Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-243
10 243. orsüágos filés 189S. noTember 9-én, cstttörtükön. főbb elveiben s irányzataiban egyet nem ért, az iránt okvetlenül bizalmatlansággal viseltessék, ezt kifejezésre juttassa és szavazatával érvényesíteni akarja- Ez természetesen minden pártnak a kötelessége s ez a meggyőződés kifolyása, csakhogy az a kérdés, hogy hol vessük azt fel 8 hol indítsuk meg a küzdelmet, mert minden perczlien, minden nap, minden tárgyalásnál s minden költségvetési tételnél, azt hiszem, annak helye nincs. Utóvégre az a mérkőzés bizonyos időközökben előfordulhat és tájékoztatást szolgáltathat az országnak az állapotok felett, de azt hiszem, sem az ország javára, sem az ellenzék meggyőződésének érvényesítésére nem szükséges az, hogy e mérkőzés minden költségvetésnél, minden tételnél s minden tárczánál előforduljon, mert maga a költ égvetés megadja erre a módozatokat, miután tagadhatatlan, hogy vannak e költségvetésben oly előirányzati tételek, melyek a politikai bizalommal szoros összefüggésben vannak ; ott van a rendelkezési alap, ott vannak az általános közigazgatási kiadások és végűi ott van az appropriaczió, midőn a költségvetés kezelésére a kormánynak a felhatalmazás megadatik. Ez bőséges alkalom arra, hogy a pártok mérkőzzenek és küzdjenek, a kormány állása mérlegre vettessék és ennek következtében a bírálat előadassák; de én nemcsak kormánypárti részről, hanem hosszú évek során át ellenzéki részről is állandóan és következetesen azt a tant hallottam, hogy a költségvetés előkészítése, megvitatása, a tételek beállítása az ország számára történik és ennek következtében évek hosszú során át az ellenzéknek jelentékeny része soha a költségvetés általános elfogadását bizalmi kérdésnek nem tekintette, hanem felvetette a bizalmi kérdést azon három pontnál, melyet volt szerencsém említeni, a megvolt a küzdelem lovagiasan, erőteljesen kifejtve és sem az ellenzék, sem az ország annak kárát nem vallotta, hogy minden tételnél a bizalmi kérdés feletti vita ki nem fejlődött. Nem tagadhatom, hogy rám nézve tökélesen mindegy, mert tudom, hogy az eredmény ugyanaz lesz. (Több hang a szélsőhal felöl: Megszavaznák a költségvetést!) Természetes, mert nem láttam még oly változást e parlamentben, hogy költségvetési vita alatti bizalmi szavazat következtében azokról a padokról (a jobboldalra mutat) oda, (a baloldalra mutat) azokra a padokra mentek volna; (Derültség a szélső baloldalon.) azért mondom, hogy nekem az mindegy, de méltóztassanak a költségvetések általános tárgyalására nézve régebben az ellenzék részéről felállított azon tant, hogy a költségvetést az országnak állapítjuk meg, még egyszer bírálat alá venni: hogy az áll-e, vagy sem? Mert ha a költségvetés az országnak állapíttatik meg, akkor a szerint kell tárgyalni. Más megint — ismétlem — az appropriaczió. Ép azért, ha e tan áll, e költségvetést, azt hiszem, általánosságban el lehet fogadni. S még egy ok van erre. Azt hiszem, hogy mindenki ez országban várja, sőt tudom, hogy sürgeti a reformokat és a bizalmatlanság a kormány iránt részben ép abból származik, mert részben nem hiszik, hogy azokat megcsinálja, részben pedig azt hiszik, hogy rosszul fogja megcsinálni. Ezért kell a kormánynak alkalmat adni arra, épen eminenter ellenzéki szempont követeli, hogy minél előbb szoríttassák a kormány arra, hogy a reformokkal előálljon, hogy a kritika vele szemben tárgyilagos alapon megindulhasson. (Igaz.'Úgy van! jobb felöl.) Én tehát azt hiszem, egész tárgyilagos alapon úgy az államháztartás, mint haladásunk, valamint a reformok érdekében ajánlhatom a költségvetést általánosságban elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt igazi feladatomhoz, t. i. a költségvetési előirányzat bírálásához fognék, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) kötelességemnek tartom, csak néhány rövid szóval reflektálni azokra, a mikkel a t. előadó úr mostani beszéde vegén minket aposztrofált. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt teljes készséggel megígérem neki azt, hogy követni fogom tanácsát, hogy ethymologiailag és filozófiailag tárgyilagosan fogok szólani. Csakhogy sietek megjegyezni, hogy az én filozófiám valamiben különbözik az igen t. előadó úr filozófiájától, mert én a költségvetés számaiban nem csak számokat látok, hanem látok azokban politikai irányzatokat, a melyeknek keresztülvitelére azok a számok a költségvetésbe belevétettek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha igaza lehet a t. előadó úrnak abban, hogy rendes viszonyok között, általánosságban magát a költségvetési előirányzatot nem szokták bizalmi kérdésnek tekinteni, engedje meg nekem, hogy azt mondjam, hogy a mi viszonyaink között, de különösen azon állásponttal szemben, a melyet én és elvbarátaim e házban elfoglalunk, ez kivételt képez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Alig van egy-egy fontosabb rovata ennek a költségvetésnek, a mely nem jön összeütközésbe a mi általános politikai felfogásunkkal. (Igaz! Úgy van! a szélső baluldalon.) Hiszen ez az egész költségvetés a közösiigyi rendszerhez van simítva, ahhoz van idomítva lépten-nyomon; (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldaíon.)tevmé$zete$nek kell tehát találnia legalább azt, hogy a mi részünkről úgy az idéo, mint a múltban ragaszkodunk ahhoz, hogy a költségvetési vitát magát bizalmi kérdésnek tekintjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsátásával belemegyek a
