Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
250. országos ülés 1898. november 17-én. pénteken. 191 felállítása ténynyé válik. Addig is azonban a már létező szakiskolák reformálása talán nem volna czéiszerűen elodázható, és én csakis egy specziális irányban vagyok bátor a miniszter úrhoz egy kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) Az ez évi költségvetés általános tárgyalása alkalmával megpendítettem azt az eszmét, vájjon nem volna-e czélszeríí addig is, míg egy ily főiskola felállíttatnék, a magyaróvári akadémiának jelenleg fennálló két évi tanfolyamát egy évvel kibővíteni, tanári testűletét megfelelőlég szaporítani ós ekkép ezen akadémiát, mely jelenleg csak névleg az, azon. helyzetbe hozni, mikép úgy gyakorlati, mint elméleti tekintetben az egy akadémiához fűzött igényeknek megfelelni képes legyen. Nem tudom, hogy ez eszmével foglalkozott-e a t. miniszter úr, azért kérem, lenne oly kegyes ez irányban némi felvilágosítást adni; (Halljuk! Halljuk 1) de magára a szakoktatásra vonatkozólag is a nagy közönség érdeke megkívánja s annak megnyugtatására szolgálna, ha a miniszter úr az általa kontemplált reformot legalább nagy körvonalaiban velünk közölné. T. ház! A szakoktatás reformjának nem leglényegtelénebb része a tanári testületnek dotácziója. (Igás! Úgy van! a balcld-.ilon.) Már akkor, midőn én a tavaszszal az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az általános vitában felszólaltam, felhívtam a t. ház figyelmét ezen tanárok fizetésének majdnem szegényes voltára s ugyanakkor rámutattam azon feltűnő aránytalanságra, mely ezen tanárok fizetése és más hason irányú, sőt ugyanazon minisztérium fenhatósága alatt álló szakiskolák tanári testületének illetményei közt fennáll. (Halljuk! Halljuk!) Mindkét rendbeli észrevételem alaposságát. akkor úgy a t. földmívelésügyi miniszter úr, valamint a t. pénzügyminiszter úr is, elismerte, s ez utóbbi világosan kilátásba helyezte, hogy e bajon segíteni szándékozik és a jövő költségvetésekben ezen, a mezőgazdasági szakoktatás terén működő tanszemélyzet illelményei is végleg szabályoztatni fognak, még pedig ugyant azon elvek alapján, a melyek az akkor tárgyalB időközben törvényerőre emelkedett törvényjavaslatban voltak lefektetve. Én akkor az igen t. pénzügyminiszter úrnak ezen komoly kijelentését örvendetes tudomásul vettem, és azt hiszem, hasonló örömmel vették azt tudomásul az érdekeltek is; mert habár ezen kijelentés maga nem is elégítette ki a tanártestületek jogos kívánalmait, és habár ők azon biztos reménynyel kecsegtették magukat, hogy nem fognak mostohább elbánásban részesülni, mint az államnak más alkalmazottjai, s ennélfogva joggal megvárhatták volna, hogy az általános törvényjavaslat keretén beltíí az 8 jogos igényeik is kielégítést nyerjenek, mégis ezen miniszteri ígéretben legalább némi biztosítékkal véltek bírni arra nézve, hogy az ő javadalmazásuk is néhány rövid hó múlva talán mégis ténynyé fog válni. T. ház ! Én itt első sorban az igen t. pénzügyminiszter úr nyilatkozatára helyeztem némi súlyt, mert azon hitben éltem, hogy főleg pénzügyi tekintetek akadályozták azt, hogy már a tavaszszal nem szabályoztattak és emelte tek ezen tantestűlet illetményei. Hiszen maga az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ismételten utalt saját tárczája dotácziójának csekélységére, a mely őt arra kényszeríti, hogy sok más téren is üdvös intézkedések foganatosítását későbbi időkre halaszsza. Nem tudom, t. ház, vájjon abban a jegyzékben, a melyet az igen t. pénzügyminiszter úr adott ígéreteiről vezet a tanároknak adott ezen ígéret fél volt-e jegyezve, vagy nem. mert, ha nem, akkor nem csodálom, ha számos ígéretei közű! erről az egyről most az egyszer megfeledkezett, de, ha fel volt jegyezve s az igen t. pénzügyminiszter úr azt hiszi, hogy az e költségvetésbe fölvett intézkedéssel ígéretét be is váltotta, úgy sajnálattal keli konstatálnom, hogy téved; a tanárok ezen intézkedéssel aligha lesznek megelégedve. De, t. képviselőház, én igazságos akarok lenni az igen t. pénzügyminiszter úrral szemben. (Halljuk!) Készségesen elismerem, hogy a saját tárezájához tartozó különböző szolgálati ágaknál alkalmazott tisztviselőkről nem feledkezett meg, és kijelentem, hogy nincs szándékom a legkevesebbet is levonni azon meleg elismerés értékébői, melynek Farbaky István t. képviselőtársam már a pénzügyi bizottságban kifejezést adott azért, mert pl. a selmeczi erdészeti és bányászati akadémia tanári testületének dotáeziója időközben végleg szabályozva lett és pedig a dotácziónak tetemes felemelésévei. Sőt nem habozom kijelenteni, hogy magában a t. házban szívesen hozzájárulnék ezen elismeréshez, ha a t. pénzügyminiszter úr részéről a mezőgazdasági szakoktatás terén működő tanárok iránt hasonló jó indulatot volnék képes konstatálni. (Helyeslés hal felől.) De sajnos, e költségvetésben ennek nyomát nem látom. Mit látunk ugyanis a most tárgyalás alatt levő tételnél? A gazdasági tanárok illetményei ugyanabban az összegben vannak felvéve, mint a megelőző évben. Fel van véve azonban új tételként 13.000 frtnyi átalányösszeg, mely ezen tanárok illetményeinek szabályozására fogna fordíttatni; az indokolásban pedig a földmívelési miniszter úr azt mondja, hogy elérkezettnek látja az időt, hogy a pénzügyi helyzethez képest lehetőleg a többi állami tisztviselőkre megálla-
