezt nem helyeslik, méltóztassanak meghallgatni és azután ellene vagy mellette szólni, (Nagy zaj a szélső
