Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

24S. országos Illés 18S3. november 9-én, esStörtokön. 17 vagyis visszafolyása, továbbá a regálekártalanitásnak azon része, mely az államot illeti, annak utána a konverzionális kölcsön nyeresége fejében kibocsájtandó járadéknak azon része, a mely a valutarendezési czélokra nem szükséges, járulnak : természetessé teszik, hogy hegyen völgyön lakodalom van, és hogy azt az örömöt, mely ebbe a lakodalomba belevegyül, talán csak az adófizetőknek nyögései, (Igaz! Űgy van! a baloldalon.) a fogyasztási adók által nyomorgatott községeknek és magának a haszonbérbe adott nagy községnek kínlódásai (Derültség bal felől.) és annak utána a közgazdasági helyzet nek bizonyos felmerülő nehézségei zavarják. De mutatják ezek azt is, hogy rendkívüli volt azon ár, a melyet az államháztartás rendezéseért és egyensúlyáért fizettünk. i Megvan ugyan a pénztári készletek nagy mérvének és duzzadásának az a hátránya, hogy éveukint egy pár millióval fizetjük meg azt a kamatveszteséget, a melyet a készleteknek felhalmozása következtében viselni kénytelenek vagyunk, de azt gondolom, hogy jelenlegi viszonyaink közt azon általános öröm közepette, melyet az államháztartás rendezése fölött érzünk, ezt a pár millió kidobott pénzt megéri a t. pénzügyminiszter úr kedvtelése, annak a pénzügyminiszter úrnak kedvtelése, a ki nem csak nyakig úszik a baukóban és az aranyban, hanem helyreállította az egyensúlyt ,is és igyekssik ennek dicsőségét lefoglalni a maga s a tisztelt szabadelvű pár számára, a mint azt majd leszek bátor a t. miniszterelnök úrnak saját beszédéből kimutatni. Ismétlem: ez ezt mindenesetre megérdemli, mert hiszen, ha az ország rendezett financziáiróí van és lehet szó, ha ezen financziák rendezésének az érdemét vizsgáljuk, e felett gondolkozunk, igen természetesnek kell tartanom azt, hogy a t. kormány igyekszik ezt a maga számára lefoglalni, és ezt magának mint dicsőséget vindikálni. A t. miniszterelnök úr ugyanis legközelebbi beszédének egyikében bizonyos szatirikus módon konstatálta, hogy az államháztartás rendezése nem az ellenzék politikáját igazolta. Gondolom, szószerint ezeket mondotta. Ugyan t. miniszter úr, hát mi az állam háztartását rendezni nem akartuk ? Avagy mi terjesztettük be azokat a 35 és 40 millió defiezittel járó költségvetéseket, a melyek számos évek szeriesén keresztül megjelentek? Avagy mi voltunk azok, a kik a kormányt nem figyelmeztettük minden alkalommal arra, hogy aprólékos adóemelésekkel a kormány politikája által megrontott államháztartást immár rendezni nem lehet, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) hanem, hogy itt gyökeresebb, radikális áldozatkészségre KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIV. KÖTET. van szükség? Hát mi voltunk azok t. miniszter úr, a kik az ország vállaira sok száz millió terhét raktuk egy szerencsétlen pénzügyi poli tika mellett és sok más oly adóterhet is, a mely adóterheknek improduktivitását az jelzi, hogy ezeknek egy jó része épen az összehalmozott állami adósság kamatainak fedezésére szükséges ? Hiszen a t. pénzügyminiszter úr ilyen felfogással, ilyen politikával, ilyen igazságérzettel megzavarhatja újra az államháztartás rendezését. Hiszen, ha az államháztartás rendezésének csak az az egy módja van, a melyet a t. kormány követett, hogy t. i. az adókat, a közterheket emelte, akkor ezután is helyes politika lehet, hogy líjra megszavazván az államháztartást, szorítsuk meg a srófol-, és miután vannak pénzügyi közegeink, a kik a terheket kivetik, van állami hatalom, a mely a kivetett rubrikáknak számait készpénzzé változtatja, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) sőt van egy harmadik tényező is, a szabadelvű párt, a mely erre a nemzet áldozatkészségének a pecsétjét rányomja, akkor kész és ismét helyes az a pénzügyi politika, a mely eddig kovettetett ; (Úgy van! a baloldalon.) de hogy ebből azután dicsőséget faraghat-e a t. kormány a maga politikája számára, azt nem a laikus világnak, a mely laikus világ tapsol mindennek, a mi elhangzik, hanem a gondolkozó elemeknek a megítélésére és elbírálására bizom, a mely gondolkodó elemek érezni fogják bizonyára, hogy, ha elkövettettek is súlyos hibák az államháztartás rendezésében, ezen rendezés kizárólag az adófizetőknek megterheltetése által éretett el, és a köszönet azért, hogy az államháztartás rendezve lett, nem a t. kormányt, hanem azon türelmes publikumot illeti, (Élénk helyeslés bal felöl.) a mely türelmes publikum az államélet fentartása, az állam kötelezettségeinek teljesítése érdekében viseli azon óriási terheket, melyek vállaira rakattak. (Igás! Úgy van! bal felől.) Ez t. pénzügyminiszter úr, nem azon fegyverek közé tartozik, a mely fegyvereket én nobiliseknek tartok. Beismerni a dolgot, t. képviselőház, ez az első kötelesség, és ha ezt be akarja ismerni a t. kormány, akkor be kell ismernie azon súlyos hibákat is, a melyeket éveken keresztül elkövetett, akkor kell, hogy igazságot szolgáltasson annak, a mi való: való pedig egyedül csak az, hogy az államháztartás megzavart rendje az által és akkép állíttatott helyre, hogy az állam adózó polgárainak a vállaira egyszerűen több terhek rakattak és ezek a terhek kíméletlenül be is hajtattak. (Űgy van! Úgy van! bal felől.) De, t. ház, ezt az alkalmat méltóztassék megengedni, hogy felhasználjam arra, hogy a 3