Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

243. országos Rica 189S, november 9-én, csütörtökön. 2 ' hullámozni fog ugyan, de jelentékenyen változni nem fog; ott vannak az igazságügyi reformok folytán fokozódó kiadások, a mely reformok keresztülvitelét a mostani személyzettel megbírni nem lehet; ott vannak az agio kiadásai, legalább a valuta rendezése bekövetkeztéig; ott vannak a kulturális és gazdasági politika fokozott mértékben való megvalósításai. Azt gondolom, hogy ezen elősorolt szükségletek oly összeget képviselnek, a mely teljesen ki fogja meríteni azt a zárszámadási felesleget, a melyre ezen czéloknak megvalósítása érdekében számolnunk lehet. És ha itt azt a körülményt is figyelembe veszszük, hogy adóink egy részét teljesen tarthatatlannak tartom; hogy az ital mérési adó azon alapon legyen jövedelmeztetl.'ető, melyen az ma áll, azt részemről kizártnak tartom, ha csak a jövedelmeztetésnek más módját nem inauguráljuk. (Helyeslés bal felöl.) Ez a helyzet és ezen a helyzeten szerintem csak két módon' lehet keresztülhatolni a nélkül, hogy újabban ismét deficites évek ne legyenek. Az egyik a szigorúbb takarékosság, mint a minőt a t. pénzügyminiszter úr eddig követett; a másik pedig az organizácziónak egy olyan képessége, a mely, midőn a reformot létesíti, nem csak a reformmal törődik, hanem a pénzügyi eredménynyel is, vagyis a mely reform akkor, a mikor bevezettetik az ország közéletébe: számol a pénzügyi helyzettel is és annak megvalósítását olyan organikus módon eszközli, a mely az államra nagyobb terhet nem ró, mint a minőt az, a jelenlegi adózási viszonyok között, megbír. Én nem megyek be azon kérdések fejtegetésébe, a melyeket a t. előadó úr bevezető beszédében felvetett, és a melylyel arra a térre akarja a vitát átterelni, hogy az állam bevételeiből hány perczenttel járulunk hozzá a kiadások ezen, vagy azon ágához. Én itt csak egy tényt akarok konstatálni, és pedig azt, hogy nincsen állam, a mely olyan budget mellett, mint a mienk, kulturális érdekekre kevesebbet fordítana, mint mi. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha e tekintetben el akarjuk érni a más államok által felkarolt ezen fontos igazgatási ágak megfelelő fejlesztési feladatát: akkor e téren is továbbmenő kiadásokra lesz szükség, a melyek hogy honnan fognak fedeztetni, azon most nem töröm a fejem, csak konstatálni kívánom, hogy ezek szintén újabb kiadások lesznek, a melyekkel számolni kell. Egy szóval, én a pénzügyi helyzet jövőjét bárha nem látom is sötétnek, de azon örömujjongásra sem látok okot, mely e tekintetben úgy a t. pénzügyminiszter úr beszédjeiből, mint a szabadelvű párt hangulatából is minduntalan kihangzik. Bizonyos mámoros állapot van, melynek be kell várni elmúlását, s majd akkor fogják meglátni, mi marad: termékeny iszap-e, vagy oly kavicsréteg, melyeknek feltisztítása újabb munkát és áldozatokat kíván ? (Élénk helyeslés bal felöl.) Szerintem egy erélyes pénzügyi kormánynak sokkal erősebb akaratra, az organizáczióban sokkal több öntudatosságra, jártasságra és szigorra van szüksége, hacsak nem akarjuk újabban megzavarni az állami háztartást. Mert ha akkor ismételt erőfeszítésre hívnák fel a nemzetet, melynek ez a mostani erőfeszítése is vérébe került, tartok tőle, hogy a gépezet nagyon könnyen felmondhatná a szolgálatot. Minthogy a t. pénzügyminiszter úr az ő expozéjában a valutarendezésről is szólott, én is megpendítem e kérdést. Részletesen nem megyek bele, mert ez annyira fontos, hogy annak kellő időben és kellő helyen önálló fejezetet kell szentelni. Remélem, hogy erre az alkalom meg fog jönni. A valutarendezésnek én is igaz barátja voltam és vagyok ma is. A világpiaczon közelebb felmerült események szintén megtanítottak arra, hogy e reformot még áldozatok árán is létesíteni kell, ha nem akarunk elmaradni a nagy világtól 'politikailag úgy, mint gazdaságilag. De épen azért sajnálattal kell konstatálnom, hogy én a valutareform létesítését ez idő szerint súlyosan kompromittáltnak, ha nem is lehetetlennek, hanem meszsze időre kitoltnak tartom, nem akarom mondani erkölcsileg megbukottnak. És pedig azért, mert egyfelől nemcsak kellő előrelátás hiányában, hanem elismerem, a világpiaczon előfordult eseményeknél fogva is, a még hiányzó és nem jelentéktelen arany beszerzése óriási erőfeszítésekbe fog kerülni, sőt tartok tőle, jó darabig lehetséges sem lesz. Másodszor azért, mert azok a tapasztalatok, a melyek felmerültek, méltán aggodalmakat kelthetnek bennünk az iránt, hogy aranyunkat, ha a készfizetések felvétetnek, meg fogjuk-e tarthatni'? Nem osztozom a t. minister ár nézeteinek egy részében, melyeket 5 a diságio okaira nézve felhozott. A disázsiónak szerintem nemcsak azok az igazi okai, melyeket a t. pénzügyminiszter úr felemlített; de a tényt magát mégis konstatálom, konstatálom nevezetesen azt, hogy a törvényileg megállapított relácziónak fisirozása az európai pénzpiacz előtt teljesen füstbe ment. Nem is hiszem, hogy a diszázsió megszűnése lehető legyen addig, mig a kész fizetések fel nem vétetnek, bár ekkor természetes lesz, hogy a kész fizetések felvétele maga után fogja vonni a diszázsió megszűnését, mert az bizonyos, hogy az aranyra ázsiót fizetni nem fognak, de igenis állítom, hogy az a bizalmatlanság, mely a végrehajtás rendkívüli hibái következtében az európai pénzpiaczon valutánk rendezése tekintetében előállott, teljesen indo-