Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

ÍÍ5 243. orssságosBlés 1898. november Í*-An, csüt8rtök5n. megértetni vele, hogy az a szék nem neki való. Majd ha ily példákat fog látni az. ország, (Egy hang a szélsőbalon.: És fog látni!) akkor azután hinni fogja, hogy nálunk igazi parlamentarizmus volt és van. Bocsánatot kérek t. képviselőház, hogy oly sokáig igénybe vettem figyelműket; (Halljuk! Halljuk! n. bal- és szélsöbálóldalon.) szavaimat a következőkkel fejezem be: méltóztatik tudni, hogy az én és elvbarátaim összes politikájának sarkalatos elve az 1867-ben megteremtett közjogi alapnak gyökeres megváltoztatása, annak helyébe Magyarország függetlenségének állítása. Akár miként vélekedjenek önök e kérdésről, egy dolog pozitív tényekkel bizonyítható: hogy közjogi téren épúgy, mint az általam imént röviden rajzolt politikai téren, az utolsó években nagy visszaesés mutatkozott. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Elég hivatkoznom a jelen és a múlt évben lefolyt vitákra, hogy konstatálva lássa mindenki e körülményt. Már pedig méltóztassék megfontolni, hogy, hál' Isten, hosszú idő óta élvezzük ugyan már a béke áldásait, de másfelől egész Európa fegyverben van; a legkisebb szellő rövid néhány nap alatt viharrá fejlődhetik és ezen vihar, mely jönni fog, nem fog hasonlítani az előbbiekhez, az óriási vihar lesz, mely meg fog rázkódtatni (Egy hang a szélsőbalon: El fog söpörni!) nagy és kis nemzeteket. Annyival is inkább sietnünk kell tehát nekünk magyar nemzetnek, hogy közjogilag erősítsük magunkat. Ez mindennek az alapja. Mert valamint egy okos gyáros nemcsak a lelkiismeretével, hanem saját érdekével is ellenkezőleg járna el, ha munkásainak ezreit egy minden perezben bedoléssel fenyegető roskadozó épületbe állítaná be, mert azon munkások a biztonság érzetének hiányában nem lennének képesek kellő tevékenységet kifejteni és perczről-perczre csak azt lesnék, hogy mikor áll már be a munkaszünet: úgy van az a nemzetek életében is. Ha egy nemzet nagy tevékenységet akar kifejteni, kell birnia a biztosság érzetével. Az állam épülete a nemzet műhelye: ennek az alapját kell megerősíteni a biztosság érzetével, a mit egy nemzetnek csupán a függetlenséget biztosító nemzeti intézmények adnak meg. Minthogy pedig önök napról-napra, perczről-perczre ezzel elenkező politikai irányt követnek, a miről ezen költségvetési előirányzat is tanúskodik, kijelentem a magam és elvtársaim nevében, hogy a költség vetést általánosságban sem fogadjuk el, hanem kérjük a t. házat, méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) > Határozati javaslat. Alulírottak áthatva azon meggyőződéstől, hogy a67-es kiegyezés, nevezetesen az annak alapján létrejött XII. törvényczikk, merőben ellenkezik hazánk alkotmányos jogaival, a magyar államnak évszázadok által szentesített, királyi eskük által megerősített önállósága s függetlenségével: az említett törvény czikk alapján álló s ahhoz ragaszkodó kormánynak az állami költségvetést soha meg nem szavaztuk, s most sem szavazzuk meg. Tekintve, hogy a jelenlegi kormány közjogi téren tanúsított gyöngeség s elkövetett súiyos hibák mellett, a kormányzat legfontosabb feladataiban, nevezetesen az államélet minden terén szükségesnek mutatkozó reformok kérdéseiben habozónak, kapkodónak, a tervezésben szükséges előrelátást, a keresztülvitelben a kellő tapintatot nélkülözőnek bizonyult, indítványozzuk: mondja ki a képviselőház, hogy a kormány által beterjesztett 1894 évi államköltségvetési előirányzatot tárgyalás alapjául sem fogadja el. Kelt Budapesten, 1893 november 9-én. Helfy Ignácz, Justh Gyula, Haviár Dániel, Vajay István, Babó Emil, Illyés Bálint, Várady Károly, Boda Vilmos, Szederkényi Nándor, Molnár József.« (Élénk helyeslésés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Miután a képviselő úr maga felolvasta határozati javaslatát, talán nem méltóztatik kívánni, hogy az még egyszer felolvastassák. (Nem kívánjuk!) Papp Elek jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az az álláspont, a melyet én és azon t. párt, (Halljuk! Halljuk!) a melynek soraiban helyet foglalok, a költégvetések általános tárgyalásánál állandóan elfoglalunk, két alaptéte len nyugszik. Az egyik alaptétel a pénzügyi és az ország anyagi helyzete, benne a közgazda sági helyzet is, a másik alaptétel volt mindig és ma is az, a politikai helyzet. Miután én, valamint t. barátaim is az általános politikai helyzet tekintetében, (Halljuk! Halljuk!) eltekintve ezúttal az egyházpolitikai kérdéstől, mely remélem közelebb különben is a ház ta nácskozásainak tárgyát fogja képezni, ma is azon bizalmatlanság alapján állunk, a melyen eddigelé állottunk, engedje meg a t. ház, hogy mindkét álláspontból kifolyólag, daczára azon nagy érdeklődésnek, . . . Gr. Zichy Jenő: Gyönyörű érdeklődés! Horánszky Nándor: . - . mely az országpénzügyi helyzete és költségvetése iránt e házban mutatkozik, álláspontomat mindkét irányban jelezzem és kifejtsem. (Kálijuk! Halljuk!) Az iránt, hogy a költségvetésben az egyensúly helyre van állítva, sőt túl is van haladva, azt gondolom, kétség nem forog fenn. Ez egyik oka annak is, hogy az állam pénztárai a készletektől duzzadnak, hogy zárszámadási feleslegek vannak, melyekhez ha még a tisza-szegedi kölcsönnek az állam számlájára való átvétele,