Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
192 250. or&iágos ülés 1898. november í7-én, pénteken. pított kulcs szerint a mezőgazdasági intézeteknél alkalmazott tanárok dotáezióját is felemelje, illetőleg végleg szabályozza, és e végből addig is, míg e dotáczió végleg szabályoztatnék, ezen tételt vette föl. Itt mindenekelőtt két kifejezés az, mely szemeinbe tűnik. Az egyik a hivatkozás a pénzügyi helyzetre. Tudjak, hogy államháztartásunkban a pénzügyi egyensúly helyre van állítva, sőt a legilletékesebb tényezők hangoztatják, hogy ezen egyensúly az évek hosszú sorára minden emberi számítás szerint biztosítva van. Azt is tudjuk, hogy minden oldalról hangoztatva lőn, hogy a bevételek túlságosan rigorózusan, reálisan lettek felvéve, úgyannyira, hogy maga a pénzügyi bizottság igen könnyű szerrel felemelte a bevételeket 300.000 írttal és a kiadásokat 200.000 frttal, sőt mint magam is meggyőződtem, minden minisztérium költségvetésében a saját alkalmazottjainak dotácziója felemelve, illetve végleg szabályozva van. Tehát egyedül a mezőgazdasági szakoktatás terén működő tanárok fizetésének felemelése, illetőleg szabályozása veszélyeztetné e pénzügyi egyensúlyt? Ezt komoly ellenvetésnek alig fogadhatom el, és nem tehetek róla, nem tekinthetem a hivatkozást a pénzügyi helyzetre másnak, mint egy ártatlan frázisnak. De ha ez a pénzügyi helyzetre való hivatkozás azt jelenti, hogy pénzügyeink most oly kedvező alakulatot vettek, miszerint e téren is a végleges szabályozásnak elháríthatatlan akadályok nem állnak útjában, akkor hibának tartom azt, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr az ideiglenesség félrendszabályához nyúlt, a helyett, hogy felhasználta volna a kedvező alkalmat, és e kérdést is végleg megoldotta volna. De ha hibának tartom az ideiglenességet, ép oly nagy hibának tartom az igen t. földmívelésügyi miniszternek azt az eljárását is, hogy a költségvetésében e czímen felvett átalányösszeg felosztására nézve sem a költségvetésben, sem az indokolásban semmiféle kulcsot nem állapított meg, hanem indokolásában azt mondja, hogy ő ezen átalányösszeget a költségvetés elfogadása után a méltányosság elvei szerint fogja az érdekeltek közt felosztani. En egyáltalában nem vagyok barátja az általános felhatalmazásnak, (Helyeslés bal felöl.) de különösen nem helyeselhetem ezen intézkedést, nem mintha kétségbe vonnám a földmívelésügyi miniszter úr jóakaratát, hanem azért, mert a látszatát is kerulendőnek tartom annak, hogy az igen t. rendelkező miniszter urat, ezen összeg felosztásánál nem a méltányosság, az igazság, az érdem tekintetei, hanem a rokonszenv, az ellenszenv, és talán más személyi, hogy ne mondjam politikai tekintetek vezetik. Ezektől eltekintve, a felvett átalányösszeget oly csekélynek tartom, hogy az érdekeltek legszerényebb igényeit sem lesz képes kielégíteni, mert ezen összeg az összes mezőgazdasági szakiskoláknál működő tanárok fizetésének javítására lesz fordítandó, és általános számítás szerint ez megfelel körtílbelől fizetésük 11 — 12 0 /o-ának, úgy, hogy aránylag a többi állami tisztviselők dotácziójával szemben ezen tanárok sokkal hátrányosabb helyzetben lesznek De ezen tanárokra nemcsak az az elszomorító, hogy javadalmazásuk szegén es, hanem az is, hogy más hasonirányú szakiskolák tanárainál mostohább elbánásban részesülnek, és e tekintetben leszek bátor két példát felhozni. A magyar-óvári akadémián egy rendes tanárnak van 1500 írt fizetése és 200 frt lakbére, míg az állatorvosi akadémia rendes tanárának 2000 frt fizetése és 400 frt lakbére van. Elismerem, hogy a fővárosban drágább viszonyok közt élnek a tanárok, de másrészt ők meg itthon neveltethetik gyermekeiket, a mi a vidéki tanároknál nem lehetséges. Speczialiter Magyar-Ovárra mondhatom, — és hivatkozhatom t. képviselőtársaimra, a kik akár maguk ott megfordultak, akár,fiaik látogatják az akadémiát, —- hogy Magyar-Ovár legalább is oly drága, mint a főváros. De még szembetűnőbb az aránytalanság, ha tekintetbe veszszük a selrneczbányai erdészeti és bányászati akadémia tanárainak fizetését. 1893-ban az ott működött 15 tanár közül 10 első osztályú tanár évi fizetése 2000 frt, lakbére 300 frt volt; 5 másodosztályú tanáré 1500 fit. Mint előbb említettem, az igen t. pénzügyminiszter úr tárczájához tartozó eme tanárok javadalmazásainak felemeléséről időközben gondoskodott, a mennyiben 10 első osztályú tanárt a hatodik, 7 másodosztályú tanárt pedig a hetedik fizetési osztályba sorozott a megfelelő fizetéssel, s így egy rendes tanárnak évi fizetése 3000 frt, további 7 rendes tanáré 2500 frt, külön-külön 400 frt lakbérrel, és 7 másodosztályú tanaifizetése 2000 frt. Ha már most ezzel szemben azt látjuk, hogy a szintén akadémiának nevezett magyar-óvári gazdasági tanintézetben a rendes tanár fizetése csak 1500 frt, azt tartom, hogy az e tanárokkal szemben követett eljárás sem nem igazságos, sem nem méltányos. Ne csodálkozzunk aztán, ha tehetséges fiatal emberek nem lépnek a tanári pályára, a minthogy legújabban is előfordult Magyar-Ováron azon eset, hogy az ott megürült két tanársegédi és egy ösztöndíjas segédi állásra az első pályázati határidőn belül senki sem jelentkezett; a második pályázatnál is csak egy akadt, a kinek talán nincs is meg a szükséges qualifikácziója sem. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy nem is olyan nagy az az összeg, a mely ezen
