Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-244
54 244. országos ülés 1893. noieníVer 10 én, pénteKen. baloldalon.) mert így azt sem tudják, mit fogok mondani. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy az ülések a jövő héttől fogva, a mennyiben a költségi etés tárgyalásával foglalkozunk, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 10 —3-ig, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Miért?) szombaton a rendes időben, vagyis 10-től 2-ig tartassanak; ezzel szemben a hétfői napon ülés nem tartatnék. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Miért?) A költségvetés tárgyalásával paralelle a rendes adminisztratív ügyek és kisebb jelentőségű törvényjavaslatok a szombati ülésben tárgyaltatnának. Méltóztatnak elfogadni? (Nagy zaj.) Papp Elek jegyző: Szederkényi Nándor! (Felkiáltások: Szavazzunk!) Szederkényi Nándor: T. ház! Azt a közbeszólást hallom, hogy szavazzunk; de én még is azt hiszem, hogy talán megengedi a t. ház, hogy, midőn ily indítványok tétetnek, e feletti véleményét az, a ki »nem«-mel szavaz, megindokolhassa. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt az indítványt nem fogadom el, (Helyeslések) nem pedig azért, mert az indítványnak semmiféle olyan motivácziója nincsen, a asely engem meggyőzne arról, hogy a tanácskozás tekintetében való bárminemű kizökkenés indokolható volna. Szerettem volna, ha a t. elnök úr, a ki ezen indítvány megtételét magára vállalta, megindokolta volna, hogy miért kell nekünk a hétfői napot a munkanapok sorából kivenni? Talán azért, hogy példával menjünk elől az országban? (Egy hang a szélső baloldalon: Hogy Blaumontagot csináljunk?) Hogy jövőre aspirácziók támasztassanak esetleg kinn az országban oly irányban, hogy kövessük a képviselőházat, hol a vasárnapi munkaszünet után még egy hétfői munkaszünet is következik? (Helyeslések a bal- és szélsőbalon.) A munkaidőt, t. ház, nem szaporítjuk az által, ha mi egy egész napot munka nélkül töltünk el. De a t. elnök úr a hétfői munkaidőt fel akarja osztani a többi napokra s ezért kell a többi napokon 10—3-ig üléseket tartani. Én, ezt az indítványt, a mióta e képviselőház tagja vagyok, nem tudtam magamévá tenni soha. Nem tartozom a ház azon tagjai közé, a kik csak időnként jelennek meg itt, ^mert én szeretem kötelességemet betölteni. Ha itt kellene lennem, s máshová szólít a kötelesség, szinte nyughatatlan vagyok. Ez a természetem. És ha nem is e parlament 27 éves gyakorlatával, de a társadalom minden példájával igazolhatom, hogy 4 óráig elég egy képviselőnek a tanácskozás, mert a képviselőnek nem csak az a kötelessége, hogy itt üljön a házban 10—2-ig, hanem még az is, hogy a bizottságokban is részt vegyen és a pártértekezletekre is eljárjon. Itt azonban nem csak a tanácskozás rendjének, hanem az egészségnek kérdése is felmerül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék figyelembe venni, milyen állapot az: 2 óra után itt a házban ülni, vagy a folyosón tartózkodni? Vagy vegyük tekintetbe, hogy különösen tél idején levegőt nem kap itt a házban az ember. Nyáron azt mondhatnák, hogy menjen ki sétálni, szellőztesse magát egy kissé és jöjjön vissza; de ez téli időben nem lehetséges. Itt egyébiránt szellőztetni se lehet, mert az itteni szellőztetés meg épen veszedelemmel járna. Szóval a ház tanácskozási terme és a melléktermek kizárják annak lehetőségét, hogy itt 4 órai időn túl az egészség veszélyeztetése nélkül tanácskozzunk. Ha rendkívüli esetele kívánják az ülések meghosszabbítását, (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) az ellen senkinek semmi kifogása; de azt kívánni, hogy ezen házban, — a melynek tanácskozási terme, folyosói és melléktémáéi majdnem teljesen kizárják hosszabb tanácskozások lehetőségét, — 5 órai ülést tartson a ház s ennek fejében hétfőn szüneteljen, teljesen indokolatlan dolog. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Tudom, mert magánbeszélgetésekből hallottam, hogy micsoda érv az, a [mely a tanácskozás rendjének megváltoztatását kívánja. Nagyon méltánylom azon t. képviselőtársaim igényeit, a kik időközönkint szeretnek hazamenni és dolgaikat elintézni. Nagyon méltányos kívánság. De hiszen ennek a lehetősége meg van adva. Méltóztassanak kívánságukat az elnök úrnak bejelenteni s az elnök úr 8 napi szabadságra mindig meg fogja adni az engedélyt. De, hogy bizonyos utazgatni vágyó és szerető képviselőtársaim kedvéért, a kik minden héten elutazni és visszautazni vágynak, mi itt egészségünket rontsuk és kénytelenek legyünk a nyugodt tanácskozást nélkülözni, ez oly méltatlanság és oly méltánytalan kívánság, hogy én ezzel szemben kénytelen vagyok a t. házat arra kérni; fontoljuk meg a dolgot, legyünk igazságosak és méltányosak azok iránt, a kik itt a tanácskozásban részt kívánnak venni és álljunk el attól, hogy a tanácskozás rendje megváltoztassék. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök : Kíván- e még valaki szólani ? Papp Elek jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! Én nem érthetek egyet t. barátommal, Szederkényi Nándorral. (Helyeslések. Ellenmondások.) Én egész higgadtan a kérdést czélszerűségi kérdésnek tekintem. (Helyeslések.) Ha van mód arra, hogy a ház minden tagja lelkiismerete szerint teljesíthesse kötelességét, nem látom be az okát, miért ne adnók meg erre az alkalmat? (Halljuk! Halljuk!)
