Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

152 24S országos fllés 1898. »»?eml>er 11-én, aerdán. erről megfeledkezni, t. képviselőház, nem szabad, mert mi azért ülünk itt, hogy az igen t. miniszter urat ígéreteinek beváltására serkentsük, és azt hiszem, hogy kötelessége az ígéretek beváltása. Mondom, t. képviselőház, itt egy mezőgazdasági egyesület erkölcsileg elzüllött a miatt, mert annak vagyonát, még az alapítványi pénzeket is, melyeket egyes nagylelkű főurak adtak, elsikkasztották, a miniszter úr pedig abszolúte semmi intézkedést nem tett a kár megtérítésére, mert az egylet élén egy főispán állott. Ha ott állott volna egy másik szerény polgár, akkor azzal a befolyással, melylyel a t. miniszter úr bir, teremtett volna olyan helyzetet, hogy ma ezt én nem volnék kénytelen felpanaszolni. De az egylet, t. ház, az én indítványomra elment odáig, hogy azt mondta ; »mi, a kik az egylet tagjai vagyunk, megtérítjük a kár kétharmad részét, egyharmad részét térítse meg a főispán, a ki elnöke volt az egyletnek, s a kinek határozott gondatlansága okozta a kárt.« Megtettük ezt az ajánlatot; csak annak az illusztrálására hozom fel a kérdést itt, hogy az államnak milyen képviselője van némely főispánjában. A tisztelt úr azt mondotta, hogy nem bánja, ha bepöröljük is, nem fog fizetni: pedig a t. miniszter úr azt mondotta, hogy annak az egyletnek kárt szenvedni nem szabad, és gondoskodni fog arról, hogy a kár a legrövidebb idő alatt megtéríttessék. T. képviselőház! Mi még várunk, mert egy miniszter ígért, s reméljük, hiszszük és hízunk benne, hogy habár későn is," de majd beváltja szavát, hogy az egylet kára, ha másként nem, exekuczióval megtéríttessék. És így, t. ház, e kérdéssel nem foglalkozom bővebben, annál kevésbbé, mert ágy is lesz erre módom a költségvetés megfelelő tételénél. T. képviselőház! Beszédem fonalán megérintettem, hogy a mai földmívelésügyi kormányzat összes ténykedése arra a szűk adminisztráczionális hivatás terére szorítkozik, a mely a kezelése alatt álló birtokokra nézve merül fel; rámutattam arra, hogy nincsen a földmívelésügyi minisztérium részéről semmiféle irányban egészséges, helyes ténykedés. A mezőgazdák érdekében például az állam ménlóistállókat tart fenn óriási költséggel; azt méltóztatik talán gondolni, hogy ennek megfelelő, helyes, egészséges eredménye van? Javul a lóanyag a magyar alföldön óriási mértékben kétségtelenül és nem tagadom, sőt konstatálom, hogy magának az államkormányzatnak azon intézkedése folytán, hogy értékes ménlovakat ad az egyes vidékekre; de valamennyi ló, mind más fajhoz tartozik, úgy, hogy az alföldön két egyforma, egy faj lovat nem lehet kapni. Miért, t ház ? Azért, mert e tekintetben szintén gondozás nélkül áll a közönség, és nem az egyes vidék lóanyagának megfelelő mének szolgál tattatnak ki, hanem az isteni gondviselésre van bízva és az illető kiküldöttnek paszsziójára, hogy ha neki egy ló megtetszik, azt viszi el az illető vidékre. A ménbikák kérdésénél, mely a marhatenyésztés szempontjából kétségtelenül fontos kérdés, sincs a kormánynak egyáltalán semmi gondja arra, hogy az illető vidék érdeke kellő istápolást nyerjen, mert olyan apaállatot, melyet ott a vidéken a helyi mezőgazdától 200 vagy Í50 forintért megvehetni, az államtól 7—8 száz forinton kell megvásárolni és az illető miniszteri tauácsos úr nagylelkűen ajánlja, hogy ime, mily atyai jóindulattal van a kormány az egyes vidékek mezőgazdasági érdeke iránt, mert hisz az állattenyésztés fejlesztése érdekében tartja fenn ezen intézményt és azért adja ily olcsón a szükséges eszközöket. Szóval, t. ház, nincs egyetlen egy megnyilvánulás a földmívelési kormányzatnál, melyben egészséges életnek tünete, egészséges politikai rendszernek látképe, egy czélt képviselő öntudatos politika iránya volna látható. En nem azt várom a t. kormánytól, hogy ő tartson fenn minden állami intézményt és a gyermek bölcsőjétől kezdve virraszszon az állampolgár sírjáig, hogy az exisztálhasson. Egyáltalán az államhatalomnak ilyen mindent abszorbeáló megnyilatkozását nemcsak nem helyeslem, de annak feltétlen ellene vagyok. De az államnak és az államot képviselő kormányzatnak hivatása az, hogy a közéletben a társadalmi és egyéni életben megnyilatkozó, de külső támasz nélkül érvényre jutni nem képes erőt istápolja és a czélhoz vezesse. E tekintetben nem látok a földmívelésügyi kormányzat részéről ab

r

i:olute semmit, és épen azért a magam részéről még általánosságban sem szavazom meg a földmívelési táreza költségvetését. (Helyeslés a szélsőbalon.) Perczel Béni jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. ház! Miután az idegen búza az osztrák fogyasztó közönség érdekében és a magyar termelők nagy kárára még folytonosan özönlik be hazánkba és nálunk az árakat lenyomja, daczára annak, hogy a múlt évben e tekintetben többen felszólaltunk, és daczára annak, hogy az annyi veszedelmet magában rejtő' közös vámterület, mely a 67-es kiegyezésnek sem feltétlen követelménye, csakis azzal indokoltatik fentarthatónak, hogy az által a magyar gazaaközönség érdeke van védelmezve, arra kérem az igen t. házat, hogy a közös vámterület 26 évi eredményének mérlegét úgy, a mint azt tapasztalataim után összeállíthatom, elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt a mérleg bemutatását megkez-