Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

44 244. orsz&e'os ülés 1898. november 10-én, pénteken. hibáztatják azt, hogy a kormány nem törekedett a monarchia birtokában levő ezüstkészleten még abban az időben túladni, a mikor ezen üldözött fémnek a mainál jobb ára volt. A beállott események igazolták t. ház, hogy biz az jó lett volna, de vájjon ki láthatta előre ezen eseményeket ? Lehetett-e például előre látni az angol-ind kormánynak az ezüstre nézve végzetes rendszabályait és az ezekkel kapocsolatos következményeket, nevezetesen az eddigi amerikai érempolitikának bár midenki által előre jósolt de csak a távol jövőben beállandónak vélt kudarczát És ezen eseményeket, megelőző állapotokkal nem ftígg-e össze saját elfogadott érme politikánk fontos nyilt kérdésének, az ezüst kuráns kérdésének eldöntése. És föltéve, hogy a kormány rászánhatta volna magát arra, hogy nagyobb mennyiségű ezííst hozassék piaezra, nem játszik-e ebbe bele egy másik, akkoriban és talán ma is nyilt kérdés, az, vájjon az osztrákmagyar bank birtokában levő ezüst készletében rejlő veszteség a monarchia két állama által találja-e fedezetét, vagy kompenzáczióját képezze ez a bankszabadalom meghosszabbítása körül. Oly fontos kérdésekről van itt szó, a melyek megoldására hebehurgyán, kiszakítva a valutaszabályozás természetes egymás-utánjából, semmi kormány sem vállalkozhatott volna ; nem főleg akkor, a midőn ha a beállott események véletlenül be nem következnek, semmi garanczia arra nézve fenn nem állott, hogy az ezüst ára, a helyett, hogy lejebb megy, ne emelkedjék, a mi tekintettel az amerikai viszonyokra, épen nem volt kizárva. Akkor természeteszen megint előállt volna az esprit d'escalier, és nem tudom mivel, talán ezüst spekuláczióval á la baisse vádolta volna a kormányt és e pártot. Az aranybeszerzés tempója körül is hangzottak fel kifogások, de ezek csak az osztrák kormány eljárására vonatkozhatnak. Ezekre nem reflektálok, mert nem érzem magam illetékesnek az osztrák kormány eljárásának bírálására. Lehet hogy yalaki az osztrák kormány eljárásában bürskratikus, talán kanktátori módszert vél felfedezni. De ez könnyelmű kritika volna annak részérő], a ki az egyes operácziók fázisaiba alaposan beavatva nincs. Magyarország tekintetében úgy tudjuk, azt látjuk, hogy az akczió ezen térén majdnem be van fejezve, mint ezt a t. ministerelnök urnak a költségvetés benyújtása alkalmával tartott beszédéből tudjuk, s a mint ezt különben az e czélra kiküldött szakbizottság legutóbb konstatálta. A magyar kormány feladata az arany beszerzését illetőleg most legfőképen abban áll, hogy szerződésszerű befolyását az osztrák kormánynál az iránt érvényesítse, hogy részéről fennakadások a valuta-szabályozás egymásutánjában ne legyenek, ha egyáltalában az európai pénz- és éremviszonyok erre támpontot nyújtanak. Az arany-kérdésre vonatkozólag utalással a világnak aranyfém készletére, kételyek fejeztettek ki az iránt, hogy még abban az esetben is, ha elő tudjuk teremteni az erre vonatkozó előfeltételeket, képesek leszünk-e a világ arauyfolyainát felénk terelni. Erre vonatkozólag utalok azon statisztikai adatokra, melyek e tekintetben megjelentek s a melyek azt bizonyítják, hogy ezen aranyfém készlet évről-évre szaporodik, hogy a nagy európai álamokban össze-vissza mind több arany halmozódik, össze, és hogy a nagy forgalom csatornái ma jobban vannak aranynyal szaturálva, mint évekkel, ezelőtt és ha el is kell ismernünk azt, hogy ezzel az aranykereslet is lépést tart, de egy kis utánjárással meggyőződhetni, hogy a nagy aranypiaczokon nagy aranymennyiségek voltak kaphatók és kaphatók ma is kisebb-nagyobb felpénz.praemium megfizetése ellenében, de persze magától értetődik óvatos körültekintő nem rohamos kereslet feltétele mellet, hogy ezen operácziók az amúgy is érzékeny pénzpiaczokat hirtelen arauyelvonások által zavarba neejtsék. (Helyeslés a baloldalon.) Van különben t. ház, Európában még e<íy jelentékeny, nagy aranytartalék, mely felfogásom szerint, bár még most jól van őrizve de előbb-utóbb ki fog bújni rejtekéből: értem az orosz arany kincset. Mindaddig míg a franczia tőke évről-évre mind nagyobb mennyiségíí orosz állampapírost képes magába szívni és abszorbeálni, mindaddig Oroszország tagadhatlanúl pas Íszív fizetési mérlegét aranykincsének fentartása mellett képes lesz kiegyenlíteni. De apadjon ki egyszer ez a forrás, és felfogásom szeiint daczára a legutóbbi orosz-franczia ölelkezésnek, ettől épen nem vagyunk távol, akkor ezen, a nagy világpiaczok megrendítésével beszerzett és nagyon féltékenyen őrzött aranykincs, mintegy 450 millió, vissza fog folyni Nyugat-Európa nagy aranymedenczéjébe. Mert . . (Közbekiáltás: Hátha háború lesz.) Hogy Oroszország ezt a kincsét a háborúra fogja felhasználni, arra épen nem lehet reflektálni, mivel ez oly mozzanat, a mit sem a pénzügyi, sem a gazdasági politikába bevonni nem lehet, ezek előreláthatlau események, a melyekkel semmi kormány vagy bármiféle tervezgetés nem számolhat. (Úgy van! jobb felől) A mi ezt az orosz aranykincset illeti kizártnak tekintem azt, hogy Oroszország azon gazdasági viszonyoknak közepette, a melyekben él és egy 55°/o-nyi diszázsiónak öldöklő uralma alatt alaposan megrendített pénzforgalmi viszonyait rendezni képes legyen. A legközelebbi években lehet, hogy az amerikai események folytán, vagy