Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-251
238 st- ot**&&ós ülés 1893, november 18-An, szombaton. ságoknál ismét hiány támad, e hiány betöltésére nézve a miniszter úr így ideiglenesen szándékozik-e a helyzeten segíteni? Hangsúlyozom e szót »ideiglenesen«, mert mit tapasztalunk az igazságügyi bizottság által a házhoz beterjesztett jelentésben kiemelt törvényjavaslatnál ? Azt, hogy a t. miniszter úr az ítélő tábláktól s a törvényszékektől fogja berendelni a számfeletti bírákat. Ha azonban elfogadtatik az első szakasz második pontja, mely szerint e kinevezett bírák a legközelebbi üresedés esetén, kineveztetésök sorrendjében, a rendes létszámú bírák sorába lépnek, igen természetes, hogy azok a kir, táblai bírák, a kiket már a kúriához számfelettieknek berendeltek, elő fognak lépni a rendes bírói létszámba, s így a kir. táblán e hézag állandó lenne. De nem is lehet a kir. tábláknál e hézagot állandónak hagyni, mert akkor a restancziák még inkább Szaporodnak, azért kérdem, vájjon nincs-e a miniszter úrnak a személyszaporításra nézve az az aggálya, hogy az alantabb fokokon ismét a restancziák oly szaporodását fogja előidézni, mely a magyar igazságszolgáltatás követelményeit nem elégíti ki, és így a miniszter úr és saját magunk intézkedései által mintegy kényszerítőleg előidézi azon szomorú eredményt, hogy a i estancziákat nem is akarjuk és nem is vagyunk képesek megszüntetni, mert a személyeket mindig máshová viszszük, azok betöltésére pedig kellő képzettségű és kellő szakerőkkel nem is rendelkezünk. Ez a körülmény is indokolja azon meggyőződésemet, hogy a miniszter úrnak inkább nagyobb elvi szempontokból kellett volna e restancziális kérdés elintézését kezébe venni, és nem rövid idő're szóló módon intézkedni, a mely mód csak annyit jelent, hogy legközelebb lesz újra szerencsétlensége a t. háznak számfeletti és kisegítő egyéb ezímü rendelkezésekkel foglalkozni. Én tehát az igazságszolgáltatásnak mai menetével az általam vázolt elvi szempontokból nem vagyok megelégedve, nem vagyok megelégedve az egyes előterjesztett részletekkel sem, s azért pártállásomból kifolyólag sem fogadhatom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Visontai Soma! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A t. képviselő úr talán megengedi, hogy előbb az előttem szólt képviselő úrnak néhány fontosabb állítására röviden feleljek. (Halljuk! Halljuk í) A t. képviselő úr azon kezdte, hogy azon remények, melyek az én belépésemhez az igazságügy vezetése tekintetéhen fűződtek, nem is fognak teljesedni. A ki ilyet kimond ? attól nem azt vártam volna meg, — mert attól régen elszoktam, — hogy be is bizonyítsa, de elvártam volna legalább azt az egyet, hogy midőn működésemet szives ily könnyedén elítélni, önmagának ellent ne mondjon és állításaival az igazságügy iránt önmaga tájékozatlanságot nem tanúsítson. A t. képviselő úr azt mondja: a perek szaporodásának legfőbb indoka abban áll, hogy nincsen anyagi törvénykönyv. Engedelmet kérek, ez egyik ok, de nem az egyedüli, nem is a legfőbb, sőt nálunk sok tekintetben mellékes ok. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Várady Károly: Ez az alapok! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Mert csak az, a ki oly könnyedén fogja fel az anyagi magánjogot, hogy, ha az megvan, mindjárt fel lehet ütni a paragrafust az esetre, és ha az esetre van egy paragrafus, akkor nem lesz per, csak az hiheti ezt. Én két tényre hivatkozom : az egyik az, hogy az erdélyi részekben megvan hosszú idő óta egy rendszeres polgári törvénykönyv; sem a perek nem kevesebbek, sem az alaptalan perek száma nem kisebb, sem kevésbbé bonyolódottak a perek, mint Magyarországon. Mérey Lajos: Hát a restancziák! Szilágyi Dezső Igazságügyminiszter: A restancziák is az erdélyi részekben aránylag semmivel sem kevesebbek az első bíróságoknál, mint Magyarországon. Ha a képviselő úr úgy fogja fel az anyagi törvénykönyvet, hogy az abból áll, hogy felütjük a paragrafust az esetre, ha a képviselő úr úgy fogja fel a jogállapotokat, hogy szemet huny az előtt, hogy fél századja jóformán, hogy van rendszeres polgári törvénykönyv, és az a javulás, a melyet ő állított, még sem állott be: abból megítélheti a t. ház a képviselő úrnak alapos ítéletét, midőn az igazságügyi működésről szólott, és jogosultságát arra, hogy az én működésemről oly könnyedén elítélő véleményt mondjon. Mérey Lajos: Hát más államokban ? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A mi pedig más államokat illet, figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy Németország egy tetemes részében nincsen polgári törvénykönyv, hanem a »gemeines K.echt« áll érvényben; Angolországban nincsen polgári törvénykönyv, és mégis az angol birodalomnak vannak részei, a hol nincsen restanczia és a német birodalomnak vannak részei, a hol nincsen polgári törvénykönyv és nincsen restanczia, és vannak oly részei, a hol van restanczia és van polgári törkönyv. (Derültség és helyeslés jobb felől.) Nem lehet ezt ily könnyedén ok és okozati összekötte tésbe hozni, konverzative megoldani. Ez a megoldás nagyon hasonlít azon ítéletmondás alapos-'
