Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-243
22 költ; és e tekintetben a t. pénzügyi kormány oly súlyos hibákat követett el, a melyeknek természetszerű következményét kellett, hogy képezze a diszázsíó bekövetkezése. Hogy milyen károkat okozott ez az országnak, azt én ez idő szerint a kellő adatok hiányában megmérni képes nem vagyok, de egy pár mozzanatot mégis felemlítek. (Halljuk! Halljuk!) Államháztartásunkban körülbelül két millió frtot tesz az az összeg, mely az előállott ázsió következtében, mint többletet — szemben a megállapított 19-es ázsióval — fizetnünk kell. Á miniszter űr által elkövetett hibák okozták ezt az újabbi ázsió terhet, melyet én ma csak említésbe hozok, de annak idejében bővebben kifejtendek : mert maga a miniszter úr sem vonhatja kétségbe, hogy körülbelül 2 millió forintot tesz azon összeg, mely a diszázsió többletének fizetésével ma az államháztartást terheli. Ha ezt a 2 millió forintot a filloxera által kipusztított gazdasági vidékeknek fölsegélyezésére fordíthatnák, ugyan méltóztassanak meggondolni, micsoda eredményeket érhetnénk el e téren, (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső "baloldalon.) úgy a társadalom megerősödése, mint a keresetképesség emelése, valamint az adóképesség fokozása tekintében is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt sem fogja kétségbe vonni a t. miniszter úr, hogy a kei eskedelem, különösen azon czikkekben, melyeket ez a külföldön kénytelen beszerezni, rendkiyűl súlyos helyzetbe jutott. Érzi azt Magyarországon minden kereskedő, mit jelent az, midőn neki portékáját 5 — 6 — 7°/o-kal magasabban kell megfizetnie s ezt nyomban magára a vevőközönségre át nem háríthatja. Az is bizonyos hogy a fogyasztás ennek következtében meg fog drágulni, mert az alkalmazkodni fog az ázsióhoz, ha nem momentán is, de idő jártával okvetlenül. Gondolom, azt sem lehet kifogásolni, hogy a gazdasági termelés hasonlóképen fogja követni a diszázsió sxílyos voltát, pedig 5 —6°/o a termelésben és export-képességben mégis oly dolog, melyet kicsinyleni nem szabad, melyek tehát szintén következményei azon állapotnak, hogy az ázsió, szemben a reláczióval, ily nagy arányokat ölt. Hogy az aranybeszerzés, ha az egyáltalában beszerezhető lesz, megdrágul, azt szintén nem lehet kétségbe vonni. Annak utána azt sem lehet kétségbe vonni, hogy az európai pénzpiacztól tetemes arany és fizetési eszköz vonatott el, t. i. mintegy 300 millió forint a monarchia két állama és az osztrák-magyar bank által, az a körülmény tehát, hogy ez nem gurul az európai pénzpiaezon, szintén bizonyos pénzválságot von maga után és részben talán ennek oka és következménye az is, hogy Magyarországon az export megcsappant, hogy pl. a fember 9-én, csütörtökön. búza ára s nem tudom, még mi más, annyira pang, mert az természetes, hogy ha egyszer megdrágul a pénz külföldön, ennek következtében megzsibbad a közgazdasági élet is és visszahat minden oly államra, mely az európai piaczczal export-összeköttetésben áll. Ezek, t. ház, mind olyan dolgok, melyeknek, hitem szerint, nem kellett volna bekövetkezniük, ha a valutareform technikai keresztülvitelénél nem követ tettek volna el azon hibák, melyek elkövettettek és a mely hibák egynémelyike ma már kézzelfoghatóig áll előttünk, a mint, annak idejében leszek hátor erre rámutatni, őszintén mondom, t. ház, nem czélom egyáltalában az állapotokat sötétebbre festeni, mint a minők azok, Okadatoltam és bizonyítékkal támogattam azokat, a miket felsorolni bátor voltam, de konstatálom magam részéről azt, hogy ha súlyos áldozatok árán az államháztartás rendezve van is, ezen rendezettségre nagy gondot kell fordítani, ezt pedig aligha fogjuk elérhetni azon az úton, a melyet a t. kormány pénzügyi és gazdasági politikájával követ. (Úgy van ! bal felől.) Említettem, t. ház, hogy azon álláspont, a melyből kiindulunk, midőn a költségvetést megbíráljuk, nemcsak pénzügyi és gazdasági, hanem politikai okokon is nyugszik Leszek bátor erre vonatkozólag néhány mozzanatot felhozni, a, melyeknek segítségével igyekezni fogok azt az álláspontot megvédelmezni, a melyet elfoglalok, s a melyekre nézve a magam részéről mindjárt kezdetben csak azt konstatálhatom, hogy Magyarország politikai helyzete súlyosabb politikai viszonyok között régen volt, mint ma, (Igaz! Úgy van! bal felől.) Kiindulási pontomat nekem is az a beszéd képezi, a melyet az 8 Felsége személye körüli miniszter úr közelebb Szegeden beszámolója alkalmával elmondott, (Halljuk! Halljuk!) nem azért, t. ház, mintha ezt a beszédet tartalmánál fogva olyannak vélném, a melylyel foglalkozni indokolt vagy pláne szükséges volna, hanem azért, mert ez a beszéd jellemzi és mintegy reflexet vet a tisztelt kormány egész politikájára. Ez a beszéd nem ártalmatlanul, — mert hiszen ártó szán deka ennek a beszédnek volt, (Derültség bal felől.) — hanem ártatlanul rámutat arra a szituáczióra, mint forrásra, a melyből a kormány egész politikája buzog. Ha egy miniszter beszél, t. ház, pláne egy ő Felsége személye körüli miniszter kényes ügyekről, akkor azt hiszem, e felett napirendre térni nem lehet és nem is szabad. Ez adja nekem a kötelességet kezembe arra, hogy e beszéddel ne behatóan foglalkozzam, hanem arra egy pár remarkot tegyek és levonjam a következtetést azon kormánypolitikára nézve, a melyet én sem jónak, sem helyesnek nem tartok. Az egyik mozzanat, a melyre t. képviselő243. orse&gos ülés 1893
