Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

258 263. orsíáges fllés 1898 november 20-in, hétfős. a hadügyminisztériumban közbejött változásnak — a mennyiben a korábbi hadügyminiszter mindnyájunk sajnálatára elhunyt, — mely bizonyos késleltetést fog a dolgok természete szerint előidézni, ennek befejezését, illetőleg előrehaladását sürgessem, ez oldalról (a baloldalra mutat) sürgetésre nincs szükség. Még két kérdés hozatott fel, az egyik az újpesti bíróságra és egy ma felszólalt képviselő úr által egy másik kérdés a hitelviszonyokra, nevezetesen a kamatra vonatkozó törvényes intézkedésekre nézve, A mi az újpesti bíróságot illeti, — ebben, gondolom, Várady Károly képviselő úr tett kérdést, — annak ügye abban áll, hogy az ősz kezdetén, szeptember hóban Újpest község részérő! egy folyamodvány terjesztetett fel az alispán utján arra nézve, hogy Újpest járásbírósággal ruháztassák fel. Ehhez, mielőtt az igazságügyi kormány egyáltalán állást foglalt volna e kérdésben, a kellő adatok beszerzése szükséges, valamint egy tervezet készítése arra nézve, hogy az új járásbíróság felállítása folytán a már meglévő bíróságok területi- és ügyköre miként alakuljon Erre a czélra az ügy mindjárt a benyújtás után leküldetett a kir. tábla útján az illető közegekhez, a kik ezen adatokat gyűjtetik, szolgáltatják és véleménynyel kell, hogy az igazságügyi kormányt támogassák. Ebben a stádiumban van a dolog. Jelen nyilatkozatom természetesen sem arra, hogy helyesnek tartom a felállítást, sem arra, hogy nem tartom helyesnek, nem vonatkozhatik. A kamatokra nézve a felszólaló képviselő úr felhívta az igazságügyi kormány figyelmét arra, hogy fel kell szabadítani, — a mint ő magát kifejezte, — az ingó tőke uralma alól az ipart és a mezőgazdaságot. E felszabadítást, t. ház, puszta törvényekkel elérni nem lehet. A kik ennek a felszabadításnak közgazdasági oldalát ismerik, azok nagyon jól tudják, hogy abban a törvény meghozása egyik tényező, de nem is döntő, legkevésbbé pedig egyedüli tényező. Arra azonban, — a mire, gondolom, hogy czélozott, — már gondolt az igazságügyi kormány, mert még a nyár folyamán megkerestem kollégámat, a pénzügyminisztert azzal, hogy a hitelviszonyok és kamatláb ilyen állása mellett elérkezettnek látom az időt arra, hogy a törvényes és késedelmi kamatokra nézve a törvényben meghatározott kamatláb leszállfttassék. (Helyeslés)"Erre nézve természetesen magam kizárólag határozni, hogy minő kezdeményezést tegyünk a törvényhozás előtt, nem vagyok hivatva. Részemről véleményemet megmondtam, a javaslatot megtettem, és t. barátaim körében tárgyalás alatt áll a kérdés; az illető törvényhozási kezdeményezést a t. ház meg fogja látni. (Helyeslés.) Már most áttérhetek azokra a többi ellenvetésekre, a melyek az igazságszolgáltatás bajaira nézve felhozattak. Az első az, a mi a bíróságra magára vonatkozik. Vörös János t. képviselő úr azt az észrevételt tette, hogy a bírói qualifikáczióban bizonyos változás kell hogy történjék, de e változást nem formulázta, hanem igenis formulázta azt, hogy a minősítési törvényen kellene változtatni a közigazgatási tisztviselők qualifikácziója szempontjából. A mi a bírói minősítést illeti, azon változtatni nem szándékozom ; hanem igen is az, a mire ő is rámutat, hogy t. i. az ügyvédi és bírói minősítés, az a nagy képesítő gyakorlati vizsga egyesíttessék, és a ki azt a gyakorlati vizsgát leteszi, legyen képesítve ügyvédségre, és képesítve legyen bírákodásra. Vörös János: Ezt mondtam! Szilágyi Dezső igaz ságügy miniszter: Ezt értette? VörÖS János: Ezt értettem! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Akkor egy értelemben vagyunk. Erre nézve azonban a törvénynek módosítása összefügg magával az ügyvédi rendtartással; mert abban meg van határozva, ki lehet ügyvéd, és míg az meg nem lesz változtatva, míg abba a törvénybe át nem lesz vive s azzal a törvénynyel Összhangba nem lesz hozva, addig nem lesz a másik törvény megalkotható. És ha t. képviselőtársam emlékezetében tartotta volna az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat motiválásában erre vonatkozó czélzást, akkor bizonyára nem tette volna e kérdést, mert ebben egyenesen rá van utalva arra, hogy ez a két kérdés összefüggésénél fogva együtt oldandó meg az ügyvédi rendtartás reformjával. A mi a másodikat illeti, a mi tárczám körébe nem tartozik, arra nézve az a nézetem, hogy, a mint tudom, a minősítési törvény szerint az ügyvédség minden politikai szolgálatra képesít. (Ügy van! jobb felől.) Az, a mit fel méltóztatott említeni képviselőtársamnak, sokkal kevesebb, az a minimalis képesítés, t. i. az államtudományi államvizsga letétele. Vörös János: Az a baj! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Hogy az ügyvédnek mi baja volna abból, hogy a politikai szolgálat alsó fokain .... Bemete Géza: Azt mondja, hogy a minimumot sem tartják meg! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: De kérem, egyszerre három nótát ne énekeljünk, hanem esak egyet. (Élénk derültség és tetszés.) Ha az urak arról [panaszkodnak, hogy az ügy-