Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

2f2 251. országé* ülés 189S. kölcsön útján megszerezhetők legyenek. Én azt hiszem, t. ház, hogy t. barátom meggyőződése bátorságánál fogva helyesebben úgy mondhatta volna, hogy nem a földmívelési minisztert, hanem a pénzintézeteket utasítja a ház, hogy ezt tegyék ; ez mindenesetre hatályosabb módja volna a czél elérésének. Az akadály, a mi a pénzintézeteket visszatartja, az. hogy ily kölcsön záloglevelek kurzusa nem volna biztosítható s az állam hozzájárulásának óriási mértéke volna szükséges, vagy tán ez sem volna elég, hogy oly kurzust lehessen elérni, melylyel segítve volna a szőlő­birtokosokon. Itt nemcsak meg nem állapíttatik a kölesönök mérve, hanem fel is hívatik a közön­ség a kölcsönök oly igénybe vételére, mely aztán a legmerészebb számításokat is meghaladná. Hisz a második pontban azt mondja: »sőt, ha kell, kölcsönökkel segélyezze«. Hát kérem, ha mindenkinek, a kinek kell, adunk kölcsönt, akkor az állam kasszája csakhamar kimerülne. Ismétlem tehát, igen örvendetes volna, ha pénzintézeteink némelyike foglalkoznék e kér (léssel s igyekeznék módot nyújtani arra, hogy veszteség nélkül nyújthassanak kölesönt, de a minisztert erre utasítani s később azután számon kérni, hogy miért nem teljesítette, ez oly teher, a melyet, azt hiszem, senki el nem vállalhat. (Helyeslés jobb felöl.) De egy másik mód is javasoltatik itt, s ez az oltványtelepek létesítése s oltványok ingye­nes kiosztása. T. barátom bizonyára tudja, hogy Arad megyében idegen szakemberek bevonásá­val igen szép oltvány telep létesült, mely úgy kiterjedésére, mint minőségeié európai nivón áll. Sajnos, hogy ép az idén az árviz nagy részét a vesszőknek tönkre tette. Mondhatom, ho>_>y a tavaly kiosztott készlet teljes mértékben kielégítette mindazokat, kik belőle vettek. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­tóztassanak csendben lenni. (Helyeslés bal felől.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Minthogy azonban ezen telep nagy forgó tökét igényel, és a kezelés a magántevé­kenység körében könnyebb és olcsóbb, miután teljesen megbízható részről erre nézve ajánlat tétetett, nem haboztam ezen telepet magántevé­kenység körébe juttatni, és így az állam hozzá­járulásának sokkal kisebb mérvével lehetővé van téve, hogy egynéhány év múlva már a mosta­ninál sokkal olcsóbban öt millió oltvány jusson szőlőbirtokosaink rendelkezésére. Azonban, bár­mennyire is óhajtandó, hogy az árak leszállja­nak, illúziókban ne éljünk, mert ezen manipulá­czió oly drága, hogy 80 forint a minimum, a mire számítani lehet; jelenleg az ár 120 forint, de a közelebbi években 100 forintra fog szál­lani. (Hehjrslé<i jobb felől.) >remb?r 18-án, szombaton. Bernát Béla: A főváros 60 forintjávnl adja ! Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Méltóztassék a minőségre tekintet­tel lenni és összehasonlítani, hogy mennyivel jobbak ezen telep oltványai. Ha ilyen árú oltványokat akarnánk a parasztoknak ingyen kiosztani, a mint ezt t. képviselőtársam mondja, ha tekintetbe veszszük, hogy egy hold beülte­tésére, minthogy oltványt csak ritkásan lehet ültetnünk, 4000 oltványt kell felvennünk, egy hold szőlő 400 forintba kerülne. Már most nem mernék előállani azzal, hogy egy községben csak e gy egyénnek adjak, és hogyha meg is szorí­tom az erszényt, tíznek legalább mégis kellene adni, hogy egy holdat beültessen. Hogyha tehát arról szólunk, hogy egy községre négy-öt ezer forintot költünk ezen módon, hogyha veszszük, hogy az országnak ma már több ezer községe tönkrement: adnánk sokszor, még pedig tvlán a jogosultak kívánságának mellőzésével nagyon sok olyannak, ki talán nem is művelné helye­sen, és ezen áldozat százezerekre menne anélkül, hogy azt mondhatnám, hogy ez a legbiztosabb és legczélszerübb mód, mert én sokkal eredmé­nyesebb módnak találom azt, hogy az oltási műveletre egyesek beoktatta?sanak. Midőn több községből hozzám fordultak azért, hogy ingyen­oltványt adjak, igenis adtam azért, hogy lássák, hogy mit lehet elérni. Adtam a községi minta­telepeknek, de egyszersmind felhívtam az illető­ket, hogy, ha ottan valóban van hajlam és buz­galom, hogy erre az útra térjenek, küldjék el az illető kiképzendő fiatalembereket, kik azután ezen munkát a telepeken az oltás alkalmával megtanulják, hazavigyék és érjék el azt, a mit például Nagy-Maros ma már elért, hogy szélesebb körben bocsáthat ki munkásokat, kik jó pénzért oltanak olyan vidékeken, hol még nem tudnak ojtani. Azt gondolom, hogy az itt javasolt mód­nál helyesebb módra utalhatok akkor, ha azt mondhatom, hogy igenis hajlandó vagyok mintakép nem egyes tönkrement egyéneknek, hanem a létező minta- és községi vessző telepek­nek ingyen adni ilyen oltványokat és stipendiu­mot, valamint útiköltséget arra, hogy az egyes vidékekről ezen oltó-telepekre utazhassanak és ott tökéletesíthessék magukat. Egy másik mód, melyet t. barátom jelez, az, hogy utasíttassák a miniszter, hogy minden ilyen specziális viszonyú vidéken egy-egy olt­ványtelepet létesítsen. Elismerem, hogy ez igen kívánatos; el is fogunk odáig jutni. De ha azt veszszük, hogy melyik hatályosabb mód, ezen oltást deczentralizálni, vagy pedig megtartani úgy, a mint van, és nagyobb telepeken nagyobb szakértelemmel, aránylag olcsóbban létesíteni, akkor azt hiszem, hogy ez irány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom