Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

2f2 251. országé* ülés 189S. kölcsön útján megszerezhetők legyenek. Én azt hiszem, t. ház, hogy t. barátom meggyőződése bátorságánál fogva helyesebben úgy mondhatta volna, hogy nem a földmívelési minisztert, hanem a pénzintézeteket utasítja a ház, hogy ezt tegyék ; ez mindenesetre hatályosabb módja volna a czél elérésének. Az akadály, a mi a pénzintézeteket visszatartja, az. hogy ily kölcsön záloglevelek kurzusa nem volna biztosítható s az állam hozzájárulásának óriási mértéke volna szükséges, vagy tán ez sem volna elég, hogy oly kurzust lehessen elérni, melylyel segítve volna a szőlőbirtokosokon. Itt nemcsak meg nem állapíttatik a kölesönök mérve, hanem fel is hívatik a közönség a kölcsönök oly igénybe vételére, mely aztán a legmerészebb számításokat is meghaladná. Hisz a második pontban azt mondja: »sőt, ha kell, kölcsönökkel segélyezze«. Hát kérem, ha mindenkinek, a kinek kell, adunk kölcsönt, akkor az állam kasszája csakhamar kimerülne. Ismétlem tehát, igen örvendetes volna, ha pénzintézeteink némelyike foglalkoznék e kér (léssel s igyekeznék módot nyújtani arra, hogy veszteség nélkül nyújthassanak kölesönt, de a minisztert erre utasítani s később azután számon kérni, hogy miért nem teljesítette, ez oly teher, a melyet, azt hiszem, senki el nem vállalhat. (Helyeslés jobb felöl.) De egy másik mód is javasoltatik itt, s ez az oltványtelepek létesítése s oltványok ingyenes kiosztása. T. barátom bizonyára tudja, hogy Arad megyében idegen szakemberek bevonásával igen szép oltvány telep létesült, mely úgy kiterjedésére, mint minőségeié európai nivón áll. Sajnos, hogy ép az idén az árviz nagy részét a vesszőknek tönkre tette. Mondhatom, ho>_>y a tavaly kiosztott készlet teljes mértékben kielégítette mindazokat, kik belőle vettek. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. (Helyeslés bal felől.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Minthogy azonban ezen telep nagy forgó tökét igényel, és a kezelés a magántevékenység körében könnyebb és olcsóbb, miután teljesen megbízható részről erre nézve ajánlat tétetett, nem haboztam ezen telepet magántevékenység körébe juttatni, és így az állam hozzájárulásának sokkal kisebb mérvével lehetővé van téve, hogy egynéhány év múlva már a mostaninál sokkal olcsóbban öt millió oltvány jusson szőlőbirtokosaink rendelkezésére. Azonban, bármennyire is óhajtandó, hogy az árak leszálljanak, illúziókban ne éljünk, mert ezen manipuláczió oly drága, hogy 80 forint a minimum, a mire számítani lehet; jelenleg az ár 120 forint, de a közelebbi években 100 forintra fog szállani. (Hehjrslé<i jobb felől.) >remb?r 18-án, szombaton. Bernát Béla: A főváros 60 forintjávnl adja ! Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Méltóztassék a minőségre tekintettel lenni és összehasonlítani, hogy mennyivel jobbak ezen telep oltványai. Ha ilyen árú oltványokat akarnánk a parasztoknak ingyen kiosztani, a mint ezt t. képviselőtársam mondja, ha tekintetbe veszszük, hogy egy hold beültetésére, minthogy oltványt csak ritkásan lehet ültetnünk, 4000 oltványt kell felvennünk, egy hold szőlő 400 forintba kerülne. Már most nem mernék előállani azzal, hogy egy községben csak e

gy egyénnek adjak, és hogyha meg is szorítom az erszényt, tíznek legalább mégis kellene adni, hogy egy holdat beültessen. Hogyha tehát arról szólunk, hogy egy községre négy-öt ezer forintot költünk ezen módon, hogyha veszszük, hogy az országnak ma már több ezer községe tönkrement: adnánk sokszor, még pedig tvlán a jogosultak kívánságának mellőzésével nagyon sok olyannak, ki talán nem is művelné helyesen, és ezen áldozat százezerekre menne anélkül, hogy azt mondhatnám, hogy ez a legbiztosabb és legczélszerübb mód, mert én sokkal eredményesebb módnak találom azt, hogy az oltási műveletre egyesek beoktatta?sanak. Midőn több községből hozzám fordultak azért, hogy ingyenoltványt adjak, igenis adtam azért, hogy lássák, hogy mit lehet elérni. Adtam a községi mintatelepeknek, de egyszersmind felhívtam az illetőket, hogy, ha ottan valóban van hajlam és buzgalom, hogy erre az útra térjenek, küldjék el az illető kiképzendő fiatalembereket, kik azután ezen munkát a telepeken az oltás alkalmával megtanulják, hazavigyék és érjék el azt, a mit például Nagy-Maros ma már elért, hogy szélesebb körben bocsáthat ki munkásokat, kik jó pénzért oltanak olyan vidékeken, hol még nem tudnak ojtani. Azt gondolom, hogy az itt javasolt módnál helyesebb módra utalhatok akkor, ha azt mondhatom, hogy igenis hajlandó vagyok mintakép nem egyes tönkrement egyéneknek, hanem a létező minta- és községi vessző telepeknek ingyen adni ilyen oltványokat és stipendiumot, valamint útiköltséget arra, hogy az egyes vidékekről ezen oltó-telepekre utazhassanak és ott tökéletesíthessék magukat. Egy másik mód, melyet t. barátom jelez, az, hogy utasíttassák a miniszter, hogy minden ilyen specziális viszonyú vidéken egy-egy oltványtelepet létesítsen. Elismerem, hogy ez igen kívánatos; el is fogunk odáig jutni. De ha azt veszszük, hogy melyik hatályosabb mód, ezen oltást deczentralizálni, vagy pedig megtartani úgy, a mint van, és nagyobb telepeken nagyobb szakértelemmel, aránylag olcsóbban létesíteni, akkor azt hiszem, hogy ez irány-