Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

52 244. orsüágoss ülés 1898. november lO én, pénteken. végett, ott egy falu vagy nagyobb kerület lakói jégverés elleni biztosítás végett, máshelyt a hajótulajdonosok tengerúti károk elleni biztosítás végett kölcsönös biztosítási társúlatképen összelépvén. Idővel azonban a magánnyerészkedés magáévá tette a biztosítási ügyet és mivel egy biztosítási társulat alapításához nagy fízlettőke szükséges, a biztosítási ügy majdnem kizárólag átment részvénytársálatok kezeibe. A biztosítási ügy ezen két alakja közt nagy a különbség. A kölcsönösségi társólatoknál csak a tényleges kár a csekély kezelési költséggel osztatik fel a tagok között, a részvénytársúlatoknál pedig, a melyek egyszersmind közkereseti társaságok, a tagok díjai (a biztosítási díjak) a tapasztalat és a valószínűségi számítás alapján előre állapíttatnak meg és ezeknek nemcsak a tényleges kárt és az ezen társulatoknál igen jelentékeny kezelési költséget, hanem a szándékolt nyereményt is kell, hogy fedezzék, mely némely biztosítási részvénytársúlatoknál 100 és több százalékra rúg. Több országban nyilvános biztosítási intézetek is vannak, részint belépési kényszer mellett, a hol a biztosítási ügy némely ágait a politikai testületek vagy az állam maga vette kezébe. Itt csak röviden Németországban az utolsó években életbeléptetett biztosítási törvényekre, a melyek által a munkások baleset, betegség és műnk;iképtelenség ellen biztosítva lettek, akarok utalni, a melyek Ausztriában és más országokban és nálunk Magyarországon is részint utánzásra találtak, máshol pedig napirenden vannak; továbbá az Ausztriában, Svájczban, Svédországban és Norvégiában már régóta létező nyilvános tűz elleni biztosítási intézetekre utalok. Nézetem szerint az összes biztosítási ügy vagy egyes ágainak államosítása előnyösebb lenne a nálunk létező rendszernél, mely kis részben a kölcsönösségi elven, túlnyomó részben pedig a magánnyerészkedés alapján nyugszik. Nem tagadható ugyan, hogy az iparszertí magánbiztosítási ügynek is megvannak a maga előnyei. Ebben mutatkozik a társulás útján összehozott magántőkének egész ereje és gazdasági jelentősége, a mivé az csak értelmes igazgatási személyzet által fejlődhetik, a mely csak nyerészkedni akar és ezen törekvésben a részvényesek által támogattatik. A részletek üzletszerű kezelése itt a nyilvános intézetek kezelésével szemben, mely könnyen bürokratikussá fajúi, talán nagyobb eredményt ér el. Az iparszertí biztosítási vállalatok által, az ügynökségek, reklámok stb. következtében a biztosítási ügy nagyobb kiterjedést nyer, mint az állami biztosítás, ha ezzel nincsen összekötve a biztosítási kényszer. Az iparszerű magánbiztosítási ügynek ezen kevés és csekély előnyeivel szemben állanak a nyilvános biztosítási ügy számos és jelentékeny előnyei. Mig az előbbi következménye az üzem és az igazgatás nagy szétforgácsolása, addig a nyilvános biztosítási ügy az egységes vezetés és a kisebb igazgatási költségek előnyeit mutatja. Az egységes vezetés lehetőséget nyújt terv szerint vezetni az intézményeket nagy forgalmi téren. A biztosítási ügy államosítása továbbá azon előnyt nyújtja, hogy bevezetése által a magánbiztosítási ügy közigazgatási rendezésének rendkívüli nehézségei elesnek. Jól vezetett nyilvános biztosítási ügy itt valóban útat-módot nyújt a menekülésre a magánbiztosítási ügy és annak jogának sokszor igen bonyolult viszonyaiból. Az érintett indokokon kívül még egy további indok is szól a biztosítási ügy államosítása mellett. A kedvezőlen körülmények legyőzésére csak egyik eszköz a biztosítás. Két más eszköze a kikerülés és az elfojtás. A kikerülés által létre sem jöhet a háborítás; az elfojtás ugyan megengedi, hogy háborítás történjék, de nem engedi, hogy tovább terjedjen; a biztosítás végre kárpótlás által paralizálja a háborítás ártalmas következményeit. Jó ttíz- és építkezési rendészet által p. o. a tűzvész lehetőleg kikertíltetik, jó tűzőrségi intézmények által megakadályoztatik a ttíz továbbterjedése, tűz elleni biztosítási intézetek által a tűz által okozott kár nagyobbrészt jóvátétetik. A biztosítás tehát a végezel a kedvezőtlen körülmények legyőzésének eszközei sorában. Az első feladat a viszályokat kikerülni; ez történik megelőző intézkedések és rendszabályok által, a melyek csak részint lehetnek az egyesek dolga, nagyobb részt pedig a közigazgatás, a biztonsági rendőrség dolga. A második feladat, beállott háborításokat lehetőleg gyorsan legyőzni; ez történik oly intézmények és rendszabályok által, a melyek természetük szerint nagyobbrészt szintén közjellegüek, mint p. o. a tűzőrségi ügy, ragályos állatok kiirtása stb. Csak utolsó sorban jön tekintetbe a biztosítás, mint a tettleges kár helyreállítása, melynek jelenleg majdnem kizárólag magán és pedig nyerészkedési jellege van. Miután pedig a kikerülés és legyőzés szervezése most már nagyobbrészt a közigazgatás feladata, czélszerü volna a biztosítási ügyet is annak átengedni, illetőleg arra átruházni. Mert a kikerülés, legyőzés és helyreállítás iránti intézkedéseknek sokrészt egymást támogatniok kell és ez okból egységes vezetésnek kell, hogy alárendelve legyenek és egységes terv szerint kell, hogy kifejtve legyenek,