Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

2*>2 ©rizágoa ülés 1893. november 80-án, hétfőn. 259 védeken van sérelem azért, mert a közigazgatási szolgálat legalsóbb fokain úgy, mint az igazságügyi szolgálat legalsóbb fokain az államtudományi államvizsgával, á bíróin pedig a jogtudományi államvizsgával meg lehet a szolgálatot kezdeni, de hogy ebben az ügyvédnek miféle sérelme volna, azt nem tudom. Csak nem kívánhatják azt, hogy, a ki mint aljegyző belép a megyéhez vagy városhoz, az már ügyvédi vizsgát tegyen? Az ügyvédeknek pedig nincs okuk panaszkodni, mert ez idő szerint és ebben az országban csak egy minősítést isniesek, mely úgy a bírói, minta politikai szolgálatra egyaránt, képesít, és ez az ügyvédi minősítés. Nincs tehát ok panaszkodni, (Úgy van! a jobboldalon.) Remete Géza: Kenyere nincs! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nemcsak annak nincs, kérem! (Élénk derültség.) Ezt az oldalát a kérdésnek nem akarom feszegetni, t. ház, mert megvitattatott ez a kérdés már auuyi ügyvédi gyülekezeten, sokat foglalkoztam ezzel én magam, nagyon foglalkozott a sajtó is vele, nemcsak Magyarországon, de az egész művelt Európában, mert azok az állapotok megvannak nemcsak itt és a szomszédban is, hanem, még ha a csatornán átmegyünk, Angolországban is, és sehol sem tudtak erre semminemű csalhatatlan, (Úgy van! Úgy van!) még egyetlen egy új észközt se, a viszonyok általános befolyásán kívül, behozni. Hogy pedig a viszonyok általánosan befolyásoltatnak, t. ház, már maga az ügyvédi rendtartás által is, azt viszont senki az ügyvédi gyűléseken sem vonta soha kétségbe. Felszólalásának második részében a t. képviselő úr arra hivatkozott, hogy a bíróságnál és egyáltalán az igazságügyi szolgálatban a minősítvényi táblázat be van hozva és azt mondja, — az intézményt magát, ha jól emlékezem, nem veti el, — hogy ez kiegészítést kíván, mégpedig az által, hogy a bírák minősítése egyszersmind az ügyvédi kamarák és az ügyvédek által is eszközöltetnék. Én először arra hívom fel a t, képviselő úr figyelmét, hogy, ha ezt a gondolatot végig gondoljuk, ezzel a bírói függetlenséget sokkal jobban megkötjük és sokkal érzékenyebben megkárosítjuk, mint bármely más képzelhető módon. (Igás! Úgy van!) És azután mellékesen megjegyzem, merE hosszasan nem akarok ezzel foglalkozni ^ éu sohasem fogom ezt javaslatba hozni, de azt hiszem, a t. képviselő úr sem volna hajlandó azt elfogadni, hogy az ügyvédi gyűlések szótöbbséggel döntsék el, melyik bíró az érdemesebb, és melyik a kevésbbé érdemes? (Derültség és tetszés jobb felől.) De azt sem volna hajlandó a t. képviselő úr elfogadni, hogy a kamara döntse el ezt a dolgot, és ez által a kamara tagjainak a bíróságokra a többi ügyvédekkel szemben oly befolyást biztosítson, mely ellen első sorban a képviselő úrnak kellene tiltakoznia. (Helyeslés.) Ezt tehát, bocsásson meg t. képviselőtársam, nem egészen az átgondolt reformeszmék közé tartozónak tekintem. (Derültség.) Másodszor felhozatott az az aggodalom, hogy ezzel a minősítéssel, a melyet az elnökök adnak, sok bírón, néha akarva, néha akaratlanul, igazságtalanság történik. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel szemben csak arra utalok, hogy nem egy minősítésről, nem a közvetlen főnökéről van szó, hanem a többiek minősítéséről is, és azoknak kötelességükké van téve, kik ügyvédi vizsgálatokat teljesítenek és magasabb fokon felügyeleti jogot gyakorolnak, — de örömmel mondhatom, hogy a nélkül is általában lelkiismeretesen járnak el, — és arra igyekeznek, hogy e részben egyeseken semmi igazságtalanság ne történjék és inkább jelentik, hogy még megállapodott véleménynyel uem birnak és megvizsgálnak minden erre vonatkozó panaszt és felszólalást az illető bíró részéről, mintsem hogy könnyelmű és elhamarkodott ítéletet mondjanak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De, bár nagy súlyt kell helyeznem e hivatott közegek véleményére, mert minél nagyobb súly helyeztetik arra a kormány részéről, tudom tapasztalatból, annál skrupulózusabbak, aggodalmasabbak annak előterjesztésénél, mégis vau mód arra, hogy itt bizonyos ellenőrzést, bizonyos keresztpróbát gyakoroljak, és ebben egyik elemet szolgáltatják kétségkívül azok, a kikkel alkalmam van személyesen érintkezni, és hogy ez meglehetős bő a ház tagjai részéről, azt bölcsen méltóztatnak tudni. És én még nem jöttem rá arra, pedig szándékosan nem hunytam volna szemet, hogy egyes panaszok esetében ily minősítések megadásánál, kivált, ha ott a felügyeleti hatóságok mindegyike egyezett, visszaélések vagy nagyobb hibák történtek volna. Természetesen bizonyos dolgokra nézve véleményeltérések mindig lesznek ; hiszen ha mi itt egymást minősítjük, akkor is nagyon lényeges eltérések merülnek föl, (Derültség.) és mégis körülbelül, nagyban és egészben, a t. ház többsége tisztában van az egyesek érdemleges minősítésével, ha azok a felszólalásokban néha máskép minősíttetnek is. Tehát van mód arra, hogy ne legyen a bíró kiszolgáltatva közvetlen főnöke önkényének, félreértésének, vagy talán nem kellő méltányosságának; semmi esetre sem lehet azonban ezeket nélkülözni, mert ezek mindenütt igen szükségesek. Oly testületnél pedig, a melynek tagjai ezrekre mennek, és a melynél bizonyos nemét azj igazságosságnak és méltányosságnak és az érdemhez mért előléptetésnek mégis csak íenn kell következetesen tar-