Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

248. orszftsrtw Illés 1888. november 11-én, szerdin. 149 T, ház ! Nagyon fontos, s egyáltalában a magyar mezőgazda anyagi sorsa szempontjából messze terjedő, a magyar földmívelést anyagi gyarapodásában,exisztálhatásában biztosító hivatás és feladat várna a földmívelési kormányzatra, a melyről, legalább, mint én tudom, épen a földmívelésügyi kormányzatnak jóformán tudomása sincs, a melyről pedig tudomást venni ez idő szerint kötelessége volna. Rendkívül fontos kérdésnek tartom ugyanis a magyar gazda érdekéből a cselédügynek, a mezőgazdasági munkás-kérdésnek a rendezését. Kérdem, t. ház, hogy történt-e 1867 óta e tekintetben más valami, mint az,, hogy egy időben a 70-es években megalkottatott egy cselédügyi törvény, a mely abban különbözik az összes míívelt világ cselédtörvényeitől, hogy a legrosszabb, a mely ellen a törvényhatóságok és gazdasági egyesületek folytonosan irkálnak fel a belügyminiszterhez és a földmívelésügyi miniszterhez, de annak átdolgozása, és a cselédügynek a magyar mezőgazdaság sorsa érdekében való rendezése szempontjából eddig semmi sem tétetett. Ennek anyagi szempontból való rendkívül hátrányos voltával csak az bír igazán számolni, a ki mint gazda, cselédet tart, és e tekintetben a közte és cselédje közti viszony rendezetlenségéből származó hátrányokat viselni kénytelen. De ott van az úgynevezett mezőgazdasági munkáskerdés, a mely épen Magyarország legáídottabb vidékén, Békés vármegyében nyilatkozott meg 3—4 év előtt, és most már Csanád megyében is kezdenek tünetei mutatkozni. Vájjon tétetett-e e tekintetben a földmívelésügyi minisztérium részéről valami? Semmi! A belügyminisztérium részéről tétetett az, hogy egy főispán odadobatott áldozatul annak a Moloch nak, mint hajdan a haragos isteneket a bálványimádók azzal igyekeztek kibékíteni, hogy a bálvány tüzes karjaiba dobtak egy gyermeket, és akkor azután megkívánták a haragos istentől, hogy most már tovább ne békétlenkedjék. Nem szomorú-e, mikor a kormányzat a munkáskérdésben nem lát egyebet, mint policziális kérdést ? Hogy csak arra van a magyar kormányzatnak e tekintetben gondja, hogy a munkás, ha békétlenkedik, és ha ezen békétlenkedés a társadalmi téren is megnyilatkozik, valamiképen bele ne ütközzék a napi jórendbe, de abban az irányban, hogy azon bajok orvosoltassanak, melyek kútfőrrását képezik a munkásmozgalomnak és kérdésnek, e tekintetben azóta, mióta Békésmegyében megnyilatkozott a munkáskérdés, a kormány részéről semmi egyéb nem tétetett, mint hogy — mondom — a belügyminiszter úr odadobott egy főispánt a békétlenkedőknek és ezzel, azt hiszi a kormány, hogy megtette kötelességét, meg van orvosolva a baj. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang: Az államtitkár haragszik!) T. ház! Hiszen ha haragszik a t. államtitkár úr, bizonyára érvekkel és az eddigi kormányzati ténykedések eredményeivel fogja a t. házat megnyugtatni, a mely eredményekben, remélem, legkevésbbé fognak számot tenni azok a tüntetések, melyet az általa már megtett Tisza-szabályozási tamíümányúton személye iránt nyilvánultak, mert azok pillanatnyi enyhülést nyújthatnak ugyan a fájó magyar kebelnek, hanem állandó államkormányzati boldogító ténykedést abszolúte nem képeznek. T. ház! Kétségtelen, hogy a földmívelésügyi kormányzatnak, egyik legmesszebbmenő és eredményében legtöbb jóval kecsegtető ténykedése a vízszabályozási ügynek rendezése volt, a melyet Papp Elek képviselőtársam beszédében bővebben érintett. Ámbár ő nagy reményeket táplál a miniszter jóakaratával szemben, a mely legközelebb eredményekben fogja boldogítani a Tiszavidék népét: én, mivel ebben sem látok öntudatos politikát, mivel e kérdésben sincs a földmívelésügyi miniszternek programmja és mert, a hol öntudatos politika és programm nincs, még azt sem lehet megbírálni, hogy a czél tekintetében a miniszter jó úton halad-e: nem helyezem magam arra az álláspontra, hogy már előre megelégedésemet fejezzem ki a miniszter úrnak ez irányban várható ténykedéséért. Abban igaza van Papp Elek képviselőtársamnak, hogy a vízszabályozási kérdés technikailag immár azon az úton van, hogy védbiztonsági szempontból, a folyamok mentén lakóknak, az áradásoktól tartó vidékeknek nagy aggályai már nem igen lehetnek. Ezt én, ki sok ideig egy vízszabályozási társulat élén állottam, tapasztalásból tudom. Technikai szempontból meg lehetünk elégedve a szabályozással. Csakhogy Szegedet is megmentette gróf Tisza Lajos, sőt az. árvíz által elöntött lakosság kunyhói majdnem mind palotákká alakultak át. Szeged látképe úgy megváltozott, hogy szinte csuda és öröm! De míg az a szegedi polgár a kunyhóban lakott, az a kunyhó az övé volt, és meg bírt élni; ma pedig azok a paloták kézről - kézre járnak, de nem az ősi benlakó szegedi czivisek, hanem oda bevándorlóit polgárok kezébe. (Úgy van! bal felől.) És így vannak a mezőgazdák is az ármentesített vidékeken. Az újabb árelöntés veszélyétől, a mennyire emberileg lehet, meg vannak ugyan mentve, de nincsenek biztosítva arról, hogy azt a földet az árvédelmi költség óriási volta miatt, mint tulajdont megtarthassák. Sőt egy szerencsétlen, bár törvényes intézkedés folytán bevonattak az ártérbe az ösi árvonalon kívííí eső