Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
250. ország©* ülés 1893. november 17-én, pénteken. 211 tőke jövedelmének, a bornak, úgy is mint második adóalapnak megmentéséről van szó, akkor a t. fóldmívelésügyi minisztériumnak e czélra nem áll nagyobb összeg rendelkezésére 236.600 forintnál. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Igaz, t. ház, hogy midőn ezen összeget veszem, azt tapasztalom, hogy ez mintegy kétszerese azon összegnek, a mely eddig e czélra fordíttatott, s ebből vélelmezem azt, hogy a t. miniszter űr jóindulattal viseltetik e kérdés iránt s akar valamit tenni, de az akaratnál tovább nem megy. Pedig, t. képviselőház, nincsen befektetés, a mely jövedelmezőbb lehetne, mint az, a melyet a t. kormány erre a czélra fordíthat. (Igaz! Úgy van! hal felől.) Az a bámulatos, hogy mikor oly ipari czélokról van szó, a melyek még csak kezdeményezendők, vagy a kezdeményezés első stádiumában állanak, mint például a selyemtenyésztés, erre milliókat ad a földmívelésügyi miniszter, és a mikor egy oly dolognak a megmentéséről van szó, a mely tényleg milliókat és milliárdokat képvisel, erre alig áll egy pár forintja rendelkezésére. (Igaz! Úgy 'van! bal felől .J Pedig ma már a szőlők újjáalakítása, ma a filloxera kérdése nem egy ismeretlen x, az ma már oly megoldott kérdés, a melynek gazdag eredményét és dús hasznát már régen élvezi a sokkal boldogabb Francziaország. (Zaj, Halljuk!) Több év óta küzdök, i. képviselőház, ezen közönynyel, a mely, megfoghatatlan módon, épen úgy fogva tartja a szőlőtulajdonosokat, mint magát a kormányt is. Evekkel ezelőtt rámutattam arra, hogy mi a teendő, és a meddő kísérletezésben eltelt évek mindinkább bebizonyítják akkor elmondott érveim, nézetem helyességét. (Élénk helyeslés bal felöl.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, ha ismétlésekbe bocsátkozom, de lehetetlen ezt nem tennem, mert a tárgy mindig ugyanaz. Hogy bebizonyítsam, hogy a mit évekkel ezelőtt mondottam, annak helyességét mennyire elismerik ma már azok, a kik akkor ellentmondottak, engedje meg a t. ház, hogy röviden hivatkozzam az 1889 ben nem ugyan ide, de a gazdasági egyesületbe beadott jelentésemre, a mely a földmívelési minisztériummal közöltetett, továbbá 1892-ben és 1893 ban itt elmondott beszédeimre, a melyekben kölönösen hangsúlyoztam az úgynevezett direkt amerikai termővesszőknek a haszontalanságát, a szénkénegezés sikertelenségét, s az ojtványokkal való ültetést ajánlottam, mint a leghathatósabb és egyetlen védekezési módot. Akkor épen a t. miniszter úr részéről vétetett pártfogásba ez a direkt termővessző és mint nagyon jó és közegei által nagyon ajánlott óvszer a filloxera ellen. Idei jelentésének 174. lapján a földmívelési miniszter úr jónak látja ezt mondani: »Naprólnapra erősbül az a meggyőződés és gyarapszik az a tapasztalat, hogy a filloxera ellen való védekezésnek, helyesebben az elpusztult szőlők felújításának leghathatósabb eszköze az amerikai szőlőfajták ültetése, a melyet szőlőtermelőink egyéb védekezési módoknál, t. i. a szénkéneggel való kezelésnél, a szőlőknek vízzel való elárasztásánál sokkal nagyobb arányokban alkalmaznak*. Tehát szórói-szóra elismeri annak igazságát, a mit én mondok. Azonban tovább azt mondja: •Azonban az amerikai szőlőfajok közül is kezdenek a közvetlen termők háttérbe szorulni és szőlőbirtokosaink a szőlők felújításának kérdésénél inkább hajlandók az amerikai alanyfajtáknak nemes fajtákkal beojtása útján, vagyis szőlő ojtványok alakjában való alkalmazása felé*. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) T. ház! E kérdésnél a baj ott rejlik, hogy nem hallgatnak az orvosra, hanem a kuruzslókra. Pedig itt is úgy van, mint a testi betegségnél, hogy, ha az orvos elhibázza a diagnózist, alkalmas orvosságot sem tud adni és elpusztul a beteg. Itt is rossz lévén a diagnózis, rossz volt az alkalmazott orvosság és a szőlőtulajdonos elpusztult. T. ház ! A szőlők újjáalakítására, — bocsánatot kérek, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, — (Halljuk! Halljuk!) három fődolog szükséges. Ezt tulajdonképen egybe is lehetne venni és azt mondom, hogy pénz, de én azt mondom, hogy három dolog kell. Ezek egy lánczolatot képeznek, a miből, ha csak egy szem hiányzik is, a siker elmarad. Az első lánczszem a pér>z, a második az ojtványok, a harmadik a munkaerő. Hogy a többi megyékben és vidékeken a rekonstrukczió hogyan sikerűit, azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy Aradmegyében egy pár birtokos, a ki nagyobb pénzösszeggel rendelkezett, szőlőjét rekonstruálta és ma már 5—6 szá z holdra megy a szőlőojtványokkal rekonstruált terület. De mi ez, t. ház, ahhoz az ezer me,,. ezer holdhoz képest, mely Aradmegye terííleté Q szőlő gyanánt míveltetett? Ez majdnem semmi | Én nem tartozom azok közé, a kik mindent a kormánytól várnak; én ellenkezőleg azt akarom, hogy mindenki öucselekvéssel és önerővel iparkodjék a nehéz kérdések megoldására. De ott, a hol az önerő nem elégséges, a hol a legszívósabb, a legerősebb akarat nem képes megküzdeni a nehézségekkel, ott az állam támogatása szükségeltetik. Ilyen kérdés 27*
