Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

251. országos ülés 1S93 november 18-án, -saombrtim, • ggj nem áll alacsonyabb főkön sem értelmiség, sem más tekintetben, mint a közigazgatási hatóságok és azoknak gyakran csipp csepp közegei. (IIe lyeslés a szélső baloldalon.) A költségvetésnek a központi igazgatásra vonatkozó részében, de az egész költségvetés további czímeinél is azt tapasztaljuk, hogy..az igazságügyminiszter tizenhatezer forintot takarít meg az eddigi költségekből a jutalmazások és segélyezések apasztása czímén. Jelentésében ezt az apasztást azzal indokolja, hogy az 1893 : IV. tez. a fizetések és lakpénzek fölemelése által lehetővé teszi a jutalmazások és segélyezések leszállítását. Ez, t. ház, annyit tesz, hogy a fizetések és lakpénzek rendelése által az igazságügyminiszter úr kielégítettnek véli az igazságszolgáltatás közegeinek pénzbeli igényeit. Sajnálattal hallottam ezt az igazságügyminiszter úrtól, és ezt helytelennek kell kijelentenem, mert ez annyit tesz, hogy eddig jutalomban és segélyezésben, csak azért részesültek az igazságszolgáltatás közegei, mert a fizetések kicsinyek voltak és nem voltak megfelelően rendezve. Én azt hittem, t. ház, hogy eddig ezen jutalomban és segélyezésben a rendkívüli szorgalom, munkásság és ügybuzgóság részesült, s hogy nem úgy osztattak ki a segélyek és jutalmak, hogy le kapsz, mert neked a fizetésed kevés, hanem úgy osztották ki, hogy te kapsz, mert társaidon felülemelkedtél a szorgalomban és munkásságban. Vájjon nem helyes-e, t. ház, a jutalmak és segélyezések rendszere épen az igazságszolgáltatás terén? Mi, a kik gyakorlati téren működünk, tudjuk, hogy ezen jutalmakra, és segélyezésekre igényt tartó egyének kifejthetnek oly munkásságot, a mely társaik munkásságával egyenlő rangban áll, a mi által elkerülhetik a szemrehányás lehetőségét is, de a munka jelentékenyen kevesebb ahhoz mérten, a mennyit ügyességük, képességük, munkaerejük szolgáltathat. Már most, t. ház, ha a jutalmakat és segélyezéseket elvonjuk, nem adjuk-e ki előre magunk a jelszót: »nedolgozzatok- többet, mint más; ne legyetek oly szorgalmasok, mint voltatok eddig, mert, ha eddig a szorgalomért jutalmaztalak, ezentúl nem fogom ezt tenni és pedig azért, mert tárczám keretén belül 16.000 forintot akarok megtakarítani.« E jutalmakat és segélyezéseket elvonja az igazságügyminiszter úr mindenütt; elvonja a kúriától, a királyi tábláktól, szóval elvonja mindenkitől s ily módon saját maga idézi elő azon eredményt, hogy azon munkásság, a melyet eddig a jutalmak és segélyek által sikerült fokoznia, el fog maradni, s más téren ismét szaporodni fognak a hátralékok, : a melyeket ő maga: eltörlendőknek, megszüntetendőknek vélt, s a mire nézve az orvoslást megtalálni reményli. De, t. ház, nekem egy tiszteletteljes kérdésem van a t. igazságügy miniszterhez az iránt ... is, vájjon az igazságügyminiszteriumban annyira megapadt-e a munka, hogy az üresedésben levő államtitkári állás betöltése nem égető szükség ? Más minisztériumokban eddig gyakran tapasztaltuk, hogy az egyik államtitkár még csak búcsuzófélben volt, s máris tudtuk, ki !esz az utóda, sőt a búcsuzófélben lévő államtitkár elbocsátását addig húzták, halasztották, míg a másik helyét — bármily méltánylandó okoknál fogva — el nem foglalhatta. És ime az igazságügy, úgy látom, olyan mostoha gyermeke lett a t. kormánynak, hogy ott ráérünk az államtitkári állás betöltésére, mintha ott olyan kevés lenne a munka; pedig ez ellentétben vau nemcsak azzal, a mint az igazságügy-miniszter ár mondott, hanem azzal is, a mit tett és tesz. Hiszen annyi javaslat van előkészítés és munka alatt, annyira el van foglalva az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítési osztálya, hogy az államtitkári állás betöltése nézetem szerint égető szükség s én sajnálattal tapasztaltam, ; hogy az igazságügyi miniszter úr erre ^ézve semmiféle nyilatkozatot nem tett. Kérem is a magam részéről, hogy e tekintetben méltóztassék felvilágosítani a t. házat. Hiszen nem csodálható, hogy egyes javaslatok tárgyalása las san folyik, ha nincs esetleg, a ki azokat, a miniszter elfoglaltsága esetén, egyes bizottságokban, sőt magában e képviselőházban is képviselje, mert utóvégre sem követelhető az igazságügyminisztertől az, hogy minden javaslatát A-tól Z-ig, úgyszólván, kívülről tudja. Erre nincs a miniszter hívatva. Erre inkább hívatottak az államtitkárok, kiknek kötelességében áll a részletek képviselete, ellenben a miniszter úr csak a nagy elvi képviseletet kell, hogy e házban vigye. Természetes tehát, hogy, ha nincs, a ki e részletek gondozását és képviseletét vigye, nem foglalkoznak velük eléggé sem az illető szakosztályok, sem a bizottság, sem maga a képviselőház. Én ezen állás betöltését annál inkább tartom sürgősnek, mert Magyarország igazságügye megérdemli, hogy legalább oly figyelemben részesíttessék, mint minden más tárcza, mert más tárczáknál ez állásoknak ily . hosszú ideig üresedésbenmaradását eddig legalább nem tapasztaltuk. De kérdésem van a t. miniszter úrhoz arra nézve is, hogy a kúria és a kir. táblák ítélő bírái számának szaporításáról szóló 502. számú törvényjavaslat elfogadásával okvetlenül bekövetkezik az, hogy a kir. táblához ismét a a vidéki törvényszékektől fogunk berendelni ki- . segítő bírákat, — a felsőbb bíróságoktól 12—1.4 ... tag már most be van rendelve a minisztérium:r törvénykezési osztályához, — s e vidéki bíró-