Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

243,országos ÜJésí8!»,no vember 9-éu, esütörMSköu. J 5 mfthasson abban az irányban, hogy saját hatalmát fentarthassa. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez magyarázza azt, hogy Magyarország az egyetlen ország széles e világon, a melynek kormánya nem tartja a maga kötelességének nzt, hogy ő a nemzet legszélsőbb aspiráezióival indentifikálja magát. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Nem tudok országot a világon, hol ez nem így történik. Ha a kormány a nemzet választott képviseletének kifolyása, csak akkor igazán az, ha a nemzet aspirációiéival egyetért, azokkal teljesen azonosítja magát. Minálunk a helyzet olyan, hogy a hazaszeretet és a haza nagyjai iránti kegyeletet csak titokban szabad kimutatni, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és el kell titkolni minden nemesebb ambicziót, mindent szent nemzeti törekvést és nemzeti érzelmet (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi majdnem úgy vagyunk, de nem mi, a kik ezen az oldalon nyíltan hirdetjük, hanem odaát, a hol szintén vannak olyanok, kik ép oly nemesen éreznek, mint mi, mint a minőben voltak a keresztények a kereszténység első évszázadaiban, midőn csak katakombákban és pinczékben imádhatták istenüket. Nálunk is csak titokban szabad a hazaszeretetet kifejezni, ha nem akarja magát az illető legalább sovinisztának bélyegeztetni és azzal vádoltatni, bogy kellemetlenné teszi magát bizonyos körök előtt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a második fatális következménye ezen visszás állapotnak. És ez még tovább megy. Visszahat ez igen sokra. Elhomályosítja sokszor magát a korona fényét, mert lépten-nyomon úgy állítani oda a koronát a közérzíílet s a közönség előtt, mintha bizonyos nemzeti érzelmek nyilt kifejezése ellentétben állana azzal a tisztelettel, a melylyel a koronának tartozunk és hogy az kellemetlen benyomást tehetne, ez egyenes jelzése annak, hogy nálunk igazi alkotmányosság nines, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az igazi alkotmányosságnak az az alapja, hogy a nemzet és a király egy fölfogáson, egy érzelmen vannak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Önök sokszor emlegetik azt, hogy nem kell bolygatni a múltat, hogy fátyolt borítottunk a múltra. Igen, de én azt mondom, hogy ezt a thesist tényleg mi alkalmazzuk, és nem önök, mert a fátyolborítás nem azt jelenti, hogy akkor felejtsük el a múltat, a mikor oly valamiről van szó, a mi esetleg a fejedelemnek kedves, hanem felejtsük el azt akkor is, a midőn oly valamiről van szó, a mi a nemzetnek kedves, vagyis más szavakkal: felejtsük el tehát tényleg azt, hogy szembeállunk azzal, a ki egyszer, hajdanában, osztrák császár volt, és tartsuk szem előtt a koronás magyar királyt, a kinek érzelmei kell, hogy egyek legyenek a magyar nemzet érzelmeivel. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) Az lehetetlenség, és ezt én sohasem tudtam elhinni, hogy van a kegyeletnek olyan nyilvánítása a nemzet múltja iránt, mely a magyar királynál visszatetszést szülhet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sőt ellenkezőleg meg vagyok győződve — lehetetlenség, hogy az máskép legyen — hogy ő maga is hálát ne érezzen azok iránt, a kik hozzájárultak a nemzet önérzetének fokozásához, e nemzet föntartásához, a mely nemzet most ő hozzá osztatlan hűséggel ragaszkodik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ebben a kegyelet érzületében mindenkinek egyformán kell osztoznia. Az a hatalmi és párturalmi, — hogy úgy fejezzem ki magamat, — csökönyösség helytelen, a melyet a kabinet egyik tagja nemrég választói és az ország színe előtt oly kirívó színekkel festett, hogy azt még egy egyszerű képviselőnek sem lehet megbocsátani. A t. miniszterelnök úrnak ugyanis egyik kollégája: gr. Tisza Lajos, ő Felsége személye körüli minister, múlt október 15-én beszámolót tartván Szegeden választói előtt, mindjárt bevezető soraiban konstatálja, hogy a szabadelvű párt programmja két sarkalatos pontból áll, a melyeknek egyike a koronához való ragaszkodás. Hát, engedelmet kérek, lehet ez egy pártnak a programmpontja? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hát oly szomorúan áll a magyar királynak a helyzete, hogy egész Magyarországon csakis önök és gr. Tisza Lajos és hívei képviselik a király iránti hűséget? De ennél még tovább is ment a t. miniszter úr, ki beszélve saját pártjáról, azt mondta, hogy mi vagyunk és akarunk maradni ebben az államban az államfentartó elem. Eddig legalább csak azt szokták volt mondani, hogy a magyar faj az államfentartó elem. Én ugyanis ezt sem fogadom el, mert [szerintem az állampolgárok összesége képezi az államfentartó elemet. De hogy azután akadjon egy ember, pláne miniszter, a ki saját pártjának vindikálja azt, hogy az az államfentartó elem az országban, és hogy ennek erősbítésére el kell követni mindent, engedelmet kérek, ez a párturalomnak oly drasztikus kifejezése, a melyhez hasonlót én a politikai szótárban nem találtam. (Helyeslés bal felöl.) Az ilyen állapotok, t. ház, jóra nem vezethetnek, és ne méltóztassék nekünk szemrehányást tenni, hogy mi rontjuk a parlamentarizmust, hogy nem tartjuk fenn a parlamenti tárgyalásokat a kellő magas színvonalon, hanem keressék mindennek az okát ott, önöknél. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Tessék egyszer nem a hatalom, hanem az ország érdekeit szem előtt tartani és tessék teljesíteni kötelességét; ha hibát követ el, tessék