Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-249
162 249.országos Ölés 189S. november l6-án,esiltörtököii. mány az említett vásári rendszabályokat az egész országban szigorúan végrehajtotta, sőt egyik-másik renitens vásártartó községtől a vásári jogot is megvonta, addig a kőbányai piaczon sem a vidéki állatok elkülönített elhelyezéséről, sem a beteg és gyanús állatok számára elkülönített szállásokról még máig gondoskodva nincs. Mert hiszen a kőbányai piacz is vásár, még pedig országos vásár. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Nemzetközi vásár! Wittman János: Országos vásár, minthogy ide az ország legtávolabbi és legellentétesebb részeiből naponta érkeznek sertések. Sőt a kőbányai piacz — igaza van a miniszter úrnak — az országos vásárnál is több, mert állandó és nemzetközi vásár, a mennyiben tudniillik a Balkán félsziget, Szerbia és Románia is itt értékesíti sertéseit, magának a kőbányai piaeznak pedig 2 /s része részben Ausztriába és a külföldre irányúi. Ezen a piaezon tehát, t. ház, a ragadós betegségek elhurtzolásának 'minden eszközzel való meggátlására saját érdekünkön kívül a külföldre való tekintet és a nemzetközi egyezmények is köteleznek bennünket. Nem alaptalanul csodálkoznak tehát azok, kik a kőbányai piaeznak nagy fontosságát ismerik, ha azt hallják, hogy legfontosabb állatvásárunkon az állategészségügyi törvény és rendeletek intézkedései 5 évvel a törvény életbelépte után végrehajtva nincsenek. Tudtommal eddig ez iránt történtek is már intézkedések, gr. Szapáry földmívelésügyi minisztersége idején, sőt rendeletet is adott volt ki a főváros tanácsának, a mely meg is indította volt megfigyelő szállások létesítése iránt a tárgyalást. Hogy a t. miniszter úr alatt mi okból engedtetett elaludni ez az ügy, vagy miért változtak a nézetek, nem tudom, vagy mondjam hogy tudom ? Tartok attól, nagyon fölösleges munkát végeznék, ha egyesek magánérdekével foglalkoznám. Egyébiránt még ha jogos is volna egyeseknek ellenzése, ugyan mikép állhatná útját néhány egyén magánérdeke egy oly intézmény létesítésének, a mely á'talános országos közgazdasági szempontból mellőzhetlenííl szükséges. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Vagy ha nem ez az oka ezen helyes és üdvös intézmény létesítésének, hol van tehát az akadály ? Ki és mi indította a t. miniszter urat arra, hogy oly expediensekhez folyamodott, a melyek végtelenül sokat ártanak közgazdaságunkmk, tönkre teszik kereskedőinket és ezen iparággal foglalkozó gazdáinkat, mintha csak czélúl tűzte volna ki magának, hogy ezeket teljesen megsemmisítse. Midőn az összes rendszabályokban, a miket az utóbbi időkben kiadtak, a közönséggel szemben nemcsak belátást nem tapasztalunk, hanem azzal a legmostohábban, a 1 egbrutáiisabban bánnak el és a legbarbárabb módon hajtatják végre ezen rendszabályokat, a nélkül, hogy ezek czéljuknak megközelítőleg is megfelelnének. Ezt látva, lehetetlen e helyről ezen állapotot elhallgatni. Ez így nem maradhat, és részemről kijelentem, hogy mindent el fogok követni, miszerint ez az abszurdum minél előbb orvosoltassék. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! A t. miniszter úr az előbb említett egyedüli módot, a mely a czélnak megfelelne, nem követte, hanem jónak látta f. év május hó 15-én egy rendeletet kibocsájtani, a melynek egyes intézkedéseit, ha a t. ház megengedi, felolvasom és méltóztassanak fölötte gondolkodni. Ha csak szándékosan nem akarunk valamit tönkre tenni, vagy pedig az ügy teljes ismerethiány áben nem szenvedünk, kérdem, lehet-e ily módon valamely állami intézményt rendszabályozni, volt-e már erre preczedens emberemlékezet óta? És mindezt azért, mert néhány kőbányai milliomos és több állami állatorvos magánérdekei így kívánták. • Fel fogom olvasni a rendeletet. (Ralijuk! Halljuk !) E rendelet első pontja ekként szól: (Olvassa.) 1. »Száj- és körömfájással fertőzött községből és ilyennel határos községekből sertéseket Kőbányára szállítani tilos.« Az íróasztal mellől egy ilyen rendeletet kiadni, elhiszem, jóhiszeműleg is megtörténhetik, de mindenesetre szomorú tanúságot tesz a földmívelésügyi minisztériumról, hogy ezen rendelet keresztülvihetetlenségével számolni nem képes, hanem magyar gazdáink százezrekre menő kárain és a közgazdaságunk és kereskedelmünkön ejtett csorbán okulva, kell ezt visszavonni, vagy alapjában megváltoztatni. Legyen szabad ezen képtelenséget egy konkrét esettel illusztrálnom, (Halljuk! Halljak!) mert mindig a tények adják a legvilágosabb magyarázatot. Megtol tént, hogy f. év május hó 19-én Aradmegyében Ottlaka községben 1 — 2 darab szarvasmarhán körömfájást konstatáltak, ez természetesen hivatalosan bejelentetett. Ezen rendelet szerint Elek nagyközségéből, a hol 15 — 20.000 darab hízott sertés állott, a sertésszállítás Kőbányára betiltatott június hó 26-ig, a zárfe'oldásig. De már azelőtt 3—4 nappal június 22-én a másik szomszéd községben Kétegyházán mutatkozott 1—2 darab jószágon körömfájás, a község zár alá kerülvén, most Elek, mint szomszéd község, újonnan zár alá vétetett. Alig, hogy végre zár alól feloldatott, egy harmadik községben NagyPélen aug. hó 30-án ugyancsak 1—2 ronda marhán konstatáltatott e betegség. Elek község, két óra távolságban mint szomszéd község e rendelet értelmében sertést ismét nem szállíthat.
