Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-251
261. országos ülés 1893. november 18-án, szombatén. §35 Én tehát, t. ház, a miniszter úr figyelmét arra hívom fel, hogy tekintse ő is'sokkal fenségesebbnek, sokkal kitűnőbb feladatának erejét egy teljes magánjog életbeléptetésére, minél alaposabb, részletesebb kidolgozás alakjában, minél hamarább való életbeléptetésére fordítani, és akkor a törvénykezésünknek igen sok hiánya el fog esni. Mindaddig pedig, míg ez keresztülvive nem lesz, ez csak hiú remény marad. Tapasztaljuk, t. ház, a büntető-törvénykönyv életbelépte óta, hogy sokkal kevesebb az a per, a mit kaprieziózus pernek lehetne nevezni, mint Volt ímnak előtte, mert most már az ügyfelek, az ügyvédek és bíróságok egyaránt tudják, Hogy a törvénynek mely szakasza alkalmazható és alkalmazandó, és így nem a találgatás, hanem a határozott tudás terén mozognak. Évrőlévre kevesbednek azon perek, a melyeknek eddig tág terük volt azért, mert nem volt törvénykönyvünk. A t. miniszter úr a büntető eljárásra vonatkozólag szíves volt azt a felvilágosítást adui, hogy az eljárás már kész és az illető helyen fel van terjesztve. Én a kérdést ezen eljárási javaslat iránt azért tartom jogosultnak, mert az igazságügyi miniszter úr 1891. évi jelentésében a bűnvádi eljárásról a háznak azt jelentette, hogy a javaslat átdolgozása már anynyira haladt, hogy az 1892. év végével benyújtható lesz. Én azt hiszem, hogy, mikor az igazságügyi miniszter a képviselőház elé terjesztett jelentésében mondja ezt, nem érthette a kifejezést másra, mint hogy az ide lesz benyújtható az 1892. év végével. És én tiltakoznám is az olyan tágas magyarázat ellen, hogy, mikor a képviselőháznak teszi azt az ígéretet a miniszter, hogy az 1892. év végével benyújtható lesz, akkor a benyújtást más helyre értette. Tény, hogy a jelentés világos ígérete daczára az ott kitett időben a javaslatot be nem terjesztette, és így teljesen jogosult, ha ezen ígéret pontos beváltását sürgetjük, kívánjuk és felemlítjük. Engem nem nyugtat meg az a felvilágosítás, melyet az igazságügyi miniszter úr a kúriai bíráskodásról szóló javaslatra nézve adott. Nem elég az, hogy ezen javaslatnak egy részét az illető bizottság már letárgyalta; mindnyájunknak éreznünk kell, hogy a választásoknak tisztasága olyan sarkalatos közóhaj, a mely megérdemli, hogy az illető bizot f ság az arra irányuló munkát gyorsabban végezze és megérdemli azt, hogy a miniszter úr azt a munkát különlegesen sürgesse. Hiszen nincsen nagyobb közjogi sérelem manapság, mint épen a választások tisztátalansága, és ezért kérem Tuba János képviselő urat, hogy ne tegyen nekünk szemrehányást, azt mondva, hogy a választások útján megnyerték a többséget, mert mindaddig, & míg a választások tisztasága biztosítva nincs, mi az önök többségét a nemzet többsége óhajának el nem ismerjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ez a szemrehányás alaptalan legyen, tessék a javaslatot letárgyalni, hogy ne teljék el ez az országgyűlési cziklus is a nélkül, hogy letárgyaltuk volna, ne legyenek a jövő választások olyan* tisztátalanok, a minőknek a jelenlegieket állítjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bizonyára megkívánhatjuk azt, hogy épen az igazságügyminiszter úr, a kinek szakmájához tartozik, az ilyen javaslatok kidolgozásánál nem annyira a politika, mint inkább a gyakorlati, jogászi és tárgyilagos szempontból venne részt, sürgesse azt, hogy lássuk Magyarország közvéleményét akkor kifejezve, ha a választások csakugyan tiszták lesznek. Megvallom, hogy a kúriai hátralékokra vonatkozólag ezt a most javasolt módot elégtelennek és meg nem felelőnek találom én is. Áz a vigasztalás, melyet a miniszter úr azzal a kijelentésével szándékozott nyújtani, hogy az ügyek száma néhány évvel a sommás eljárás életbelépte után apadni fog és így talán még a kúriai létszám is le lesz számítható, engem nemcsak meg nem nyugtat, hanem mondhatom, nyugtalanít, mert ez azt mutatja, mintha a miniszter úr csak a kúriai ügyek apasztását czélozná. De ez az igazságügy magasabb szempontjából nem elég. A kúriai bírák, attól a 11.000 darab hátraléktól eltekintve is, annyi munkával vannak elhalmozva, a mennyivel más művelt államban nem terhelik őket. Sehol sem rúgnak a legfőbb ítélőszék bírái által előadandó ügyek százakra — úgy, hogy lehetetlen ama nagy percsomóknak egy év alatti áttanulmányozása, hanem aránylag oly csekély számúak, hogy a bíró azzal az alapossággal tanulmányozhatja át őket, melyet tőle méltán megvárhatni. Ha tehát a hátralék megszűnik, de azért minden bíróra megint annyi ügy jut majd, mint most: azzal nem mozdítottuk elő az igazságszolgáltatás érdekeit, hanem a »vakulj magyar« elve szerint cselekedtünk. Nem osztozhatom az igazságügyminiszter reményében azért sem, mert nemcsak a királyi kúriára és királyi táblákra kell tekintettel lennünk, hanem az alsó bíróságokra is. Már pedig ezeknél, kivált a járásbíróságoknál, a sommás eljárás életbeléptével, kétségtelenül szaporodni fog a munka, minthogy igen sok ügy, a mely eddig tör vén\ széki elintézést nyert, ezentúl oda kerül. Ne feledjük, hogy ennélfogva a járásbíróságoknál rendkívül nagy személyzetszaporításra lesz szükség. Ugyanerre lesz szükség a királyi tábláknál is, minthogy ott a sommás ügyek nyilvános és szóbeli úton fognak tárgyaltatni. Ezért, ha a királyi táblák ma csak annyira 80*
